Miért nem szarjuk le a tartozásokat és nem fizetjük őket vissza?

Kérdező, leírom leegyszerűsítve

- A forint totális értékvesztése, gyakorlatilag nem lehetne semmire sem használni, nem tudnánk belőle devizát venni, vagy mondjuk 2000 forint lenne egy euro.

- Ebből kifolyóan

- Műszaki cikkek majdnem teljes hiánya

- Benzinhiány

- Egészségügyi cikkek hiánya

- Olyan "luxus" élelmiszerek hiánya, mint például a csokoládé, vagy délgyümölcsök ( csokoládé esetében a valódi csokoládéról beszélek, ami kakaót tartalmaz)

- Anyaghiány miatt gyakorlatilag ellehetetlenülő építőipar

- Radikálisan növekvő bűnözés

Kérdező

Tanulj egy kis közgazdaságtant. Egy országot nem úgy igazgatsz, mint egy háztartást. Nincs olyan állam, aminek ne lenne hitele. Egy sem.

Szerintem próbáld ki kicsiben.:)

ne fizesd be a számláidat, vizet a közeli folyóról, patakból innen onnan esőfelfogóból, tudsz hozni magadnak...a kaja kicsit rágós lesz, de végső soron is kis szerencsével túl élhető.:)

De aztán ne tessék kiabálni majd szolidaritásért meg segélyért:)

Kérdező

Irodalom: [link]

Kínának mi a franc kellene tőlünk? Egymilliárd ember lakja, annyi nyersanyaga van, hogy ha valaki nagyobb mennyiségű cinket talál mondjuk, amit érdemes lenne kibányászni, lehet le se hajol érte, mert száz méterrel arrébb fekszik egy aranybánya, mit tudnánk nekik mi adni? De tudod mit, tegyük fel, hogy el tudunk nekik adni mondjuk, mangalicát. Egyszer, mert ha nem tetszik nekik, akkor többet nem vesznek, ha pedig komoly érdeklődés mutatkozik iránta, elkezdik ők tenyészteni. Abba a hitbe ringatni magunkat, hogy Kína nekünk valaha is gazdasági partnerünk lesz, olyan, mint ha Olaszliszka létre akarná hozni a Budapest-Debrecen-Olaszliszka tengelyt, hogy mindenben együtt döntsenek. ( Közismertebb formában: "Hallod Dumbo, hogy dübörgünk?" )

"amíg nagyobb értékben vásárolunk külföldről mint amennyit mi eladunk külföldre"

A helyzet ennek a fordítottja, többet adunk el, mint veszünk.

[link]

Egyébként az az érzésem, hogy amíg nagyobb értékben vásárolunk külföldről mint amennyit mi eladunk külföldre addig nem tud pozitív irányba elmozdulni a mérleg nyelve. Jól gondolom?

Nem. Egyfelől, mert mint korábban is írták, ez nem így van. Másfelől, manapság a jólét alapjai országon belül a szolgáltatások, országon kívül, kivitelre pedig nem a nyersanyagok, vagy a mezőgazdaság ( ami a legfejlettebb államok gdp-jének elenyésző részét adja) hanem az ipar. Azaz, Kuba például megfeszülhet, de a cukornádra-halakra építő gazdaságával sosem lesz képes kitörni a nyomorból, mert azok nyersanyagok. Ha mondjuk a cukrot fel tudná dolgozni, és létrejönne egy sikeres márka, a "Viva Fidel" keménycukorka, vagy a halakból csinálna egy " Che Kapitány" márkát, és az összes balos hipszter azt venné Franciaországban, az már előrelépés lenne. Önmagában ma már a nyersanyag nem érték, a megmunkált nyersanyag, na az már igen. Gondolj csak bele: arany, és ezüsttermelő Dél-amerikai országok koldusszegények. Mert nem tudják feldolgozni a nemesfémet, - kábelnek, például - hanem eladják. Vagy nézd meg az arany grammonkénti árát, és azt, hogy egy arany ékszer mennyivel drágább, mert meg van munkálva.