A Habsburgok ki tudták volna szorítani a törököket Mo. Ról miért nem tették?

A dolog nem ilyen egyszerű, de jellemző, hogy az utókor embere nem tudja felfogni az akkori problémákat és nehézségeket, és sokkal kisebbeknek értékeli. Ilyen az is, mikor mi azt gondoljuk, hogy 1686, de legkésőbb 1699 után a török már nem volt veszélyes, nem fenyegette az országot. Ez nem igaz, 100-200 évvel korábban pedig még annyira sem.

A Habsburgok nem voltak képesek kiszorítani egyedül. Talán egyszer, amikor a történelem talán legnagyobb uralkodója, V. Károly uralkodott, ha nem kellett volna számtalan háborút viselni. Azért ne felejtsük már el, hogy akkoriban I. Ferenc, VIII. Henrik, Nagy Szulejmán "szaladgáltak" a csatamezőkön, illetve az ő katonáik...

Már Mátyás idejében reménytelen volt a helyzet a török ellen. Ferdinándék is megpróbáltak valamiféle visszafoglaló háborút, amire az erejükből futotta, de nyilvánvaló volt, hogy egy ereje teljében lévő Oszmán-Birodalommal szemben esélyük sincs egyedül, hosszú időre be kell rendezkedni. Ezt tetézte pl. Szapolyai, vagy a cognaci liga, amikor Európa "legkeresztényibb királya" is a törökökkel szövetkezett a Habsburgok ellen.

Amikortól a magyar királyok rendelkezhettek a Birodalom erőforrásaival - ezt sem úgy kell képzelni, hogy odamentek a széfhez, kivettek annyit amennyit akartak - megtették amit meglehetett. Lásd 15 éves háború, aminek az lett az eredménye, hogy egyes részek totál elnéptelenedtek, Felső-Magyarország lepusztult.

A szentgotthárdi csata miatt valóban lehetett kritizálni I. Lipótot, de nem elsősorban a békekötés miatt, hanem azért amilyen békét kötött. Azt tudni kell, hogy a béke már a csata előtt meg volt szövegezve, a birodalmi erők is komoly veszteségeket szenvedtek, valamint akkoriban az udvarban igencsak érvényesült a spanyol irányvonal. Ezek együttesen és az európai politikai helyzet még nem tette lehetővé a sikeres háborút, de legalább megmutatta, hogy a törököt nyílt csatákban meg lehet verni. Liptó amúgy sem szeretett háborúzni, mélyen vallásos volt, annyira, hogy már a pápának kellett kérlelnie, hogy indítson háborút.

Szóval nem olyan egyszerű a helyzet, mint amilyennek mi gondoljuk, hatalmas játszma volt akkoriban is a politika.

Ez abból is látszik, hogy mikor a visszafoglalás megindult, és már-már a Balkánt foglalták a császári csapatok, egyesek már Konstantinápoly bevételéről beszéltek, akkor a francia király félve, hogy a Habsburgok túlságosan is megerősödnek otthagyta a koalíciót és a pfalzi háborúban már a Habsburgok ellen lépett be XIV. Lajos.

A Habsburgok csak ütközőállamként tekintettek erre az országra a törökkel szemben. Szerencsétlen Zrínyi gróf meg is járta, mikor hitt a császári felmentésben Szigetvárnál - valójában Salm fővezérnek eszébe sem volt a közel 80-100 ezer fős hadával elindulni, feladata csupán Bécs biztosítása volt, és kifejezetten jól jött neki, hogy Zrínyi felfogja a török hadat. A seregében egyébként ott voltak a mi híres törökverő vezéreink, Thury György, Gyulaffy László, és Dobó István is.

És ha már Dobó, ott van Eger is példának, ahol az egyébként császárpárti egri hős is hiába várta a segítséget Ferdinándtól.

Aztán majd "felségárulás" címén később börtönbe vetik, majd bizonyíték hiányában elengedik, és nem sokkal ezután meghal..

Meg persze a Habsburgoknak nem jött volna jól egy erős Magyarország. Az ifjabbik Zrínyi Miklós grófot, a történelmünk talán legkiválóbb, - és katonái körében igen népszerű - hadvezérét, a maga 1663-as őszi, és 1664-es téli hadjáratával, például közvetlenül sikeres csatározásai után "baleset" érte.

De ott van Petneházy Dávid ezereskapitány is, aki bevette Szolnokot, Szarvast, Aradot, majd pedig Budánál részt vett a döntő rohamban, szétverte a felmentő török seregeket, és az egri török csapatokat is, 1686-ban.

Egy éven belül mérgezés áldozata lett...

A Habsburgok nem örültek túlzottan, ha a magyarok túlságosan erőre kaptak. Nem véletlen, hogy mikor végül 1699-ben kiűzik a törököket, és a magyarok feje fölött megkötik velük a békét, törvényrendeletben szüntetik meg a magyar végvári katonaságot, és tiltják meg a nemzeti hadsereg fenntartását.

A felszabadítás ezért ment tehát ilyen lassan...

Mi magyarok szeretjük úgy érezni hogy a nyugat cserben hagyott minket és érdekből nem segített míg mi milyen rendesek voltunk mert védtük a hátukat!

Aki nekimegy a töröknek az iszonyat pénzt költhet el és nagy sereget veszít!!!

Érdemes olvasgatni hogy mennyibe került akkoriban egy háború és a fél országot el kellett hozzá zálogosítani és embereket toborozni!

Mi is szartunk a déli országokra mert nekünk sem érte meg (1 kis kalandozást leszámítva de a nyugatiak is többször is mentek). És aztán az ottani népek semmi perc alatt függetlenné váltak volna mi meg elköltöttük minden pénzünket. Ehelyett bíztunk abban hogy nem jön tovább a török...

Na most a nyugat is pontosan olyan önzőn járt el mint mi.

Nem költött írtózatos összegeket és embermennyiséget hogy gyengítse magát ha nem az ő kapujánál kopogtatnak(de akkor ugye azonnal harcoltak).

De a segítség is akkor jön ha jók a diplomáciai kapcsolatok! Mi most és annó is híresen szartunk mindenkire és soha nem előre gondolkoztunk hanem MOST és AZONNAL akartunk nyerészkedni egy kapcsolaton!

Politikusaink képtelenek távlatban gondolkozni!

Lásd 1526-ot amikor többet ért a hatalmi érdek, minthogy a királyunknak segítsünk legyőzni a törököt...

"Mi is szartunk a déli országokra mert nekünk sem érte meg (1 kis kalandozást leszámítva de a nyugatiak is többször is mentek). És aztán az ottani népek semmi perc alatt függetlenné váltak volna mi meg elköltöttük minden pénzünket. Ehelyett bíztunk abban hogy nem jön tovább a török..."

- Tévedés, a déli kis államokért komoly háborúk folytak már Nagy Lajos idejétől kezdve, Luxemburgi Zsigmondon át, Hunyadi Jánosig. Aztán kiszorultunk a Balkánról, és onnantól már csak a végvárrendszert próbáltuk tartani.

(Persze, nem azért, hogy segítsünk rajtuk, hanem saját befolyásunk növelésére, ez igaz.)

Viszont ami lényeges különbség, hogy Ferdinánd a magyarok királya (is) volt... Jogosan lett volna elvárható, hogy harcoljon a "királyságáért" - épp ezért támogatták őt, akik támogatták.

"soha nem előre gondolkoztunk hanem MOST és AZONNAL akartunk nyerészkedni egy kapcsolaton!

Politikusaink képtelenek távlatban gondolkozni!

Lásd 1526-ot amikor többet ért a hatalmi érdek, minthogy a királyunknak segítsünk legyőzni a törököt..."

- Na, ez igaz. Csak addig gondolkodtak néhányan, hogy "a Habsburgokkal kiűzzük a törököket", de hogy aztán a Habsburgokat hogyan űzzük ki, az már nem jutott eszükbe... Aztán a németek, majd az oroszok, majd most a nyugat. Fel kellene már fogni, hogy addig, amíg mindig valamilyen birodalom szoknyája mögé bújva szabadulunk meg az előzőtől, sosem leszünk függetlenek! Hiába csapódunk át egyikből a másikba, csak akkor fogunk feltörni, ha végre önállóak leszünk.

Bocsánat, ezt kifelejtettem, és nem tudok mellette elmenni:)

"Liptó amúgy sem szeretett háborúzni, mélyen vallásos volt, annyira..."

...hogy II. Rákóczi Ferenc nagyapját, Zrínyi Péter horvát bánt (is) lefejeztette.