Mi volt olyan rossz a Kádár-rendszerben?

Nem volt olyan rossz. Sok mindenben persze más volt, mint ma:

- nem mehetett az ember könnyen külföldre, nyugatra gyakorlatilag egyáltalán nem, vagy csak nagyon nehezen

- évekig (olykor akár 5-10 évig is!) kellett várni egy autóra, vagy telefonra

- templomba, hittanra lehetett járni (a 80-as évektől inkább), de magasabb pozícióban nem volt ajánlatos, mert ezért az illetőt intésben részesítették, megszégyenítették, akár el is bocsáthatták az állásából

- a rendszerkritikáért az előző ponthoz hasonló szankciókra lehetett számítani

- nem lehetett kapni a boltokban annyi árut, mint manapság, nyugati műszaki cikkek, könyvek, lemezek, filmek csak fű alatt jöttek be az országba

- a televízióban erősen megszűrték a műsort, és nem jött be az "imperialista" kultúra (igaz, vele együtt a szemét sem). Szerintem a rendszernek ez a hátránya előny is volt egyben.

- kötelező volt kisdobosnak, úttörőnek lenni (bizonyos szinteken KISZ-tagnak, meg párttagnak is), illetve oroszt kellett tanulni az iskolában

- nem lehetett kirúgni a szakszervezeti bizalmisokat, amivel sokan visszaéltek, ugyanis nem dolgoztak, és szembe röhögték a főnöküket, lobogtatva a szakszervezeti igazolványukat

- főleg az elején (60-as évek) nem tűrték a deviáns viselkedést, a hosszú hajat a férfiakon, illetve a "közveszélyes munkakerülést"

Ezek voltak a főbb negatívumok (vagy pozitívumok, kinek hogyan tetszik). Ugyanakkor ha valaki egy munkahelyen elhelyezkedhetett, sosem kellett gyomorgörccsel lefeküdnie és ébrednie, ugyanis biztos lehetett abban, hogy onnan fog nyugdíjba menni. Nem voltak megfizethetetlen adósságok, nem kellett tartani atól, hogy a bank viszi a tetőt a fejed fölül, nem volt óriási különbség szegény és gazdag között, nem volt tömeges hajléktalanság, nem drogoztak a fiatalok tömegesen, a gyerekeket lekötötték az iskola utáni kulturális programok, pl. szakkörök, elfogadható színvonalú volt a szórakoztató média, és nagyon jó volt a közbiztonság.

A régi urak leszármazottainak volt csak rossz. Az emberek többségének sokkal jobb volt,mint most.

Igaz,nem volt szólásszabadság,nem lehetett szabadon külföldre menni.nem volt ekkora árúválaszték,mint most. De az emberek jobban éltek. Mindenkinek volt munkája,ingyen taníthatta a gyerekeit, tudott házat építeni,évente nyaralni a szakszervezeti üdülőkben. Nem volt ekkora vagyoni különbség,mint most.

Viszont nem piacgazdaság volt,hanem irányított gazdaság. Az alapvető cikkek,energia azért volt olcsó,mert állami dotáció volt rajtuk. Emiatt is vett fel hitelt az állam.

A munkahelyek egy részén kapun belüli munkanélküliség volt. Ez annyit jelentett,hogy a rossz szervezés miatt több ember végzett el annyi munkát,mint amit most egy végez.

Mivel a gazdaság nem a tőkés piacnak megfelelően működött,ezért nem volt továbbra is fenntartható.

A lakosság szempontjából jobb volt a rendszer,mint a mai, de gazdaságilag nem.

Csak ma minden vonatkozásban rossznak állítják be.

Semmi. Sőt, aki elég sötét volt, az még magasabb pozíciókat foglalhatott el, mint azelőtt bármikor. És még tanulni sem kellett, mert ipari tanuló nagyobb érték volt, mint egy értelmiségi. Minél ostobább és akaratosabb volt valaki annál jobban élt.

Viszont, aki rendszerkritikus volt és még észérvei is voltak azt éjszaka úgy elverték, hogy hetekig véreset pisilt.

Ezt a "mindenkinek volt munkája" marhaságot verjük már ki a fejünkből. Eléggé nagyrészt ennek köszönhetjük azt, hogy itt tartunk, ugyanis a 99%-os foglalkoztatásba belerokkant az ország. Egyszerűen nonszensz volt az, hogy 8 ember végezte azt a munkát, amit 2 is könnyedén meg tudott volna csinálni. A legtöbb idősebbtől mást se hallani, csak hogy vidáman elvoltak a melóhelyen (apám pl mesélte, hogy legtöbbször a heti keretet hétfő délre befejezte, a munkaidő maradék részében fociztak, kártyáztak, vagy lázas semmittevés közepette unatkoztak). És ezeket a munkahelyeket az állam támogatta (orosz pénzből és hitelből), amit ma is nyögünk. Ugyanis a rengeteg ember vitte a pénzt, viszont terméket a munkából kifolyólag nem állítottak elő (mármint, arányos mennyiségben. Hiába dolgozik valahol húsz ember, ha akkor is csak 2 ember megélhetését biztosító termék, szolgáltatás készül el). A mai nyugdíjasok meg (jogosan, persze) elvárják, hogy a ledolgozott, de voltaképpen anyagilag sosem biztosított munkájuk, életük után megkapják a pénzüket.

Persze ehhez teljesen hozzájön még a mostani politikai elitünk (akik ebben a körben nőttek fel, tanultak, és lesték el szüleiktől), akik ugyanezzel a hozzáállással (meg némi rendszerváltáskor alatti szabad rablással) megspékelve vidáman ássák a sírt az országnak.

A rendszerváltás nem azért következett be, mert az embereknek elegük volt - ha a szovjet hatalom elég erős (és kellő forrásokkal rendelkező lett volna) az egész rendszerváltást gond nélkül vérbe fojtotta volna, és minden maradt volna a régiben. A rendszer már eléggé ropogott előtte is, ők meg egyszerűen elengedték a gyeplőt, és készültek az új (rendkívül jövedelmező) szerepre, ahol visszaültek a hatalomba. Nekik abszolúte mindegy, hogy éppen milyen címszó alatt vannak a nyakunkban...

A Kádár rendszerben igen sok volt a kötelező dolog. Például: sorkatonai szolgálat, orosz nyelv tanulása általános és középiskolában is, kommunista szombatokon való részvétel, május elsején felvonulás, brigádba tartozni, űttörőnek lenni, oroszokat isteníteni, ilyenek. Ezzel szemben tilos volt szidni a rendszert, Kádárt kritizálni, vicceket mesélni a pártvezetőkről, nyugatra vágyakozni, kapitalista országból származó cuccokat venni. Abban az időben különleges kincsnek számított a banán, a Fa szappan, a Milka csoki.

Ki emlkékszik még arra, hogy banánért sok száz méteres sorok alakultak ki? Ezt akarjátok vissza talán?

Voltak nagyon jó dolgok is, de nem véletlenül dőlt meg a szocializmus. Jó oka volt annak.