Mi lesz a "gazdasági szempontból hozzáadott érték" nélküli munka eredménye?

Szerintem teljesen fals a felvetésed egészében és részleteiben is. Te nem a jövő embere vagy a gondolkodásodat tekintve, hanem a kőkorszaké. Mert ha 50 ezer évvel ezelőtt teszed fel a kérdésedet, akkor rendben van: Aki nem hasznos, az felesleges, és haljon meg.

Csakhát egy modern, 21. századi társadalomnak bőven képesnek kell lennie arra, hogy emberhez méltó jólétet biztosítson minden tagjának, azoknak is, akik a közvetlen termelőmunkában nem vesznek részt, így az öregeknek, a betegeknek, a fiataloknak, a művészeknek és más nem közvetlenül hasznos rétegeknek. Ha erre nem képes, ott nem az a megoldás, hogy felrójuk, hogy milyen sok felesleges ember van, hanem az, hogy növeljük a hatékonyságot, a szervezettséget, javítsunk az elosztási viszonyokon stb. Tudom, ez picit bonyolultabb, mint amiken te gondolkodol, de csak ennek van értelme.

Belemehetnénk a részletekbe, pl. hogy miért is nem hasznos, az aki külföldi érdekeltségnek dolgozik? Az is itthon fizet adót, itthon fogyaszt, és itthon nem kell segélyezni.

Csak ehhez az embereknek kéne változtatni, mindenképpen. Persze, remek lenne, ha az állam megoldaná helyettünk, de az az igazság, hogy a kapitalizmus nem arról szól, hogy az állam ellát minket. Tehát ehhez kéne, hogy az emberek találjanak jó ötleteket, vagy előállítsanak minőségi dolgokat, mert számunkra a legjobb hasznot az hozná, ha külföldre termelnénk, magyar cégekkel.

Az állam meg nem akar sokat tenni az ügyben, de részben nem is tud. Cégeket nem igazán hozhat létre, mivel, nincs miből. Az adókat csökkenthetné, csak éppen, nincs miből ott se nagyon. Így is szorongatja a nyakunkat az EU, és úgy általában a külföld, képzeld el mi lett volna itt, ha nekiállnának adókat csökkenteni... Sajnos a mai politika egyetlen megoldása bármilyen problémára az, hogy szorítunk a nadrágszíjon. Ami nem éppen a legjobb megoldás, (najó, legtöbbször ritka rossz megoldás), mivel ott szorít, ahol nem kéne, miközben a vízfej megmarad.

De az a baj, ha leépítenék a vízfejet (a töménytelen ellenőrt, azok ellenőrét, és a bürokráciát) akkor meg nagyon megugrana a munkanélküliség, és kapásból rengeteg szavazót vesztene (most nem célzottan pártra gondolok, hanem úgy általában akármelyik politikai erőre).

Egy ilyen mértékű strukturális átalakításhoz irtóztató összegek kellenének, és sajnos nekünk ez nem áll rendelkezésre - és nem is fog adni egyetlen egy bank sem hozzá pénzt (az IMF végképp nem) mivel a megtérülés távlati dolog, már ha egyáltalán megtérül, garantálni pedig lehetetlen...

Eléggé szomorú a helyzet, ami csak tovább súlyosbítja az adósság spirálunkat. Azért tűnt jó ötletnek a magánnyugdíj-pénztárak pénzét az adósságba ölni - mivel az hosszú távon csökkenti az ország terheit, hiszen kevesebb tartozás -> kevesebb fizetendő kamat.

És csodálatosan nem jött össze, ugyanis az összes eredménye az volt, hogy leminősítettek minket, romlott a forint, és az összes deviza adósságunk felugrott az egekbe. Tehát azonos árfolyamon eléggé tekintélyes adósságcsökkentés történt, gyakorlatilag azonban több kamatot fizetünk, mint előtte. És ezt nem lehet újra ellőni...

És itt jön képbe a FIDESZ - nagyon sok jó, használható ötletük van (le fognak pontozni, de ez a magánnyugdíj ötlet, végtörlesztés és bankadó is jó volt), amivel lehetne enyhíteni a terhen, ami a lakosságra esik, még akkor is, ha tudjuk, hogy végül az embereken csattan - de a kommunikációjuk borzalmas. Úgy, ahogy van, katasztrofális. Ehhez képest még Gyurcsányék is jobban kommunikálták a dolgaikat (emlékezzünk csak arra, hogy Gyurcsány "igazságbeszéde" végül úgy végződött, hogy az az aranyember bevállalta legalább a valóságot...) közben a FIDESZ ezen a téren hibát-hibára halmoz.

Ugyanúgy, az alkotmány módosítást is kötelezően ki kellett volna írni népszavazásra, és nyomatni egy hangosabb kampányt körülötte. (Meg persze egy jó kérdést megszavazni, miszerint a támogatók a NEM-et írják be), és megszavazta volna a nép, hiszen a legtöbb embernek tippje sincsen arról, hogy mi van az alkotmányban. Viszont ez adott volna egy stabil, megnyugtató alapot a külföld kezébe, amire lehetett volna építeni. A kommunikációjuk leginkább arra épül, hogy na majd ők megmutatják - és ez rossz. Nem azt kéne ordítozni, hogy mi renitenskedünk, ellenállunk, hanem inkább azt, hogy mi másik utat szeretnénk kipróbálni, de együtt, Európával. Csak persze a választást a lázadozással nyerték meg, és félnek, hogy elvesztik a szavazóikat...

Így meg nem lehet országot vezetni, na.

A kereskedő és a szolgáltató nem éppen haszontalan, csak az általuk előállított termék nem látható és megfogható, és ezért nem olyan könnyű felfogni.

Mit termel a kereskedő? Hozzáférést. Nélküle besétálhatnál a kenyérgyárba kenyérért, aztán a tejfeldolgozóba, hogy megvajazhasd. (Az acélgyárba, hogy legyen konyhakésed a vajazáshoz... stb.) A másik fele a szállító, aki az általad leszólt "szolgáltatók" közé tartozik.

Mit termel a szolgáltató? Szolgáltatást. Aki megveszi azt a szolgáltatást, az elég hasznosnak találta ahhoz, hogy pénzt adjon ki rá. Levághatná otthon is a haját, mégis fodrászhoz ment. De szolgáltatás az iskola is, ahol a tanárok (többé-kevésbé, lehetőségekhez képest) kiművelt emberfőket "gyártanak"; mert analfabétákból nem lehet rendes gazdaságot építeni (bár egyesek kitartóan kísérleteznek vele).

De még az ellenőrök ellenőreinek is van némi haszna. Ők rendet termelnek. Felcsipegetik a menet közben itt-ott elhullajtott gazdasági teljesítményt, visszadobják a raklapra, és ezzel növelik a hatékonyságot. És közben nem kell az őrzésükre költeni, mint a börtönlakókéra.

Mellesleg, a száz évvel ezelőttihez képest az egy főre jutó ipari kibocsátás a több százszorosára növekedett, miközben a népesség kb. egy szinten maradt, a nőket pedig beolvasztották a gazdaságba. Azért van annyi szolgáltató, mert az iparban-mezőgazdaságban ennyi embert is elég dolgoztatni, hogy mindenkinek mindene meglegyen*. A szolgáltatások jó része viszont kevéssé gépesíthető, hát ott még elfér(ne) a munkaerő.

*[Azért nincs meg mindenkinek mindene, mert az elit elszedi a teljesítményt. Luxusjárművekre, stadionépítésre, kaszinózni a reálgazdaság ötszörösét kitevő spekulatív tőkepiacon, adósságszolgálatra. (A helyi elit visszafizeti a globális elitnek azt a pénzt, amit azért kértek kölcsön, hogy a pofánkat befogják vele. A mi pénzünkből, természetesen.)]

Ha így nézzük, 3 millió dolgozóra (2M termelésben, 2M szolgáltatásban - tegyük fel, hogy utóbbiaknak csak a fele végez "hasznos" munkát. Tényleg, a dohánygyárban cigit termelni, az hasznos?) jut 7 millió eltartott. Ez annyira nem rossz arány: a történelem nagy részében úgy nézett ki, hogy két felnőttre jut hat gyerek és egy öreg. A nyugdíj egy része pedig még akkor lett kitermelve, amikor még ők voltak munkaképes korban.

# 3/3: egyetértek a 2-sel, voltak jó intézkedések, és amiket felsorolt, az ezek közé tartozik ( persze lehet sorolni a baromságokat is, pl. devizahitelek rögzített árfolyamos végtörlesztése, egykulcsos adó rosszkor, rossz időben történő bevezetése, stb).

A probléma nem az ortodox vagy unortodox gazd. pol. közötti különbségben van ( ha már így nevezzük) hanem abban hogy bebizonyosodott, hogy nem folytathatunk önálló gazdaságpolitikát ( még ha az "testreszabott" is lenne), mivel ez szembe megy a pénzpiaci elvárásokkal.

Egyetértek azzal is, hogy a kommunikációjuk csapnivaló, és ezt a riválisai jól ki is használják ( úgy kell nekik, Bush szobor helyett inkább kommunikáció- szakkörre fizetnének be:)

Ha végigvihette volna azokat az intézkedéseket amellyel a kormányzást kezdte, és nem kezdett volna Brüsszel politikai zsarolásba ( mert ez az volt), és a "piac" erre nem erősített volna rá egy kis HUF árf. gyengítéssel, akkor nem sült volna el ennyire balul a dolog, és nem kellett volna visszatáncolniuk.

Ha viszont azt nézed, hogy az EU ( élén Németországgal ) megszorítás- párti ( ortodox) gazdaságpolitikáját egyre többen bírálják a határon túl is, mivel felismerték hogy ezzel nem lehet gazdasági növekedést elérni (más szóval: nem lesz a végén kit kiszopolyozni:), merem állítani hogy Orbán mindig ott követi el a hibát, hogy megelőzi a saját korát.

Az eszmefuttatás mind a számokat, mind a levezetést tekintve hamis. Úgy is mondhatjuk, volt egy állítás, gyártottunk hozzá elméletet. Igazságtartalma lényegtelen.

De a kérdező mindössze a magyar kor szellemének megfelelően járt el. Ma van egy magyar gazdaság, adott struktúrával, van egy közigazgatás adott intézményrendszerrel, és van egy adott szemlélet. Ezek mind ugyanígy keletkeztek. Vannak akik régebben, vannak akik mostanában veszik észre, hogy ebben a rendszerben sem összehangoltság, sem hatékonyság, sem működési feltétel sem feladatvégzési képesség és hajlandóság nincs. A működés iránya meghatározott.

Történetesen olyan errefelé a szabályrendszer, hogy minden végső felelősség és következményviselés a tömegeké. Így e kettő együtt. És mivel e tömegek ezt az állapotot határozták el akkor is, ha közben az ellenkezőjét gondolták, arra vágytak, ezért ma ilyen állapotok vannak. A megváltoztatásuk, mint minden nagy rendszeré, komoly munkával és áldozatokkal jár. De ezt a döntő többség még nem hiszi el.

A kérdés értelmezéséhez annyi még hozzá tartozik, hogy ha a munkában nincs hozzáadott érték, mindig azt kell vizsgálni, ki, milyen megfontolásból pont ezt a fajta munkát, és pont így elvégezendően találta ki, rendelte el. Sohasem azt kell kérdezni, a munkavégző miért nem ad hozzá értéket. És aki a kérdést helyesen felteszi, válaszol rá, szankciókat és új utasításokat is ki kell adni. Mint az előbb is utaltam rá, ebben az esetben az alany a tömegek. A dolgozó (vagy nem dolgozó) magyar nép.

5-ös! Nagyon fontos, amit feszegetsz, nevezetesen, hogy bejöhetett volna-e az orbáni-matolcsy gazdaságpolitika. Volt-e legalább elméleti esély a sikerre? Én az első másodperctől mondtam, hogy nem lehet rá esély. Azért nem akárkinek/akárminek mentek neki, csupán a multiknak, a teljes pénzvilágnak és még ráadásul az európai intézményrendszernek is. Miből gondoltátok ti ott a jobboldalon (mert elég általános vélekedés volt), hogy erre lehet esély?

Emlékszel 2010-ben, amikor az IMF közölte Orbánnal, hogy nem engedik a hiánynövelést, Orbán duzzogott, kígyót-békát kezdett mondani rájuk, és elrohant Barrosohoz annak reményében, hogy majd az EU megvéd és helyreteszi az IMF-et. Még mindig előttem van az a kép, Orbán milyen lógó orral jött ki a tárgyalásról. De én akkor is tudtam előre, hogy teljesen naiv és illuzórikus azt hinni, hogy mi majd kijátsszuk egymás ellen a különböző intézményeket és nyerünk. Teljesen világos, hogy ezek egy egységes blokkot alkotnak az X banktól kezdve az IMF-en át az EU-ig. Ha az egyikkel ütközöl, akkor ütközöl az összes többivel is.

És akkor az a kérdés maradt még, hogy van-e esély a nemzeti érdekeket követő, önálló gazdaságpolitikára. Van, de csak az adott feltételek között. Aki legyőzni próbálja a globáltőkét, az halálra van ítélve (lásd Orbán és vele együtt Magyarország). Csak az együttműködés keretében lehet nemzeti érdekeket megfogalmazni, és kompromisszumokon keresztül érvényesíteni. Orbánék ezt bebukták vagy 30 évre.