Mit szóltok ahhoz, hogy ezt érte el a kormány, az oktatás átalakításával?

Persze a fiatalok ki akarnak menni külföldre. Álmok, igények, azok vannak. De ott is van felvételi, meg nagyon sokba kerül. Hát, akinek a szülei finanszírozzák, tegye. Csak azt nem tudom, hogy mit csinálok majd, ha az én két gyerekem is azt mondja, hogy itt nagyon nehéz bekerülni az egyetemekre, inkább kimegyek Skóciába, anyu fizesd már ki az ottani megélhetésemet, tandíjamat. He???

És a nyelvtudással mi a helyzet? Mert rendben van, hogy Hollandiában akar tanulni, és tud-e hollandul? Én tanítottam gimiben, a mai diákok hozzáállása a tanuláshoz szánalmas, ellenben az igények hatalmasak! Az angol nyelvvizsgát is a diákok 10 %-a tette le, pedig heti 9 órájuk volt angolból. (Ja, jön a kifogás, hogy gyenge volt a tanár.)

"Ez a ti nagy és isteni külfödötök olyan hely, ahol ingyen van a szállás, kaja, a könyvek, a füzetek, az eszközök? Mert ugyebár ha nem (és biztos vagyok benne, hogy nem), akkor úgyis többe kerül, mint itthon, sőt többe, mint itthon költségtérítéssel."

nem, semmi sincs ingyen a tandíjon kívül, de aki ki akar jönni ÉS dolzogik egyetem mellett, annak nem lesz problémája - nekem sincs.

az a baj, látod, hogy az otthoni felfogásban ez maradt meg, hogy majd apu-anyu fizet mindenért. nem. 22 évesem a pofám leégne, ha anyámnak kellene mindent fizetni. pontosan ezért dolgozom egész nyáron és évközben is 8-16 órát hétvégente, hétközben elosztva. tudom, hogy ez a legtöbb embernek eszébe sem tudja, mert elvárják, hogy majd a szülők mindent kifizetnek; én nem várom el. én akartam itt tanulni, nekem kell megteremtenem az anyagi lehetőségeket. mi sem vagyunk millerek, anyáék annyiban segítenek nekem, hogy évent egyszer, amikor hazamegyek, megveszik nekem a repjegyet vagy pedig felesben fizetjük (az a 30.000 Ft meg kb egy évre hát nekem senki ne mondja, hogy olyan hűdeírtózatosan sok pénz. havi leosztásban ez 12 hónapra 2500 Ft-jukba fáj nekik. otthon többe kerül az egyetem, mint havi pár ezer forint, az is tuti biztos).

amúgy a szállás drágább (de a helyi fizetésekhez képest arányaiban olcsó), a kaja ugyanannyi, vagy majdnemhogy olcsóbb, mint otthon (kivéve a húst, na az tényleg drága), de zöldségek-gyümölcsök-készkaják ugyanannyi vagy még olcsóbb is, mint otthon. füzetek 1,5-2 fontba kerül egy 400 lapos tömb, szerintem otthon is hasonló árban van, tollak szintén 70 penny-től akármeddig terjednek. számítástechnikai cuccok olcsóbbak, mint otthon, gondolok itt főleg az Apple (ezért van minenkinek iPad-ja meg iPhone-ja), de akármelyik másik vég termékeire is. ruházkodni megint csak olcsóbb, vannak király boltok (3-5 font pl egy király felsőrész - otthon is ennyi vagy még drágább; persze, attól függ, hogy hol vásárolsz, de a diákok mindenhol csórik, mindegy, hogy melyik országból jöttél).

azt mondod, hú de drága. igen, drága, de ha itt dolgozol mellette, akkor egyáltalán nincsen aránytalan nagy szakadék a végzett munka és a fizetés között. idekint kapok minimum 6 fontot óránként, ha az egész nyarat (3,5-4 hónap) végigdolgozom, ez minimum 3000 font bevétel; ebből megvan az egész éves szállásom előre kifizetve és még marad is, úgyhogy sulikezdés, tankönyvek, akármi mellett is bőven elég októberre munkát találnom, hogy heti pár órából a megélhetésemet biztosítsam magamnak. és bár nem élek valami hú de magas színvonalon (ergo van pénzem normális kajára, van pénzem heti 1-2x bulira, rezsit kifizetem és esetlegesen még félre is tudok tenni), de mégis el tudok járni 1-2 havonta az indoor skislope-ra, hogy 50 fontot elköltsek arra a pár óra snowboardozásra - és nem anyuci-apuci pénzéből, hanem a sajátomból. mi is itt a probléma?

"De ott is van felvételi, meg nagyon sokba kerül. Hát, akinek a szülei finanszírozzák, tegye. Csak azt nem tudom, hogy mit csinálok majd, ha az én két gyerekem is azt mondja, hogy itt nagyon nehéz bekerülni az egyetemekre, inkább kimegyek Skóciába, anyu fizesd már ki az ottani megélhetésemet, tandíjamat."

ez megint csak az otthoni mentalitást, nevelést tükrözi. anya anno Szentpéterváron tanult ösztöndíjjal, úgyhogy engem mindig is támogattak, hogy persze, menj külföldre, jó tapasztalat. DE, ha ezek a terveid, akkor magadnak kell megoldanod a költségek fedezését, mert nekik nincs rá pénzük. előre tudtam, hogy ha kijövök, dolgoznom kell. naés, heti pár órába meg a nyári munkába senki sem fog belehalni. szerintem mindenkinek kutya kötelessége utánajárni, hogy mi mennyibe kerül, tervet készíteni, hogy hogy fogja finanszírozni a tanulmányait, mivel én akarok tanulni, én akarok egyetemet végezni, nem anyáék. persze, irtókirály gondolom, ha a szülők tudnak mindent fizetni (nekem is van idekint pár ilyen ismerősöm, magyarok között is), de mint már említettem, a pofám leégne, ha nem tudnék önállóan a lábamra állni és mindent megtenni azért, hogy eltartsam magam. nem gyerek vagyok, tudtam, hogy mivel jár a külföldi továbbtanulás, reális nézetem van a világról, tudom, hogy mi mennyibe kerül és tudom, hogy mit kell azért megtennem, hogy itt tudjak élni, hogy itt tudjak tanulni.

az, hogy páran el vannak szállva, hát istenem - még ha ki is jönnek, nem fogják bírni anyagilag, ha a gyerek nem dolgozik egyetem mellett (legalábbis szerintem a magyar gyerekek 80%-a nem bírná csak szülői támogatásból fedezni az idekinti tanulást).

de látod, ez is érdekes: mennyi olyan ismerősöm van, volt osztálytársam, akiknek mindent fizetnek otthon a szülei, kapnak jópár ezret-tízezret hetente, de eszébe nem jutna a gyereknek dolgozni, a saját tanulmányait elősegíteni, hanem inkább diákhitel (pedig a diákhiteles ismerőseim nincsenek olyan hú de nagyon rossz helyzetben), mert a munka az büdös nekik, de a bulira, anyámkínjára kell a pénz, ha elfogyott, a szülő megsajnálja őket, na gyere, adok 5000-et de mostmár takarékoskodj.. és pár nap vagy egy hét múlva ugyanúgy ott van panaszkodni, hogy elfogyott a pénze.

én tudom, hogy erre nekem nincs lehetőségem, és jelenleg takarítónő vagyok családoknál, tavaly nyáron recepcióztam, idén felszolgálónő leszek. de nem is állok két marokkal anyáék elé, hogy jaaa, kéne durván 3000 font a jövőéves szállásomra, mer elköltöttem a nyári fizum.. hát akkor azt mondanák, hogy kicsi lányom, nagyon sajnálom, de akkor gap year és keresd meg a lakhatási-megélhetési költséged vagy akkor sajnos haza kell jönnöd, mert külföldön nem fog ez így menni.

az, hogy sok-sok diáknak irreális elképzelelése van, vagy esetleg a szülők nem elég következetesek (persze, menj külföldre tanulni, de akkor magadnak finanszírozod), nem hiszem, hogy a külföldi árak, a külföldi egyetemek hibája lenne. az, hogy valaki nem tud bánni a pénzzel és lusta megkeresni a saját megélhetési költségeit.. na ez egyéni probléma, azt hiszem erre szokták azt mondani :)

"Ja, jön a kifogás, hogy gyenge volt a tanár."

igen, amúgy ezzel nagyon egyetértek, teljesen igazat adok neked, hogy a "mindig a tanár a hibás" - mentalitás bőven bele van nevelve a diákokba. ez elég szomorú, ezzel nagyon egyetértünk.

"igen, amúgy ezzel nagyon egyetértek, teljesen igazat adok neked, hogy a "mindig a tanár a hibás" - mentalitás bőven bele van nevelve a diákokba. ez elég szomorú, ezzel nagyon egyetértünk."

Nem akarok tróger lenni, de idegennyelvnél nagyon sokat számít a tanár. Sőt, bármiből.

Hát a magyar tanárképzés nagyon híg.Elég rossz hogy az is lehet tanár akinek semmi érzéke hozzá.

Nekünk volt 3 tanárunk akik tökéletesek voltak tanárnak.

Volt köztük fiatalabb és idősebb is.Soha nem volt szükségük fegyelmezésre.Olyan színesen , gyakorlatiasan , érdekesen magyarázták az anyagot hogy mindenkit érdekelt még azt is akinek nem volt a szíve csücske az a tantárgy.A diákok figyeltek végig az órán , ezekkel a tanárokkal jó viszonyban voltak , hiszen közvetlenek , jó indulatúak voltak.Nekik van érzékük a tanításhoz , látszik hogy szívvel-lélekkel csinálják és a diákok is szeretik őket mivel jól magyarázzák.Úgy adják elő az anyagot hogy érdekes legyen és mindenkit érdekeljen.

Viszont tapasztaltam a másik végletet is.Amikor a tanár olyan szárazul , unalmasul , álmosítóan adja át az anyagot hogy a diákok vagy hasalnak a padon , telefonnal interneteznek játszanak , leveleznek ,vagy egymással beszélgetnek.

Sajnos a magyar tanárképzést nem szabályozzák eléggé.Csak az lehessen tanár akinek van érzéke mert ha nincs akkor az utóbbi véglet fog megvalósulni és az sem neki sem a diákjainak nem lesz hasznos.

"22 évesem a pofám leégne, ha anyámnak kellene mindent fizetni. pontosan ezért dolgozom egész nyáron és évközben is "

Ez a kb 100-ból 1 hozzáállás. Viszont aki ugyanezt itthon megteszi, az ugyanúgy szülői támogatás nélkül elvégzi az egyetemet.

"Csak az lehessen tanár akinek van érzéke"

Aha ja, ez szép és jó meg minden, de milyen módszerrel "derítenéd ki", hogy van e érzéke a tanításhoz valakinek?