Mit teszel ma a társadalom jólétéért?

A kérdésed visszarepített úttörő koromba:

[link]

Nem dolgozom se fehéren, se feketén (csak itthon), segélyt sem kapok. A tartalékaimat élem fel. A hazámért annyit teszek, hogy (minimálbérért) akkor sem vállalnék állást, ha kapnék.

Mosolyogni nem sok okom van.

Ha korrekt lesz az állam, akkor talán én is ki fogom venni a részem a munkából (ha egyáltalán még képes leszek rá).

Ha nem, akkor legfeljebb éhen halok.

Nem vállalok el fekete munkát, és ha mégis kiderül, hogy feketén dolgoztattak, bejelentem. Tiszta munkát az elmúlt fél éven belül nem találtam (előtte munkanélküli voltam), most nem tudom, mi lesz, mert most is munka nélkül maradtam, viszont most nem kapok semmit, mert kiderült, hogy a legutolsó helyen csaltak, szóval nem az én hibám, de az én zsebemből is kilopták, ami jár. Nem dobok el szemetet, nem dohányzom, nem üttetem el magam az úttesten. Nemzetközi és hazai szinten zenében képviselem kórusommal hazámat, így talán a tehetség is kiszivárog, nem csak a sok szemét.

De amíg az ország tele lesz csaló munkáltatókkal és az emberek többsége fél fellépni ellenük (pedig kéne), addig itt ritka marad a tiszta munka.

Jelenleg nevelem a jövő adózó polgárát, aminek következtében itthon vagyok és kapom azt az ellátást, amiért korábban elég sokat adóztam.

Próbálok értelmesen vitatkozni, bár hozzáteszem, némely ember kihozza belőlem az állatot.

Amíg megengedhetem magamnak, addig a piacon az öreg nénitől veszem a zöldséget, a csarnokban a magyar sertést, marhát, baromfit.

Nyaralni itthon nyaralok. Ez mondjuk nem rajtam múlik, mert a férjem kap üdülési csekket, amit csak itthon lehet elkölteni, de amikor nem kapott, akkor is itthon nyaraltunk, már ha eljutottunk bárhová is.

Más szemetét nem szedem fel, de szólok neki, ha látom, hogy eldobja.

Az imádkozás nem az én világom, az adományozás tekintetében is kétségek között szoktam lenni, pénzt nem küldök (már) senkinek, de máshogyan próbálok embertársaimon segíteni. Most éppen egy kislány gyógykezelésére gyűjtöm a kupakokat.

A legújabb szórakozásom, hogy ha látok az utcán, boltban akárhol egy szomorú embert, akkor megkérem a gyerekemet (aki 15 hónapos), hogy integessünk a "bácsinak", "néninek". Ez hatásos szokott lenni, általában visszamosolyognak. Ez nagyon jó érzés. Egyébként is hiszek a mosoly erejében, nagyon sok ember hozzáállása megváltozik, ha rámosolyogsz. Próbálja ki mindenki!

Szép napot :D