Miért ragasztanak a jobboldali beállítottságú emberek az autójukra Nagymagyarországot ábrázoló matricát?

Mindenütt élnek olyan emberek, akik megtagadják a nemzetiségüket. Ez nem a nemzetről, hanem az emberről szól. A te sorsod valamiért ilyen. Olvasni mondjuk elég kellemetlen ennyi negatív kijelentést.

Sajnos a diplomához észt nem adnak automatikusan. Nem téged bántalak, csak a diplomák száma magában semmi. A Bibliát olvasod azért? Zengő érc és pengő cimbalom! Ha szeretet nincs benned...Keresd a szívedet! Miért nem mégy oda, ahova húz? Csak a rontod a levegőt. (nem sértésnek szánom, csak tény. Hány tagadást írtál le 8 sorban?)

20:09-esnek, ha jól értem, egyszerűen annyi a baja, hogy meglátása szerint az országunk népét (vagy legalábbis annak egy jelentősebb, de legalábbis mindenképpen kellően zajos és hangos részét) túlságosan is lekötik a múlt vélt ÉS valós sérelmei ahhoz, hogy érdemben a jelenre és a jövőre összpontosítsanak.

Ez pedig, társítva azzal a kényelmes mentalitással, hogy a problémáinkért mindig bűnbakokat keresünk, ahelyett, hogy magunkba néznénk (mert ugye az IGAZI magyar ember mindig becsületes, tiszta, mint a hó, ha csak rajta múlna, Magyarország mennyország lenne, de valaki csúnya gaz népek ezt mindig megakadályozzák...), azt eredményezi, hogy folyamatosan egy még csak nem is valami kellemes álomvilágban élünk, ami fedi ugyan a valóságot itt-ott, csak sajnos épp ott nem, ahol kéne, és épp ezért is toporgunk egy helyben (vagy csúszunk is vissza) már mióta, miközben alig-alig haladunk előre.

Ez pedig valóban hülyeség. Nézzétek csak meg pozitív ellenpéldának a finneket: velünk ellentétben a történelmük nagy részében ők még csak egyáltalán nem is léteztek független államként. Előbb a svéd királyság részei voltak évszázadokon át, majd az oroszok annektálták őket, és csak a legújabb időktől fogva, a 20. század elejétől tapasztalhatták meg először az igazi függetlenséget. Mi több, szovjetéknek aztán ott voltak közvetlenül a szájukban, nekik is bőven meggyűlt velük a bajuk (kétszer is ténylegesen háborúztak ellenük, méghozzá igen hosszan és keményen, nem csak "vicc" jelleggel, mint mi), és ennek nyomán ők is elszenvedtek fájdalmas területi veszteségeket (Karélia nekik kb. olyan, mint nekünk Erdély; jelentős része a mai napig orosz fennhatóság alatt áll). A hidegháború alatt ők is ütközőzóna voltak kelet és nyugat között, és annak ellenére, hogy ténylegesen nem olvasztotta be őket az SZU, emiatt ezekben az időkben ők is leginkább csak vegetálni tudtak, és az SZU összeomlása után tudtak csak igazán előrelépni.

Akkor viszont meg is tették, éltek a lehetőséggel - mert azt nézték, ami van, és ami lehet, nem pedig azon keseregtek, hogy mi volt, minek kellett volna és minek kellene lennie. Reálisan felmérték a helyzetüket, majd nekiláttak, hogy közösen szebb jövőt építsenek maguknak - múltbanézős nemzeti siránkozás és bűnbakkeresés nélkül. Ma pedig mennyivel előrébb járnak, mint mi, holott a történelmük éppoly keserves volt, mint a miénk, ha nem még keservesebb, és nekik is ugyanannyi okuk lenne ugyanarra a hozzáállásra, amit 20:09-es is kifogásolt. Nekik azonban több eszük volt, mint nekünk, mert rájöttek, hogy ez a hozzáállás nem vezet sehova, és értelmesebb megoldást kerestek.

Az tehát, hogy mi nem vagyunk képesek ugyanerre, valóban szomorú.

Nem kell ellenség ha magyar a barátod. Nemzetközileg elismert és elfogadott közhely.

Az a baj hogy ismernek minket.

A NAGY MAGYARORSZÁG ra reagálva, lehet ezek az emberek csak lengyel királyt akarnak, vagy osztrákokhoz tartozni, német hivatali nyelvet stb.

Magyarország 1918 tól van ha jól tudom, és addíg sok minden volt, és sokan mentek keresztül rajta.