Miért nem a jó ember számít?

pártok kialakulása törvényszerű.

azonos, vagy részben azonos célú emberek nyilván csoportosulnak, együtt dolgoznak, és elöbb-utóbb el is fogják nevezni a csoportjukat. és már meg is született egy párt.

de a kérdés gondolom inkább a listás, azaz párt szavazásra vonatkozik.

jelenleg a magyar parlamentbe két módon kerülhet be képviselő. egy egyik az egyéni válaszókerület, másik a pártlista.

a választókerület szerinti választásnak értelemszerűen az az oka, hogy adott területen belül az emberek céljai, problémái nagyjából megegyeznek. eléggé kézenfekvő, hogy egy adott ember kéviselje őket.

csakhogy ha az egyik körzetben él mondjuk 1000 ember, a másikban meg 100, akkor az egyikben élő emberek szava tized annyit ér, mint a másikban lakóké. (hiszen mindkét területnek egyaránt 1 szavazata van a parlamentben) ezért vezették be a listást szavazást, hogy érvényesülni tudjon az egész országra érvényes többség akarata is. ezt viszont már pártok nélkül nem is lehetne megvalósítani.

kb. ennyi.

A pártok azért alakultak ki, hogy az országgyűlésben összefogja az azonos világnézetű és gondolkodásmódú embereket. Ezzel nincs is gond, ameddig egy párt tartja magát az irányvonalhoz (pl. Angilában, ahol évszázadok óta két jelentős párt van: tory-k és whig-ek, sok száz év alatt is ugyanaz az irányvonaluk).

A probléma itt Magyarországon a rendszerváltozás óta probléma. A rendszerváltozáskor alakult egy csomó párt, mindegyiknek volt egy irányvonala. Aztán húsz év alatt ez az irányvonal igen durván megváltozott a legtöbb esetben. Csak két példát hozok: az egyik a Fidesz, akik eleinte a mai SZDSZ-hez hasonló ideológiát vallottak, neoliberális párt voltak, akik a kilencvenes évek közepén fordultak egy nagyot, és középpártból jobbközepek lettek. Húsz éve teljesen mást jelentett fideszesnek lenni, mint ma. Volt, aki otthagyta őket (pl. Fodor Gábor, Sándor Klára), mert már nem tudott azonosulni a párt új irányával, van, aki maradt, közben jöttek újak is, a szélsőjobbról (pl. Grespik László, akire a mai napig úgy emlékszik a közvélemény, mint a "hídra a Fidesz és a MIÉP között").

Ott van az MSZP: alapvetően ők voltak a korábbi állampárt jogutódja, eleinte még tartották magukat a kommunista programhoz, aztán beálltak egy névleg szociáldemokrata (egy időben fel is akarták venni a Magyar Szociáldemokrata Párt nevet, kár, hogy ilyen párt már létezik), gyakorlatilag vadkapitalista párt lettek, ahol éppen azok a több milliárdos vagyonokon ücsörgő "nagytőkések" vezetik a pártot és az országot, akiket elvileg utál az MSZP, és akik a komcsi időkben "osztályidegennek" számítottak. Hát, produkál furcsa dolgokat az élet...

Szóval szerintem itt nem a pártokkal van, mint intézménnyel, hanem azzal, hogy egyes pártok elég durva pálfordulásokat képesek végrehajtani akár hónapok alatt is, így az átlagember egy idő után képtelen lesz átlátni a viszonyokat.

Tehát összességeében nem értek egyet azzal, hogy ne legyenek pártok: Kiss Pista mucsaröcsögei lakost ugyanis nem ismerem, nem tudhatom, hogyan fog engem képviselni akár a magyar, akár az európai parlamentben, a megyei közgyűlésben, az ilyen-olyan bizottságokban. Mindenkit nem lehet személyesen megismerni ahhoz, hogy eldönthessem, tetszik-e az illető, jó embernek, kötelesség- és felelősségtudatos embernek tartom-e. Nagyon szép lenne, ha így működhetne a világ, de sajnos nem képes így működni.

Jók ezek a válaszok, én még egy kísérletet teszek: a pártok olyanok, mint a pénz az árucsere helyett. Egyszerűsítik az érdekképviseletet. Ahogy a pénz sem kizárólag áldás, a pártok sem azok.

Szerintem a legnagyobb kérdés az, hogy a társadalom érdekei hogyan képeződnek le a pártok érdekképviseletére. Itt valami nagyon elakadt. A Fidesz azt állítja, hogy az egész országot képviseli, de próbáld megkeresni őket valami egyéni gondolattal, elhajtanak vele.

Az MSZP és a többiek nem állítják, hogy az egész országot képviselnék, és tényleg: nem is képviselik.

A helyes megoldás persze a kettő között lenne (mármint a társadalom egészének érdekeit szerényebben, állampolgárbarát módon kéne képviselni), csakhogy egyenként kevesek vagyunk ehhez. Amíg a bal- és a jobboldal marja egymást a szavazók szintjén is, saját véleményként egymás fejére olvassuk a pártprospektusokat, addig semmi jóra nem számítok. Az sem jelent megoldást, hogy "ezek mind egyformák", mert attól nem változik semmi. Legalább a közélet lehetne értelmes.