Mit tegyen a meggyőződés nélküli ember?

Ez a bal-jobb dolog nekem kicsit fura, mert hát egy párt feladata elvileg az, hogy egy adott csoport érdekeit képviselje legjobb tudása szerint. És amelyik csoport a legnagyobb, annak a véleménye fog leginkább érvényesülni a szavazás által, és később a kormányzásban. Ehhez képest minden párt mindenkinek "jót akar", és egy nevetséges huzavona lesz belőle, hogy ki tudja ugyanazt jobban csinálni. Pedig ilyen nincs, szerintem. Szóval nem csoda, ha nem tudod magad elkötelezni. Normális esetben egyértelműen látni kellene, hogy X párt az én "rétegemnek", csoportomnak akar kedvezni. (Pl munkáspárt, konzervatívok, liberálisok, stb.) Nálunk meg messiás szerep van, ebben akarnak tetszelegni. A kis pártokat leszámítva nekem olyan, mintha az egykori MSZMP klónjai lennének, még mindig nem tudjuk, mi a többpártrendszer.

(Mondom ezt, pedig inkább balos vagyok.)

Igen, ez nehéz kérdés.

Az valóban rossz, ha nem mész el, mert ha nem választasz, amikor lehetőséget kapsz, akkor nincs semmi etikai alapod bírálni a kormányt a következő 4 évben... Viszont az még rosszabb, ha kényszerből szavazol, és óriásit csalódsz: én vagyok az élő példa. Utálom a fideszt, de tudtam, hogy meglehet nekik a 2/3-os többség, ezért rájuk szavaztam. Azt vártam, hogy a hatalmat ésszel használják fel: kiadások csökkentése, szociális rendszer reformja, stb. Ehelyett csak még rosszabb gazdasági helyzetet teremtettek. Lenyúlták az emberek pénzét, de semmi értelme nem volt, 1-2 hónapon belül visszállt a mérleg ugyanarra a csökkenési pályára.

És ez nekünk a legrosszabb, mert ilyen gazdasági helyzetben nagyon kevesen keresnek úgy, hogy belátható időn belül össze tudnának annyit gyűjteni, hogy leléphessenek.

A kérdés, illetve értelmezése tényleg jó.

De meg kellene fordítani a dolgot. Nem az a jó, ha valahogy mazsolázunk a választékban, aztán vagy örülünk, vagy bánkódunk.

Első lépés szerintem, hogy az ember vizsgálja meg önmagát. Mit tart fontosnak maga számára, iskolája, munkahelye számára, aztán az ország számára. Milyen az értékrendje. Pártoktól teljesen függetlenül!

Azt mondom, az esélyegyenlőség fontos, mert nem jó, ha kivételeznek hatóságoknál, orvosnál, bíróságon, iskolában. Nem arról van szó, hogy van-e rá pénzem, hanem arról, hogy már ránézésre beosztanak-e.

Azt mondom, az egyenlőség fontos, de úgy, hogy ha azonos mennyiségű és minőségű munkát végeztem, akkor kapjak azonos fizetséget, ne a bőrszínem, a vallásom, a nemem, a korom döntse el. Ezek majd megkülönböztetnek úgy is, ha nem tudok akkorát emelni, mert nő vagyok, ha még nem tudok annyit mert túl fiatal vagyok, ha nem birok annyit, mert túl öreg vagyok, és így tovább.

Azt mondom, az együttműködés fontos, mert se iskolában, se munkahelyen nem lehet egymagában eredményes az ember. Torzsalkodással, irigységgel, gyűlölettel csak másokból is ugyanezt váltom ki magam felé, ez pedig hátráltat a tevékenységemben, és minimum kényelmetlen.

Azt mondom az igazmondás fontos, mert ez a bizalom alapja, ekkor kevesebbet kell ellenőriznem, amitől több időm marad, jobban elhiszem ha olyant hallok, amit nem tudok átlátni.

Sok mindent fel lehetne még sorolni, de ennyiből látható, mi lehet egy olyan értékrend, amelyről az ember azt képzelheti, jó az országnak, jó benne a csoportoknak, jó az egyénnek, ha nem is azonos mértékben (a különbözőségünk miatt, de nem másért)

Ha ezekről szilárd elképzeléseim vannak, akkor már csak körül kell nézni a palettán. Melyik párt hihetőbb, ezzel a mércével a több. Tökéletesen elégedett nem lehetek, hiszen a pártok valóban rétegeket képviselnek. Ez ma már nem a bal és a jobb, mert ezek a fogalmak összemosódtak. A munkás nem magától értetődően baloldali, a munkáltató ne nyilvánvalóan jobboldali.

Szavazni mindenképpen kell, mert ezzel fejezem ki a szuverenitásomat, hogy van akaratom, amelyet senki sem vehet el tőlem, amelyet senki sem tekinthet semmisnek. Ideális eset, ha találok a választékban olyant, amely az értékrendemen magas pontszámot ér el. Többnyire meg kell alkudni. Van rosszabb, ami mostanában nálunk is érvényesül. Ha azért kell valahogyan szavaznom, hogy egy sokkal rosszabb ne jusson túlzott hatalomhoz. Ekkor nem tudok az értékrendem szerint választani, azt kell keresnem, melyik a legnagyobb ellenerő (amelyet egyéb körülmények között akár nem is választanék).

És még valami. Ezek a dolgok nem állandók. Egy párt mellett kitartani dőreség, ha közben megváltoztatta a célkitűzéseit, ha szavakban nem is, de tetteiben. Tehát sem megalkuvás, sem kitartáshiány, ha egy következő alkalommal váltok. Az elmúlt 20 évben sokszor kellett.

A megítéléshez pedig tájékozódni, összevetni, elemezni szükséges. És megbeszélni, pont úgy ahogy itt történik.

"Beszélgettem egy emberrel mostanában sokat, s az alapján amiket mond, baloldalinak gondolnám, de olyan gondolatai is vannak, mint a Jobbiknak."

Én is rendszerint e kettő közt ingázom. Támogatom a kommunizmust, de nincs igazi kommunista párt. Ugyanakkor nemzeti érzelmű vagyok, épp ezért nem értek egyet a Jobbik arabbarátságával, bár minden másban inkább hozzájuk húzok.