Miért hajlamos a magyar bizonyos múltbeli korok túlmitizálására, illetve miért hajlamos az ember a múlt megszépítésére?

""Ez nem volt válasz a kérdésemre.

Bocs.

Az elmúlt 70-80 évre nem igazán lehetünk büszkék, így csak szemezgetünk és annak örlünk ami értékelhető volt belőle.

Tudod az ember ha egy ideje csak egyre rosszabb, akkor hajlamos a multat "koronázni"! Viszont igazán nagy hévvel csak 1-1 generációra képes magasztosan a sajátjaként tekintve büszke lenni, vagy értékelni.

Ma sajnos semmire nem lehetünk büszkék, sőt! A rendszerváltással csak magunkat pofoztuk fel, hiszen nem haladtunk társadalmilag és a társadalom átlag életszínvonalát tekintve 1cm t sem előre.

Persze technikailag fejlődtünk, de kb ennyi, mert a reáljövedelmünk nem nőtt.

Az az:

22 éve a nagy reményekkel. Folyamatosan letörve.

És ma, még a jövő alagútjai is teljesen sötétek.

Akkor hová tekinthetnénk egy kis "jóérzésért"?