Miért mondják hogy cigánybűnözés van, mikor valójában csak éheznek a romák, mert nem tudnak munkához jutni?

JAja, ellenben éhen halni belefér a normáidba? Nem tudhatod mit tennél, ha nem tudnál magadnak nem hogy húst venni, de még kenyeret se, munkát nem kapnál, ellenben mindenki tolvajnak gondolna. Én tudom. Én biztos, hogy lopnék, és akkor lehet megint lepontozni. Van az a pont, ahol a szükség törvényt bont, márpedig ők rohadt nehéz helyzetben vannak. És nem, nem csak maguknak köszönhetik, hanem főként pl. az ilyen embereknek, mint akik itt is azt állítják, hogy inkább dögöljenek éhen.

Csak tudod az van, hogy mivel velünk ellentétben ők szaporodnak, egyszer csak mi leszünk a kisebbség és ők a többség, és akkor nem lehet egy büdös szavunk se, mikor majd ők mondják, hogy mi nyugodtan haljunk éhen.

És az a baj, hogy nincs is ez olyan nagyon messze, nagyon valószínű, hogy még a mi életünkben megtörténik.

Tudod mit csinálnék? Illetve csinálok is? Mivel mi is nehéz körülmények között élünk, és sokszor nekünk sincs mit enni, így inkább nem szaporodunk nyakra-főre. Nem szülöm szekérszámra a gyerekeket a nyomorba. Kezdetnek mondjuk.

Másfelől próbálnék munkát keresni (tudom, hogy nehéz, sok munkanélküli volt a családban és volt aki több mint egy évig). Amíg azonban nem lenne munkám, megpróbálnám beosztani a segélyt. (A cigányok nagy része jóval több segélyt kap mint egy magyar, már csak a rahedli poronty miatt is)

De semmiképp sem ütnék le nyugdíjast. Vagy semmiképp sem verném szét a másik szegény lakását, hogy kiszedjem a fürdőkádat a lakásából, majd pénzt kapjak a fémért. Én ezt biztosan nem csinálnám. Főleg olyannak nem verném szét a házát, aki mindig csak segített rajtam.

Mondjuk én így járnák el, nekem ez fér bele a normáimba.

És ezeket mind tapasztalatból írom, mert sajnos olyan helyen nőttem fel, ami mára cigánytelep lett. Olyan helyen, ahol azonnal kiszimatolják, ha üres a lakás és megmérgezik a kutyát, majd fejszével szétverik az ajtót, majd a lakást. És ahol mindent kipakolnak, ami másnak egy élet munkájába került. Ami meg nekik nem kell (könyvek például) azt széttépkedve dobálják szét a lakásban. Olyan helyen, ahol a rendőr átmegy a másik oldalára az útnak, ha egy csapat cigány keresztezné az útját.

Gondolom te is ilyen helyen élsz. Gondolom veled is mindez megtörtént. Gondolom a te nagymamád is több százezerért csináltatott riasztórendszert 70éves korára, mert retteg a saját otthonában egy olyan kisvárosban, ahol pár éve még egész nap szélesre nyithatta az ajtót. És feltételezem, te is kezdted már a nulláról az életed egy olyan házban, amiben már se ajtó, se ablak, se víz nem volt, mert a kedves rászoruló cigányok beledobálták a játékgépbe azt, amit 30 év alatt szedtél össze magadnak. Mert ha ez mind igaz rád, akkor van jogod védeni őket.

De tudod mit, szívesen eladom neked ózdi házamat (a téglát még nem bontották el), egész szép számmal vehetnek majd körbe a kis kedvenceid.

Értemén amit mondasz, csak éppen a matematika törvényei ellen harcolsz. A saját bőrödön is érzed, hogy ők szaporodnak, és idővel ők lesznek többen. Tehát leginkább most kellene törődni velük, és valamilyen módon integrálni őket. Erről egyébként van a Hankissnek egy írása, amivel maximálisan egyet tudok érteni. Sajnos most nem találom, de több írásában is feszegeti a cigánykérdést, érdemes beleolvasni párba. Neki az az álláspontja, hogy a saját normáikat kell megerősíteni, mert sajnos az évtizedek során mindenféle normakövetés idegen lett tőlük, és nem lehet a normakövetést olyan normákkal követelni, amik idegenek tőlük. Első körben a saját normáikat, a saját értékrendjüket kell helyreállítani, aztán ha az megvan, akkor következhetnek az európai normák.

Ugyanis ha szemet húnysz, vagy egyenesen ellenséges vagy, az oda visz ahol Ózd tart. Ugyanakkor halkan jegyzem meg, hogy onnan is el lehet ám költözni.

Így vagy úgy, de nagyon hamar ők lesznek a többség. Vagyha nem ők, akkor - mint tőlünk nyugatabbra - az arabok, a törökök. Veük ugyanilyen problémák vannak, sőt azokhoz a problémákhoz képest mi az isten lábát fogtuk meg a cigánykérdéssel. El kell fogadni, fel kell ismerni, hogy az európai kultúrának leágazóban van. El fogunk fogyni, kisebbségbe kerülünk. Azon kell tehát dolgozni, hogy nehogy azt kapjuk vissza, amit ők kaptak tőlünk, mert ha azt kapjuk vissza, akkor nagyon cudar világ elé nézünk.

Az elköltözésről...

Pesten élünk albérletben, mert az ózdi házat nem lehetett eladni már akkor sem, új lakásra meg nem volt pénzünk. Az otthoni lakásban 22 év munkája volt és rengeteg pénz. Többször is el akartuk adni, de komolyan, ki költözne egy cigánytanyára? És nem a ritka kivétel, nem a tisztességes cigány él arra, hanem a börtönviselt, szem rebbenés nélkül gyilkolászós. Te odaköltöznél? Megvennél egy házat ilyen helyen? Ha valaki vakmerő meg is venné, biztosan fillérekért. Olyan kevésért, hogy sehol nem lehetne belőle lakást venni, kultúrált helyen meg főleg nem.

Így a lakás maradt üresen (és az én felfogásom szerint ez nem azt jelenti, hogy aki kapja marja). Nagymamámék jártak fel naponta, hogy az ott maradt kutyával foglalkozzanak és gondozzák a lakást. Sajnos ő egyedül él nagybátyámmal, így állandóan senki nem lehetett a lakásban. (Nem is vártuk volna el, hogy esetleg nagymamám maradjon egyedül bármelyik lakásban, kockáztatva ezzel az életét)

Az a lakás és ami benne maradt, volt minden vagyonunk. A szegény kutyát megölték, a házat szétverték, a bútorok egy részét elvitték, a másikat összekészítették a következő körre. Nem sok mindent tudtunk megmenteni. Bevallom, inkább elajándékoztam sok mindent ismerősöknek, minthogy mocskos, rühes népség tüzelje el azt, amiért éveken át spóroltunk.

Nagymamám sem tud onnan elköltözni, pedig gondolhatod, hogy nem akar ott élni. Sajnos ha el is tudná adni a házat 2millióért, még a városban sem kapna annyiért másik lakást, nemhogy Ózdtól messze. De amint a vevők meglátják az utca nevét, vagy meglátják a szomszédokat, menekülnek. Ki akarna félelemben élni? Mert az emberek igenis félnek.

És azért meg álljunk már meg, miért is kéne nekünk elköltözni onnan, ahol gyerekkorom óta élek és ahol a szüleim, de már a nagyszüleim is felnőttek? Miért kéne nekünk eladni mindent bagóért? Azért, mert megjöttek ők, a kiskirályok? Szóval fogjuk fel, hogy jöttek, einstandoltak és mi meg húzzunk el?

A másik pedig: remélem tényleg azt kapjuk tőlük, amit ők kaptak tőlünk. Mert mi együtt játszottunk ezekkel gyerekkorunkban. Mi beengedtük őket az otthonunkba. Kölcsönadtunk nekik sok mindent és segítettünk nekik, amiben csak tudtunk. Soha nem volt egy rossz szavunk se hozzájuk. Ezt ők most gyönyörűen meghálálták, bizonyítva, hogy a hála, az együttérzés vagy bármilyen emberi érzések ismeretlenek számukra. Mert az ilyen nem ember a szememben.

Remélem azt kapjuk vissza, amit mi adtunk: segélyeket, támogatást a gyereküknek, ha már egy 3-as átlagot összehoz, önkormányzati lakásokat minimális bérleti díjjal, plusz pontokat a felvételin stb. Mert igenis mindenhol a cigány van támogatva. Nem akarok belemenni, hogy nálunk sokkal jómódúbb cigányok milyen támogatásokban részesültek, amire mi soha nem voltunk jogosultak.

És ne hidd, hogy én mindig így gondolkodtam. Bárki rosszat mondott rájuk, mindig kiálltam mellettük, a kevés normális miatt. Tudtam, hogy a nagy részük nem olyan, de próbáltam nem általánosítani. Mindenhol hangoztattam, hogy milyen helyen nőttem fel és mégsem bántottak. Aztán rájöttem, hogy én tévedtem. Mert ezekkel lehetsz te akármilyen jó, akkor sem néznek téged semmibe. Mert a szemükben te vagy a "büdös paraszt", aki kevesebb náluk csak mert van olyan hülye, hogy dolgozik, ahelyett hogy ellopná a másiktól, vagy gyávának tartanak, mert nem vagy képes megölni valakit, csak mert szidni mert téged.

Védheted őket, de előbb vagy utóbb téged is meglopnak, megvernek, megaláznak, mert a 90% csak erre képes, úgy érzi ehhez joga van.

Én egyelőre maradok azon az állásponton, amin most vagyok. Éltem köztük -igaz nem ózdon, csak a nyócban - elég sokáig. Sosem ártottak nekem, sőt segítséget is kaptam. Ismertek, sőt vigyáztak rám, mert én mindig udvarias és előzékeny voltam, hiszen mindig is tudtam, hogy ott ahol élek ők az urak, és nekem kell alkalmazkodnom.

Volt cigány szerelmem, és zenész cigányt is ismerek jónéhányat. Elhiszem, hogy nem az az átlag, akit én ismerek de amíg nekem személyesen nem volt különösebben rossz tapasztalatom, addig engedtessék meg nekem a boldog naivitás. És szívből kívánom magamnak, hogy ezen az álláspontomon ne is legyen szükséges változtatnom soha.

Megértem persze azt is, aki másképp gondolja - főleg ha van rosszízű története, oka rá. De akkor is azt gondolom, hogy mint minden népcsoportban, köztük is vannak jó és rossz emberek, olyanok akiktől tanulhatunk és olyanok, akiket mi taníthatunk. És semmi okom elzárkózni egy emberek egy csoportja elől azért, mert valakiknek (vagy akár saját magamnak) rossz tapasztalatai voltak.

Tudod nekem eddig háromször törték össze a szívemet, de úgy, hogy hónapokig tartott felálllni és azóta is pszichológushoz járok. Mindegyik kék szemű pasi volt. Mégsem gondolom, hogy az összes kék szemű pasi megátalkodott szívösszetörő lenne.

Igen, maradj meg ilyen boldogan naivnak. Én is ezt kívántam magamnak mindig. Sokáig az is maradtam. Apróságok nem tudtak soha megingatni. Nem változtattam a véleményemen, amikor a fenyőfákat lopták el az udvarunkról, vagy amikor a télére vásárolt krumplinkat (amit nekünk is nehéz volt kigazdálkodni), akkor is kitartottam a véleményem mellett, amikor az egyik rettegett cigány család két lánya "elkérte" az iskolaudvaron az anyutól frissen kapott ezüstgyűrűmet és nem akarták visszaadni, amikor pedig szóvá tettem eldobták és szemen köptek. Akkor is azt a maroknyi kivételt néztem, amikor már a sokadik lakásba mentek be (nem élelemért, amit talán kérésre is kaptak volna, hanem bármit elvittek, amin megakadt a szemük. De tudod, amikor mindenedet elviszik, amid csak van és gyakorlatilag a hajléktalannal kerülsz egy szintre 50 évesen csak azért, mert másba nem szorult semmi tisztelet vagy együttérzés, illetve lusta dolgozni és képtelen beosztani a pénzét, akkor kicsit átértékelődnek a dolgok. Mert aki ezek után is kiáll mellettük, az hülye.

Nem mondom, hogy nincs kivétel. Igenis van, legjobb barátnőm is az. De mint tudjuk, a kivétel erősíti a szabályt.

A kékszemű pasis dolgot sajnálom. Gondolom fiatal vagy, lesz még esélyed a boldogságra. Remélhetőleg több, mint 44 évesen ápolónőként, albérlet mellett összeszedni annyi pénzt, hogy újra lehessen kezdeni az életet. És feldolgozni azt, hogy mindez nem a te hibád és hogy olyan országban élünk, ahol megtehetik a lusta, mihaszna, kegyetlen emberek, hogy mindent elvesznek tőled. És feldolgozni azt, hogy te ezek mellett az emberek mellett, emellett a csoport mellett kiálltál.

Nem fog tönkremenni az életem emiatt, mert bennem (velük ellentétben) van kitartás, tenniakarás és szorgalom. De valami megváltozott: többé nem állok ki mellettük és többé nem mondom, hogy nincs cigánybűnözés. És nem akarom megérteni az okaikat, mert nem hiszem, hogy van ésszerű ok ilyesmire. És azért nem hiszem, mert éltem olyan anyagi körülmények közt mint a cigányok, mégsem bántottam mást emiatt. Mégsem akartam mást ellehetetleníteni a saját boldogulásom miatt. Szerintem ez hozzáállás kérdése csak. Ők így állnak hozzá, én meg mostantól úgy állok hozzájuk, ahogy megérdemlik.