Miért tart örökké a Kádár-korszak iránti nosztalgia? nol.hu/archivum/archiv-492481

"Azért sírja vissza a nép a Kádár-korszakot mert jobban élt a Kádár-renszerben mint azóta bármikor. A saját bőrünkön érezzük a változást...m e g é l h e t é s."

Hazugság. A Kádár-rendszerben egyedül a képzetlenek és lusták éltek jobban, mint a mai rendszerben.

Ugyanezek a csoportok sírják vissza a Kádár-rendszert. Az az ő "paradicsomuk" volt.

14:29

"Sokunknak vidékről Budapestre utazni is gondot jelent, mert annyi pénzünk sincs."

Jó, akkor most nézzük a tényeket is a komcsi sírás-rívás után.

Magyarok külföldi utazásainak száma:

1975: 3,15 millió (ebből 215 ezer nyugatra)

1987: 6,51 millió (ebből 740 ezer nyugatra)

2010 január-szeptember: 12,7 millió.

11:21

A Kádár-rendszer annyira jó volt, hogy akkor vezetett Magyarország az öngyilkossági statisztikákban.

Szerencsére a rendszerváltás után ez az adat erősen visszaesett.

Gyilkos egy undorító rendszer volt az, a szó szoros értelmében.

'Akkor kellett volna őket("nyugatosokat")jól szájon vágni és KIÁLLNI a rendszer mellett ami munkát és kenyeret adott!'

És mégis mit értél volna el a kiállással? Szerintem tudomásul kéne vennie mindenkinek, hogy a dolgok elmúltak. A kádárista rendszer előbb-utóbb elhalt volna, mert már a szovjet big bratyesz is a végét járta. Ha a szocializmusotok nem bukik '90-ben, legfeljebb egy pár vagy néhány évig húzta volna és akkor kaputt.

Én azt nem értem, miért nem lehet ezt megérteni és tudomásul venni. Ami volt, elmúlt és ezt tényleg megszívlelhetné mindenki.

Gazdaságilag egyértelműen a mostani vadkapitalista rendszer a vesztes az akkori szocializmussal szemben, mert itt soha nem volt tényleges kommunizmus. Magyarország mindig is szabadabb ország volt a blokkon belül is.

Az is egy jó nagy marhaság, amit itt valaki írt, hogy , hogy nem lehetett utazni stb. mindenki én is utaztam ahova csak akartam az akkori szabályoknak megfelelően. Még jó, hogy beverték a pofáját, vagy bebörtönözték azoknak, akik a rendszer ellen voltak, miért mit gondoltak, hogy megsimogatják őket? És mit gondol bárki ma mi van? Ugyanaz csak sunyi módon!

Azok ugatnak most meg pofáznak hülyeségeket, akik már előtte gazdagok voltak és elvették tőlük a vagyonukat (államosítás). Az én családomban például Nagyanyáméktól, de mondom én na és akkor mi van? Semmi, mert nem az a lényeg hanem az, hogy akkoriban MINDENKINEK volt munkája és BIZTOS megélhetése. Ma viszont minden BIZONYTALAN még annak is, aki épp dolgozik, mert nem tudhatja mikor rúgják ki! Nem beszélve arról, hogy igenis egy nagy nulla a mai pénz értéke az akkorihoz viszonyítva.

Ezek a sértődött rétegek (kulákok és stb.), akik ma beépülve ülnek különféle pártokba és nyomják a sok hazugságot a népnek.

"A Kádár-rendszer annyira jó volt, hogy akkor vezetett Magyarország az öngyilkossági statisztikákban.

Szerencsére a rendszerváltás után ez az adat erősen visszaesett. "

Az utóbbi két év statisztikáját is tudod? Nagyon kíváncsi lennék rá mert én egyedül sok olyan embert ismertem akik mostanában lettek öngyilkosok. Szerintem nincs olyan aki ne hallott volna a környezetében öngyilkosságról.

23:07

Örülj neki, papa, hogy most demokrácia van.

Ha a mai rendszer is úgy értelmezné a szólásszabadságot, mint a kedvenc Kádár-rezsimed, már rég Baracskán lennél.

Mivel a hetvenes évek elején születtem, van összehasonlítási alapom. 17 éves voltam a rendszerváltáskor. Amit nehezményeztem gyerekként és tiniként, az az a hülye sztereotíp dolog volt, hogy nálunk Boci, nyugaton Milka a csoki. Nálunk Ladák, Skodák járnak, összegyűlt a tömeg, ha a nagykörúton parkolt egy német rendszámú Porsche 911-es. Nyugaton Opelek, Mercik stb stb. Egy-egy nyugati út alkalmával elbűvölt a Mariahilfer str. csillogó árubősége a kirakatokban, míg nálunk meg a szürke, jellegtelen áruházak és szerény kínálat mutatkozott, bár hozzátenném, hogy minden volt, ennivaló, ruha, műszaki cikk, nem is rosszak, csak nem olyan "csilivilik". Legtöbbet a fölösleges alakoskodáson röhögtem, a "kötelező" úttörőnyakkendőn, az elvtárs megszólításon, az iskolai ünnepek kissé gépies manírján. Arra emlékszem, hogy alapvető dolog volt az, hogy mindenkinek van munkája és az is, hogy amikor édesapám munkahelyet váltott, akkor evidens volt, hogy csak több fizetés és magasabb státusz következhet. Sőt, azt mesélte, hogy a hatvanas években, amikor diplomázott, a fiatal diplomások válogattak az állásajánlatok között. A legalacsonyabb és a legmagasabb társadalmi státusz között lényegesen kisebb nagyságrendű volt a jövedelem különbség. A segédmunkási fizetés is elegendő volt ahhoz, hogyha valaki ésszel gazdálkodott, akkor meg tudott élni. Ma az árak és a jövedelmek köszönő viszonyban nincsenek egymással, mintha más és más bolygókon írnák őket. Édesapám egy fizetéséből megéltünk négyen, soha nem nélkülöztünk, felneveltek bennünket a testvéremmel együtt. Nem dőzsöltünk, de soha(!), mondom soha fel nem merült az, hogy nem tudunk befizetni egy csekket vagy nem marad ennivalóra. A mai rendszer istenítőit megkérdezném, hogy ezt a dolgot hogyan látják ma. Ha összevetem a pesti utcaképet, akkor egyből feltűnik, hogy huszonéve bátran végig lehetett menni éjjel is az utcán, nem láttam hajléktalanokat, nem volt rossz a közbiztonság, az utcák tiszták voltak, a város összességében rendezett volt. Érdekes adalék, hogy akkor az üzletekben nem volt szükség biztonsági őrökre. Az orvosi ellátás valóban(!) ingyenes volt. A gyógyszer árak (az élelmiszeréhez, közművekéhez hasonlóan) arányban voltak a jövedelmekkel. Tehát nem húsbavágó összeg volt egy-egy tétel, hanem bárki által megfizethető. Sokan hivatkoznak az államadósságra és a "hitelből jól élés"-re. Nos matematikai tény, hogy az akkori államadósság kb a mai egytizede(!) volt és mekkora lakásépítési projekteket valósítottak meg belőle. A mai adósság tízszerese az akkorinak úgy, hogy a pénz egy része a vezetés és konglomerátuma zsebébe, nagyobb része külföldre vándorol. Akkor az ország alkalmas volt akár az önellátásra, mivel volt iparunk, mezőgazdaságunk. A sokat szídott KGST pedig felvásárolta az exportcikkeinket. Akkor a nemzetközi kereskedelem is olyan volt, hogy jó legyen minden résztvevőnek, nem úgy mint ma az EU, ami csak korlátozni meg kizsigerelni tud. Ma lehet kapni Porschét és Rolex órát is, a mobiltelefonos és egyéb cégek naponta fossák nyakon az embert ajánlataikkal és próbálják elhitetni egy csomó fölösleges dologról, hogy nélküle nem élet az élet. Viszont az akkori javak mindenki számára elérhetők voltak, ma a legelemibb dolgok sajnos a többség számára luxusnak minősülnek. Régen úgy éreztük, hogy az ország, a társadalom egy összhangban lévő és egy egész komplett dologként működő organikus egység, ezzel szemben ma meg a jobb kéz nem tudja mit csinál a bal, minden terület az összes többitől független kis szigetként "veri csak a saját nyálát", közműcégek, adóhatóságok, önkormányzatok stb stb, senkit nem érdekel semmi a magáén kívül. (A bankokat csak azért nem említem, mert sokan azonnal azzal jönnének, hogy nem kötlező hitelt felvenni.) Annak ellenére, hogy akkor sem volt fenékig tejfel élni, sok dolog lényegesen nagyobb relatív mozgásteret és szabadságérzetet ma, mint akkor, összességében sokkal élhetőbb világ volt.

Összehasonlítás: akkor ismeretlen fogalom volt a létbizonytalanság, a munkanélküliség, a lecsúszás, hanyatlás, elszegényedés. Ma simán akármilyen mélyre le lehet süllyedni, ma semmiben nem lehet biztos az ember. Ha vállalkozni akarsz simán bűnözőnek és csalónak tartanak, ha dolgozni akarsz, akkor gombokért gebedj. Picit szürkébb és korlátoltabb volt az élet, idióta manírokkal, de ennyi volt az összhátrány. Ha a mai hátrányokat akanám felsorolni, akkor éjfélig itt ülhetnék. Nem állítom, hogy minden tekintetben az volt a világok legjobbika, de sokkal nyugodtabban lehetett élni.