Mennyire volt diktatorikus, antidemokratikus a Horthy rendszer?

A kormányzó államfő, aki néhány kivétellel a királyi felségjogokat gyakorolja. (tehát hatásköre kisebb a királyénál).

A honvédség felett parancsnokol. Hadüzenethez, és békekötéshez a törvényhozás hozzájárulása szükséges. Nemzetközi viszonylatban képviseli az országot, követeket küld, és fogad.

A végrehajtó hatalmat és a törvénykezdeményezést az általa kinevezett kormány útján gyakorolja.

Jogai közé tartozik, hogy a törvényhozó testületet összehívja, elnapolja, vagy feloszlassa. A törvényszentesítés joga nem illeti meg, de a törvényhozás által elfogadott törvényt kihirdetése előtt két ízben is visszaküldheti megfontolásra. A harmadszorra is beterjesztett törvényt azonban ki kell hirdetnie.

Az 1922.-es választójog alapján bevonultak a parlamentbe a polgári ellenzéken kívül a szociáldemokraták.

A Bethlen kormány a Tanácsköztársaság felforgatása, és az ellenforradalom maradványait is felszámolta, a szakszervezetek működését engedélyezte, sajtó, szólás, és gyülekezési szabadságot biztosította, politikai amnesztiát hirdetett azokkal szemben is, (!) akik a királyság restaurációjára törekedtek, és fegyvert fogtak a király oldalán.

1926.-ban a nemzetgyűlés (!) törvényt hozott, amely a kétkamarás rendszert visszaállította, azonban a főrendi ház helyébe új alapon álló felsőházat szervezett. A régi főrendi ház túlnyomó többségében a nagybirtokos nemesség tagjaiból állt, és joga öröklődött. Az új felsőház négy csoportból alakult, és tagja nagy többségükben választás (!) útján nyerték el tisztségüket. A Habsburg-Lotharingiai Háznak azon tagjai, akik Magyarországon éltek, ott elegendő, előírt mennyiségű földadót fizető nagybirtokkal rendelkeztek, és magyarul tudtak (!), a korhatár elérésével a felsőház tagjai lettek. A régi főnemesek közül azok, akiknek azelőtt a főrendi házban örökös tagsági joguk volt, és a fenti feltételeknek is megfeleltek, azok saját soraikból tagokat választhattak a felsőházba. Az ő képviseletük létszáma feleannyi volt, mint a törvényhatóságok: vármegyék, városok által választottaké, ezek a legnagyobb csoportot alkották, a felsőház harmadát. Hivatalból lettek a felsőház tagjai bizonyos méltóságok, és hivatalok képviselői, két főrabbi, továbbá a legfelsőbb bíróságok elnökei és mások. Az egyetemek, egyéb közművelődési intézmények, úgyszintén a kereskedelem, az ipar, a mezőgazdaság, és a szabad foglalkozások országos szervezetei választás útján (!) küldték be képviselőiket. Végül 44 tagot a kormányzó nevezhetett ki.

A 244 tagú felsőház, és az általános, egyenlő a városokban titkos, a vidéken 1939.-ig nyilt választás útján öt évre választott 245 tagú képviselőház együttesen alkotta az országgyűlést, mely a törvényhozást gyakorolta. A miniszterelnököt, és a kormány tagjait a kormányzó nevezte ki, és bocsájtotta el, de az országgyűlésnek (!)tartoztak felelősséggel.

Látható, hogy sokkal kisebb volt a kormányzó hatásköre, mint például Hitleré, vagy akár Kádár Jánosé, és talán a mostani rendszernél is bizonyos szempontból hatékonyabb volt.