Mi lenne / lehetne a megoldás a "hajléktalan" kérdésre? Te megengednéd a hajléktalanoknak, hogy peremkerületek kis erdeiben, földművelési területein (a kertes házak közelében) házat építsenek maguknak és ott éljenek?
Sajnos én úgy látom, hogy a legtöbbjük el is utasítja a segítséget.
Ahol én lakom ott már kész koloniákat építettek és katasztrófa amit művelnek. Betörni járnak a környező kertes házakba, felborogatják a szelektív gyűjtőket és a szép rendezett kiserdőből szemét hegyeket csináltak.
A rendőrség nem tesz semmit, nem érdekli és nem is hatásköre. Az önkormányzat szintén semmit nem tesz mert nem érdekli, vagy nem lenne haszna a kitelepítésből, és mert a terület talán nem az ő tulajdona.
Tudok egy történetet, hogyan lett hajléktalan egy kétgyerekes családanya:
AZ sszonynak volt rendes munkahelye, férje és két gyereke.Aztán jött a válás. A szép lakást el kellett adni. A fele pénzből az aszony éppen tudott volna magának venni egy pici lakást, de lett egy barátja akivel elkezdték felélni a pénzt, ittak ittak, míg mind elfogyott ők meg az albérletből az utcán találták magukat. Találtak egy telket at kertesházak között amit szántónak használnak, ott beköltöztek egy bozótos alá, azóta neylonból már készült fedél. De mindketten csont soványok, mert nem esznek csak isznak meg cigiznek.
Teljesen mindeggy, hogy hosszú vagy rövid az út a hajléktalanségig, de egy biztos, hogy aki az lesz az tehet róla végsősoron.
"Barátok pedig hosszú távra nem fogadnak be idegeneket."
Nem is idegeneket hanem barátokat. Ha nekem egy barátom megszorulna kérdés nélkül segítenék neki. De a magyar mentalitás látom dolgozik.
"Nem is idegeneket hanem barátokat. Ha nekem egy barátom megszorulna kérdés nélkül segítenék neki."
Ezzel egyetértek, de ennyire nem egyszerű az ábra. Két barátunkat is fogadtuk be már a párommal, amikor megszorultak, pár hónapra. És tény, hogy nagyon hálásak voltak mindketten és örültek, hogy segítettünk nekik, azért így is nagyon kényelmetlen volt. Igaz, egy szobában laktunk, mert csak annyink volt.
Naszóval az a pár hónap sem volt egy leányálom, pedig a barátaink tényleg igyekeztek nem zavarni, azért nem volt jó úgy. Ha őszinte vagyok magamhoz, el tudom képzelni, hogy ha azt látom rajtuk, hogy nem keresnek munkát, albérletet, hanem elhagyják magukat, akkor egy idő után azt mondtam volna, hogy menjenek, mert nem bírom tovább.
Én is fogadtam már be, igaz rokont. Minden a legnagyobb rendben volt. Egyszer viszont egy kollégámat, addig rendes is volt amíg ott lakott, de utána, hogy rendeződött az élete hihetetlen gonosz lett velem szemben.
egy vadidegent viszont soha sem fogadnék be. Bármilyen helyzete is van.
"A megoldás talán az lehetne, hogy begyűjteni az összeset egy táborba, ott dolgoztatni őket úgy, hogy mindent maguk termeljenek meg."
szerintem téged is táborba kéne zárni és ütni verni még meg nem döglesz
"Egy koszos, büdös hajléktalannak (aki már szinte nem is ember, hanem inkább már állat) semmi keresnivalója a társadalomban."
őszintén kívánom a halálodat!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!