Ki lehetne a király?

"De nem a magyar, és ha már Magyarországról van szó...

Vagy akkor mégis csak gyarmat, tartomány voltunk??

-> A magyar sosem (!) volt hivatalos nyelv Magyarországon 1844 előtt."

- Ez így van, de ha már a latin helyett új hivatalos nyelvet akarnak bevezetni, akkor Magyarországon evidens, hogy a magyar legyen az.

"Azt a magyar nyelvet, amit még a rendi országgyűlés nemesei sem beszéltek többségükben nem tehette meg az országgyűlés nyelvévé."

- Már akkor is voltak olyan opportunisták, mint Te. De aztán változó tendenciába fordul ez a dolog, és elkezdődik a nemesség "visszamagyarosodása".

"Az osztrák tartományok közös terheinek 40%-ának áthárítása Magyarországra, a hadseregtartás fizetésének 70%-ának áthárítása Magyarországra

-> Előtte pedig a birodalmi rendek másfél évszázadig erőn felül finanszírozták a török elleni hadjáratokat és a végvárak fenntartását."

- A hadseregtartás költségeinek áthárítása a háborús időkre vontakozott, az 1600-as évekre. Ráadásul a züllött európai zsoldoscsapatok tömegei pedig legolcsóbb megoldásként a magyar területeken kaptak elszállásolás, fosztogattak, raboltak, erőszakoskodtak. A háborús körülmények között semmilyen szolgáltatásért nem fizettek pénzt, a lakosságot állandóan zaklatták, mindenhol a nyers militarista parancsuralom érvényesült.

"Majd a Kiegyezés után is enyhén megfordul a közös költségek fizetésének aránya."

- Wow! És ehhez alig kellett 350 év!:D

"a magyar katonaság megszüntetése

-> Ezt nem teljesen értem melyik korszakra vonatkozik. Magyarországnak utoljára konkrétan Mátyás idején volt zsoldos hadserege. Előtte és utána a haderő a rendek ill. az országgyűlés által a királynak megajánlott katonákból és honvédelem esetén a nemesi felkelésből állt."

- A végvári katonaság. 1699-ben, a török háborúk - nélkülünk való - lezárása után egy héttel írja alá a császár a magyar államiság megszüntetésének eme dokumentumát is: a végvári katonaságot elbocsátják, a Magyar Királyságnak nem lehet "national milicia"-ja, azaz nemzeti hadserege.

Erről még az Udvari Kamara elnöke, Sigfried Breuner is úgy nyilatkozott, hogy: "ha a magyar nemzetet annyira lealacsonyítják és mellőzik, hogy még saját hazája védelmére is méltatlannak tartják, az joggal elkeseríti az egész nemzetet, sérti az ország törvényeit és beláthatatlan következményekkel jár."

"és ez a rendszer működött is, hiszen ennek a Honvédség létszáma gyorsabban nőtt mint a magyar katonák száma a közös hadseregben."

- Vajon miért, ha annyira szerette a nép a Habsburgokat...?

"Emelett az állam haderejének irányítása mindenkor uralkodói felségjog volt, tehát azt várni, hogy egy 7 országban uralkodó király majd 7 önálló hadsereget tart fenn és irányít külön-külön enyhén értelmetlen gondolat."

- Nem is tartott fenn, csupán egyet: az osztrák császári haderőt. De persze ez nem azt jelenti, hogy gyarmat, tartomány lettünk volna, elvégre is a "felszabadító szovjetek" mellett is voltak voltak magyar katonák a néphadseregben.:D

"a magyar birtokosoknak a föld vissza-nem-adása

-> azoknak, akik nem tudták bizonyítani azt, hogy az övéké"

- Ami valljuk be, 150 év után igen macerás, plusz ez még mindig nem volt elég, hanem fegyverváltságot (jus armorum) is kellett tenniük érte!

"az aranybulla legfontosabb pontjainak eltörlése

-> Igen, az az országgyűlés volt."

- Az országgyűlést lemondtatták, nem jókedvéből tette, mind a szabad királyválasztás, mind a nemesi ellenállás jogáról.

"erőszakos újoncozás

-> Meg a Siculicidium ugye? De az már nincs benne a történelemkönyvekben, hogy ugyanezen okból Báthory, még mint János Zsigmond hadvezére vagy Bocskai hajdúi hány székelyt öltek le igaz? Vagy hogy hányszor lázadoztak akár a parasztok, akár a székelyek Mátyás idején vagy korábban?"

- Akkor tágítsd a tudásomat, kérlek.

"Csak míg a középkorban a történetírás királyi megrendelésre készült, addig a kora-újkorban már sokkal hangsúlyosabbak a nemesi nézőpontból írt művek. Ezért jelennek meg a Habsburgok "bűnei" bűnként, míg a korábbiaké a bölcs király helyes döntéseiként."

- Jah, '45 után olyan nagy beleszólásuk volt a nemeseknek a történetírásba, (ami mellesleg '47-től már nem is létezett), azelőtt pedig Horthy nem éppen a nacionalizmusáról, Habsburg-ellenességéről volt híres.

"Nyilván ezért gyűlölte őket nemes, polgár, paraszt egyaránt

-> Azt tudod, hogy a Rákóczi-féle lázadás idején a végül győztes labancok döntő többsége magyar volt?"

- Forrás?

"Vagy hogy '48-ban kb a Pilvax falain kívül senki nem akarta, hogy elszakadjunk a törvényes uralkodóinktól (sőt még a Pilvaxból is tudok olyan személyt mondani Jókai Mór személyében, aki később teljes mértékben elkötelezett volt a király mellett"

- Igen, valóban nem akarták, amíg azt hitték, hogy a törvények szentesítésével, és a kormány uralkodó általi kinevezésével rendbe jönnek a dolgok. Aztán jött az alantas támadás, és onnantól már megfordult a közhangolat. V. F. (azaz V. Ferdinánd) huszárok, akik monogrammjukat így magyarázták: Vesszen Ferdinánd!

És remélem azt is tudod, hány ereklyét, honvédzászlót, Kossuth-bankót őriztek meg továbbra is. Néhol a népviseletben is a bankókra nyomott minták tűntek fel, így őrizve emlékét.

"Nyilván ezért fosztották meg őket 4-szer a trónjuktól

-> Egyszer sem fosztották meg őket a trónjuktól."

- De bizony, akármennyire fáj is a te önérzetednek, nagyon is így történt, és nem is egyszer... Hogy te "nem fogadod el", csak egy dolog. Akármelyik történészt megkérdezheted, nem fog mást mondani.

"azért mert más véleményen vannak, mint a nagyaságos fejedelem, az nem igazi szavazás (Ónod)."

- Más véleményen vannak...:D Konkrétan azért háborodtak fel, hogy megmaradjon az adómentességük, ahelyett, hogy a többiekkel együtt a közös ügyet szolgálták volna, inkább a saját vagyonukkal törődtek. Az ilyene hulljon is! És nem a fejedelem vágta le őket, hanem a többi gróf, báró. A fejedelem a leírások szerint éppenséggel elhűlt a vérontás láttán.

"Megjegyzem, ha nem fogadod el azt, hogy - állításod szerint - Habsurg nyomásra a törvényes országgyűlés lemondott az ellenállási záradékról vagy hogy elfogadta az örökös királyságot"

- Az erőszakkal kikényszerített szerződés semmilyen jog szerint nem érvényes.

"akkor nem fogadhatsz el egy törvénytelenül összegyűlt, formailag is hibás döntés hozó, ugyanúgy elnyomott országgyűlés által hozott határozatot sem."

- Formailag egyetlen trónfosztás volt hibás, az 1849-es, ahol nem szavazással, hanem közfelkiáltással történt.

Ez azonban csak formai hiba, az eredmény akkor sem lett volna más, hogy ha egyesével mondják, nem egyszerre.

"Aztán meg persze ne feledkezzünk meg az általuk idetelepítgetett mindenféle idegen népről.

-> Nyilván sokkal jobb lett volna ha az ország 1/3-át lakatlanul hagyjuk."

- Előre kell gondolkodni. De ha történik is betelepítés, annak nem szabad ilyen mértékbe eldurvulnia. A Habsburgok - mint ahogy az idézett szövegrészben is látható - tudatosan törekedtek a magyarok kisebbségbe taszítására.

"Ferdinánd megölése miatt ránk kényszerített háborúról (amit egyedül a magyar miniszterelnök ellenzett, míg végül engedni kényszerült"

"Tisza bármikor ellent mondhatott volna. A miniszterelnök ellenjegyzése nélkül nem lehetett volna elküldeni a hadüzenetet. Addig ellenezte csak, amíg garanciát nem kapott a németektől arra, hogy orosz hadbalépés esetén jönnek ők is."

- Ja, ellent is mondott, aztán rájött, hogy széllel szemben nem érdemes. Szerinted meddig tartott volna kinevezni egy új miniszterelnököt, ha nagyon akadékoskodott volna?

"Apropó oroszok, az tudtad, hogy Andrássy közös külügyminiszterként előtte 2-szer vitte majdnem háborúba Oroszország ellen az OMM-et többek között az itthoni közhangulatnak engedve?"

- Az Oroszország elleni hadviselésnek még csak lett is volna valamilyen érdemi célja, hiszen a pánszláv törekvések Magyarországon különösen nagy veszélyt hordoztak magukban, és ennek legfőbb támasza a - Kelet-Európában terjeszkedni kívánó - cári Oroszország volt.

De Szerbia ellen? Miért, mert a gőgös Bécs presztízsből bekebelezte Boszniát? Vagy mert agyonlőttek egy főherceget, aki a magyarságot egyébként utálta? Na és Olaszország? Az egész egy nagy marhaság volt. Nem volt több haszna, mint annak, mikor magyar huszárok mentették meg a királynő formás kis tomporát, és sarcoltatták meg Berlint. Ilyen felesleges célért ilyen jól harcolni...

"Vagy hogy Budapesten is tömegek ünnepelték a háború kitörését 1914-ben? Ennyit a ránk kényszerített háborúról..."

- Akkor már hadat üzent nekünk az Antant (amire egyébként semi oka nem volt, mi csak Szerbiának tettük!), és az ennek okán történt becsületünk megsértése okozta az ellene való fellépésért a lelkesedést.

"És persze ott van Jellasics...

-> Azért minden mesterkedés ellenére, a Pákozdi csatában a magyar oldalon osztrák császári ezredes és őrnagy is volt."

- Bizony ám! És miért? Mert a magyar kormány az uralkodó által kinevezett, az április törvények őáltala szentesítettek voltak. Időnyerés céljából mindenbe beleegyezett Bécs. Így viszont jogilag az a paradox kép jött létre, hogy I. Ferdinánd osztrák császár harcolt V. Ferdinánd magyar királlyal szemben.

Így persze, hogy a tisztek nem tudták, most akkor kinek engedelmeskedjenek. A trükközés ára...

"Másrészt az uralkodó megtette a kísérletet arra, hogy megelőzze a magyar-horvát összecsapást, amikor Lamberg grófot azzal az egyértelmű utasítással küldi Pestre, hogy vegye át a parancsnokságot az összes itt állomásozó sereg felett (tehát a horvát katonák felett is)"

- Nana, azért ezen pontosítanék egy kicsit, ha megengeded! Eleve Jelačićot magyar nyomásra váltották le, de ő ezzel mit sem foglalkozott. Tárgyalási alapul pedig ugyanazt tűzte ki, mint Bécs: az önálló magyar kormány megszüntetését.

Amíg a birodalom külpolitikai helyzete bizonytalan volt, az udvari körök hajlandóak voltak támogatni a magyar felet, ez volt tulajdonképpen a bánt felfüggesztő királyi kézirat. Amint azonban az itáliai hadszíntéren rendeződött a helyzet, nem volt többé szükség a bán visszatartására. A rehabilitáció sem váratott sokáig - két hónappal később az uralkodó visszavonta Jelačić felmentését.

Mikor a már korábban szóba került, magyarokkal szimpatizáló István nádor (tényleg, arra az írásomra vajh miért nem jött reakció?:) elvállalta a magyarországi hadak fővezéri tisztát, és tárgyalni akart Jelačić-csal, ő nem jelent meg. Sőt, még István nádort rendelik fel Bécsbe, és később száműzésben hal meg.

Ezután jött Lamberg kinevezése, akit azonban az udvar a magyarok érdekeit képviselő István nádor HELYÉBE nevezett ki a fegyveres erők főparancsnokának.

"A reformkori országgyűlésen hány, de hány törvényt hoztak meg a magyarok a nemzetiségi ügyekben? Wesselényi báró konkrétan alkotmányt és autonómiát akart nekik. Ezeket mind a császár dobta vissza, és a nemzetiségi ellentéteket tovább élezte inkább

-> Aztán ezeket úgy az áprilisi törvények után elfelejtik a magyar képviselők?"

- Nem, hanem ugyanúgy félreteszik, mint a polgári társadalom kialakítását, a börtönreformot, oktatási ügyeket, infrastrukturális fejlesztéseket, és minden mást. Háborúban a hadseregszervezés prioritást élvez.

"Aztán magyar ogy egyetlen nemzetiségi kérést sem teljesített 1848-ban, csak majd már a vereség árnyékában kezd Kossuth szaladgálni ide-oda, hogy a maga oldalára állítsa őket."

- Nem tudom, szándékosan-e, de ferdítesz.

A fegyveres felkelések kibontakozásával máris megkezdődtek a megbékélési tárgyalások. Mint írtam korábban, a császárhű Jelačić egyáltalán nem foglalkozott a magyarok perszonálunióról, illetve teljes elszakadásáról szóló ajánlatával, az önálló magyar kormány megszüntetését követelte.

A szerbek mozgalmát vezető Rajačić karlócai görög-keleti érsek például a többi szerb politikus előtt eltitkolta a magyar békeajánlatokat, a magyarokkal "bárminemű megegyezést feleslegesnek tartott", a háborút a magyarok elleni "szent háborúnak" vélte. Ehhez jöttek még a határon túlról, a törököktől beküldött (azaz nem magyarországi) szerb önkéntesek. Éppen ez utóbbinak eredménye volt a kegyetlen népirtás, ami nem csak a magyar, de a német és román falvakat is érintette.

Látszólagos hajlam a megegyezésre mindig csak akkor volt részükről, mikor a magyarok hadászati fölénybe kerültek, majd ahogy ez változott, azonnal ment minden a régi kerékvágásban. Nem csoda, hogy az érseket Vaskorona-renddel jutalmazták meg 1849-ben.

A szlovákok többségét ugyanúgy kielégítette a jobbágyfelszabadítás, mint a magyarokat, így a kisebb szlovák mozgalmakat rendőri erőkkel is sikerült kezelni, és Bécs csupán egyetlen századot tudott kiállítani belőlük, azt is többségében cseh önkéntesekből - ellenben magyar oldalon 14 honvédzászlóalj állt teljesen szlovák legénységgel feltöltve.

A románok - mint ahogy idéztem már az erdélyi George Bariţ szavait -, a regátiak által voltak felizzítva (azaz szintén a határon túlról). A tárgyalások itt sem feltétlenül a magyarok miatt nem voltak eredményesek. A vezérszónok, Simion Bărnuţ azt mondta a gyűlésnek, nincs értelme a magyarokkal való megegyezésnek, mert a magyar szabadság asztalán "minden falat mérgezett".

A magyar népképviseleti országgyűlés hiába dolgozta ki a román nemzetiségi igényeket is figyelembe vevő törvényjavaslatait, ezek tárgyalására már nem került sor.

Sokat számított még az is, hogy a Határőrvidéken többségében horvátok, szerbek, románok éltek, és itt pedig a vezénylő tisztek természetesen fedhetetlen, császárhű tisztek voltak, így könnyen ki tudták alakítani azt a képet, hogy az elnyomást a magyarok okozzák, és az egyetlen megváltásuk a "jóságos császártól" lehet.

Mint Jelačić, aki magának tulajdonította a jobbágyfelszabadítást, és eltitkolta az áprilisi törvényeket, közben meg császári fekete-sárga lobogó alatt lépte át a Drávát, és egyáltalán nem hatották meg a magyar ajánlatok. Illetve természetesen Erdélyben is volt egy császárhű tiszt, Karl Urban, aki szintén mindent megtett, hogy a harcok inkább nemzetiségi ellentétek legyenek (ami Erdélyben könnyű volt, lévén hogy a nemesség nagy része magyar, a parasztság inkább román volt), és a megváltást egyedül a császár kínálhatja.

Megjegyzem egyébként, a magyarországi németek, és a bécsi polgárok szintén a magyar zászló alá álltak a császárral szemben. Biztos mert olyan jó uralkodók voltak a Habsburgok...

Mindazonáltal, 1849-ben Szemere így szólalt fel a képviselőház egyik szegedi ülésén: "Engedtessék meg minden népnek a nemzeti szabad kifejlődés. A nemzetiség nem cél, hanem eszköze a szabadságnak, mint a szabadság sem cél, hanem eszköze az emberi és polgári tökéletesedésnek! És e kifejlődés semmi más tekintet által ne korlátoltatnék, mint státusegység fenntartásának és a célszerű, gyors, pontos közigazgatás lehetőségének tekintete által."

Aztán így folytatta:

"Hadd lássa a világ, hogy mi a legújabb forradalmak életjeleit jól ismerjük, [...] mi nem csak a szabadságot adjuk meg a polgároknak, de megadjuk a népeknek saját nemzetiségöket is. Mi, kik e földet meghódítók, kik nevet adának a társadalomnak, kik minden században új harcot kezdének a szabadságért, mi minden népet testvérünknek tekintünk, e szó él szívünkben, nemcsak ajkunkon van."

Ezután többséggel elfogadták a 17 paragrafusból álló törvényt, melynek egyik pontja például kimondja: "A községi tanácskozásokban mindenki akár magyar, akár anyanyelvén szólhat, a jegyzőkönyv pedig a községben divatozó nyelvek közül azon nyelven fog vezettetni, mely szabad választás szerint megállapíttatik."

Ironikus, hogy a mostani nemzetiségek a "nagy elnyomásra" hivatkozva még annyi jogot sem biztosítanak a "modern Európában" nekünk, mint amennyit mi 160 évvel korábban igen...

"Egyébként a Bach-huszár szeretné kiemelni a kedvenc részét a nacionál-marxista hobbitörténész szövegéből"

- Ez a legjobb, mikor egyszerre vagyok náci és kommunista, csak mert egy idegen császárral szemben a saját nemzetem érdekeit tartom szem előtt, a "nagy birodalmi érdekekkel" szemben.:D

Nem új dolog ez, már a reformkorban is voltak a gőgösek, akik ujjal mutogattak a patriótákra. Ahogyan Széchenyi írta, a hazaszerető "...viseli a honi színt, csak hogy idegen elemektül még inkább elszédítve, minden nemzeti sajátságibul kivetkezve, ne dűljön örök enyészetbe.

Nemcsak nem érdemel e féltékenység ennélfogva gúnyt vagy éppen szánakodást, mellyel még született magyarok részérül is – óh szégyenteli vakság – oly sokszor érintetik; sőt még csak tévedésnek sem lehet nevezni azt; minthogy egyedül nemzeti hűségben veszi eredetét, azon szent hazafiúi lelkesedésben, mely ha nem is erény, mint sokan állítják, hanem egyedül csalódás, mégis a legszebb erényeknek senkitül soha kérdésbe nem vett alapja, és az emberi ábrándoknak habár nem leghasznosbja is, mindenesetre legnemesebbike, s melynek legalább mi magyarok köszönhetjük, ha eddigelé minden jellem nélküli szolgagyarmattá nem süllyedtünk."

"Ferenc József az utolsó volt (ha a két évig "uralkodó" fiát nem számítjuk).

-> Ez tényleg egy olyan dolog, amire nem tudok mit írni."

- Hogy ebben mi olyan vicces, azt nem tudom, mert Ferenc József volt az utolsó (a 2 évig regnáló IV. Károly jelentősége gyakorlatilag a nullához tendál), így ő nem menti fel a dinasztiája előző 400 évét.

"'48-'49-ben a küzdelem jogalapját az V. Ferdinánd által szentesített áprilisi törvények adták meg, ahogyan azt Görgei is kijelentette a váci nyilatkozatban. A magyar katonák a királyra voltak felesketve akkor amikor kiverték a horvátokat, amikor Schwechatnál vereséget szenvedtek, amikor visszahúzódtak a Tisza mögé, és amikor ismét felszabadították az ország nagy részét a tavaszi hadjárat során.

Személy szerint nem örülök annak, hogy az udvar és Kossuth kompromisszumképtelensége alkotmányos válságba és polgárháborúba sodorta a birodalmat, de pont a fentiek miatt nem örülök Windischgrätz téli sikereinek.

Aztán ez a dolog megfordul április 14-el, amikor a törvényes honvédelmi háború átmegy nyílt lázadásba."

- Azok után, hogy a császár hadereget küldött az éppen őáltala szentesített áprilisi törvények és az önálló magyar kormány megszüntetésére, és nyílt háború indult, még csak az a csoda, hogy nem tették meg előbb.

Hogy mi olyan vicces drága kuruc barátunk. Mindössze anyi, hogy Ferenc József nem az utolsó király volt, annak pedig semmi értelme, hogy utolsó előtti utolsó, plusz Ferenc Józsefnek nem a fia volt, Károly, az ő fia Rudolf addigra már halott volt. Károly az unokaöccse volt.

Persze még ha csak ennyi hülyeség lenne a mondandódban el lehetne nézni, de ez legalább vicces volt.

Kérdező: "a cinizmus az érvek hiánya"

Az lehet, de én nem láttam még itt érvet tőled se. Csak ugyanazt, amit kuruc barátunk pufogtat - bár bővebben - néhány kiragadott adatot és szubjektív "tényadatot".

"Az lehet, de én nem láttam még itt érvet tőled se. Csak ugyanazt, amit kuruc barátunk pufogtat - bár bővebben - néhány kiragadott adatot és szubjektív "tényadatot"."

- Érdekes mód, mégsem tudtál rájuk mentséget, cáfolatot hozni, és az oly sokat emlegetett "jóságot" alátámasztani sem, csak mondogatod. Szóval még így is több dolgot hoztam fel, mint te.

Mivel sem erőm, sem affinitásom nincs már, hogy még 8-szor végigfussam ezeket a köröket - érezd nyugodtan úgy, hogy nyertél ;) -, ezért csak egy dologra reagálnék:

"- Ez a legjobb, mikor egyszerre vagyok náci és kommunista, csak mert egy idegen császárral szemben a saját nemzetem érdekeit tartom szem előtt, a "nagy birodalmi érdekekkel" szemben.:D "

Se nácinak, se kommunistának nem neveztelek (amennyiben te így értelmezted, akkor elnézést kérek a nem egyértelmű megfogalmazásért), pusztán arra akartam célozni, hogy a történelemfelfogásod tökéletes példája annak az egyébként rendkívül mulatságos paradoxonnak, hogy egyszerre vagy menthetetlenül elfogult a "nemzettel" szemben és puffogtatsz olyan közhelyeket, adsz olyan magyarázatokat illetve használsz olyan kategóriákat, amelyek egyértelműen a 20. század második felének marxista történetírásának agymenései.

"Se nácinak, se kommunistának nem neveztelek (amennyiben te így értelmezted, akkor elnézést kérek a nem egyértelmű megfogalmazásért), pusztán arra akartam célozni, hogy a történelemfelfogásod tökéletes példája annak az egyébként rendkívül mulatságos paradoxonnak, hogy egyszerre vagy menthetetlenül elfogult a "nemzettel" szemben és puffogtatsz olyan közhelyeket, adsz olyan magyarázatokat illetve használsz olyan kategóriákat, amelyek egyértelműen a 20. század második felének marxista történetírásának agymenései."

- Nem sértődtem meg, az viszont szembetűnő, hogy eszerint a megfogalmazás szerint mindenki hülye, a királypártiakon kívül...

Neked is megírom, amit a Bach-kecskének írtam a másik kérdésnél:

István nádor. A tökéletes példája annak, hogy, ha valaki a magyar között élt - legyen akármilyen, akár Habsburg(!) származása -, akkor rájött: a magyaroknak van igaza.

István nádor Budán született. Apja, József nádor tisztelte ezt a nemzetet (Széchényi felajánlásakor az MTA megalapításához - több más személlyel együtt - maga is adományozott 10.000 forintot, azaz nagyjából egy budai villa árát), és fia is ebben a szellemben nőtt fel. István rokonszenvezett a magyarokkal és nemzeti törekvéseikkel, zsinóros mentét, pödrött bajuszt viselt. Családjától szokatlan módon, rendkívül nagy népszerűséget élvezett a magyarok körében - mivel érezték támogatását, és ő is szerette őket.

Olyannyira, hogy a magyar országgyűlés őt választotta meg nádornak. Befolyásával sikerült elérnie, hogy az uralkodó a főnemesek legfőbb ellenzéki politikusát, Batthyány Lajos grófot iktassa be miniszterelnöknek (megkerülve az udvart, egyenesen Ferdinándhoz ment engedélyért).

A szabadságharc kezdetén elvállalta a magyarországi fegyveres erők főparancsnoki tisztét!

Eztán nem sokkal Bécsbe rendelik, ahol "a lázadás miatt" lemondatják hivataláról, majd haláláig száműzetésben él.

1867-ben, pár évvel azután, hogy Széchenyi a sárga könyv megírása után "öngyilkos" lett, őt is utoléri a végzet. Hivatalosan tüdőbetegségben, ám exhumálásakor mell lövést fedeztek fel testén...

Mocskos áruló volt, igaz...?