Tényleg ilyen sokan hagyják el az országot vagy csak az én ismerőseim lépnek le?

nem csodálkozom, hogy sokan nyugatra vándorolnak.

én már ide jöttem egyetemre is (UK), igaz, még van pár évem, amíg befejezem. mielőtt jönne, hogy milyen miller családból származom, hozzátenném, hogy a teljes megélhetésemet megkeresem magamnak egyetem mellett. a nyári munkáimból (kb 4 hónap) megvan az egész jövőéves lakhatási költségem, év közben heti 12-16 órából (takarítás és recepció/felszolgálás), kényelmesen és bőven megvan a rezsi/kaja/buli/tankönyvek/egyetemi cuccokra a pénz. és még arra is marad, hogy a barátommal hetente étteremben együnk valami finomat vagy 2 hetente az indoor skislope-ra menjünk snowboardozni (azt már hozzá sem teszem, hogy szeptember elején Görögországba megyünk 5 csillagos szállodába 2 hétre; és erre is én kerestem meg a pénzt!)

amióta kint vagyok, egyre több volt középiskolás társam, ismerősöm keres meg külföldi továbbtanulással/munkával kapcsolatban. az első 2 ismerősöm most februárban jött, a következő "csapat" október környékén érkezik.

és mennyi embertől hallottam, hallom otthon, hogy mekkora szerencsém van! (vagy éppen hogy mekkora hazaáruló vagyok.)

hát, már elnézést, hogy a lehető legjobb egyetemen szeretnék diplomát szerezni, abból a tantárgyból, szakból, ami érdekel (gyógyszerkémia), hogy normálisan akarok megélni. kinek mi a normális persze; nekem az lenne a normális, hogy évente egyszer nyár végén el tudok menni 1-2 hétre valami meleg országba nyaralni és telente 1 hétre snowboardozni. hogy ne kelljen kicentizni, hogy tankönyvet veszek-e vagy kaját. hogy igenis be tudok ülni heti 1x valami pub-ba és egy sör mellett megvacsorázok a barátaimmal. hogy el tudunk néha-néha ugrani hétvégi mini kiruccanásokra sátrakkal a skót felföldre mászkálni. hogy ha hazamegyek, mindenkinek tudok sok-sok helyi finomságot vinni.

ha tisztességesen dolgozol, megfizetik. én családoknál takarítok hétvégente, óránként 10 fontért, karácsonyi ajándékokat kapok és családtagként kezelnek, nem szolgaként. pincérnőként is dolgozom, jó tip-eket kapok (mert képes vagyok mosolyogni - nem olyan nehéz ám!), jófej a főnököm, tisztességesen és normálisan, időben kifizet.

az emberek barátságosak, nem néznek le, befogadóak és elfogadóak, toleránsak másokkal szemben. az egyetem színvonalára most bővebben ki sem térnék, a nyugat-kelet határ egyértelmű egy idekinti és egy Mo.i egyetem között.

én szeretek itt élni, szeretem a brit embereket, jobban otthon érzem magam velük, mint az otthoni magyarokkal (vagy akár az idekinti magyarokkal). a mentalitás, a tolerancia, a szolgáltatások minősége, a normális megélhetés többek között az, ami itt tart, ami ide köt (zárójelben említem csak, hogy angol barátom van, akivel nemsokára összeköltözünk). engem már minden ide köt, itt van a hazám; és szeretem. ugyanezt nem érzem, ha hazamegyek. jó otthon lenni, családot látogatni, de alig várom egy hét után, hogy felülhessek a BA-ra Londonig, ahol várost nézek, vásárolgatok, hogy aztán visszarepüljek Glasgow-ba az egyetemet folytatni. ja, és a repjegyemet is magamnak fizetem. egyetem mellett, diákként, az idekinti minimálbérrel, mint mondtam, heti 16 órából (átlagosan), nyári munkából és a karácsony alatti fizumból. és ez a nem mindegy!

Ki tudja mit tartogat a jövő, nem hiszem hogy kelet valaha is irány lesz.

Én 23 éves egyetemistaként egyet értek az előttem szólókkal abban, hogy milyen nehéz megélni, de nem lehetetlen. Ugyanakkor azt is megértem, hogyha valaki nem szereti ezt a káoszt, és pattanni akar.

A ló rossz oldalára esett ez a nemzet sajnos.

Én tervezek egyetem után pár évet elmenni erre arra, de mindenképp vissza akarok jönni. Nem tudnék máshol élni, máshol családot alapítani, máshol megöregedni. Világot látni amúgy nagyon hasznos, életre szóló élmény.

Az én ismerőseim közül a tanultabbak egy része tervezi a lelépést. Azok az ismerőseim, akik nem kerültek be a felsőoktatásba, nem tudnak jól nyelvet, ők náluk az ilyen fel se merül.