Mi a véleményetek a német-magyar "fegyverbarátságról"?
Magyar szélsőjobbosok gyakran emlegetik a német-magyar "fegyverbarátságot", szövetséget, és a közös harcot.
Vajon tudják-e, hogy ki volt Edmund Veesenmayer, és hogyan vélekedett a magyar nemzetről Hitlernek írott jelentésében?
"A Német Birodalom Külügyminisztériumának gazdasági szakértőjeként felmérte a kelet- és közép-kelet-európai gazdasági és politikai állapotokat. 1943-ban Magyarországról (a Felvidéket és teljes Erdélyt is beleértve) hosszú jelentést készített, s az SS-nek is több különleges megbízatást teljesített."
Néhány sort idézek Veesenmayer úr Magyarországról írott jelentéséből:
"1526 óta Magyarország sohasem volt önálló állam, mégkevésbé zárt népi elem. Csak 1686-ban következett be Budapest fölszabadítása a törökök alól, és ezek után is többé-kevésbé valamiféle függőségi helyzetben volt 1918-ig. Soha sem volt kellő népi ereje és forradalmi lendülete, hogy önálló állammá váljék. Lázadtak, és szabotáltak minden felsőbb hatalom ellen, mely az ország sorsát meghatározta. De ez mindenkor passzív rezisztenciában nyilvánult meg, kockázatmentes ellenállásban, amit felfuvalkodott szólamokkal lepleztek, és messzemenően kihasználták a más vérségi elemeket, azok magas teljesítőképességét, és jobb adottságait. Magyarország részvétele az 1848-1849. évi eseményekben szintén csak úgy vált lehetségessé, hogy Bécs utat törve elöl járt. Csak Ferenc József halála után lettek valamivel bátrabbak, de mielőtt Magyarország önállósításának útjára léptek volna, óvatosan kivárták, míg a birodalom összeomlása 1918.-ban világosan láthatóvá vált, majd magukhoz ragadták azt ami még megmaradt. Azóta létezik az úgynevezett magyar nemzet, és időközben bebizonyította, hogy alkalmatlan nemzeti életre a jelenben és alkalmatlan lesz a jövőben is."
Ezek után hosszasan elemzi művében, hogy Magyarországon minden tudományos,művészi, és kulturális érték a németség műve...
Majd:
"... a német politikának abból kell kiindulnia, hogy helyettünk mások dolgozzanak, harcoljanak, vérezzenek. Minden magyar paraszt, munkás, vagy katona, akinek a bevetése minket tehermentesít, erősíti a birodalomban a Führer tartalékait. Minden értünk vérző magyar a mi véráldozatunkat csökkenti, erősíti tartalékainkat a további hadviseléshez és segít abban, hogy erőnket megőrizzük a háború utáni nagy feladatok megoldására..."
Forrás:
Ránki György: 1944 március 19. Kossuth könyvkiadó.
válasza:"Mi a véleményetek a német-magyar "fegyverbarátságról"?"
Nincs és nem is volt ilyen.
Az elmúlt 1000 évben a németek gyakorlatilag végig az ellenségeink voltak, és a törököket leszámítva ők okozták a legtöbb kárt Magyarországnak. Ezért kellene abbahagyni a németek imádását, ami megdöbbentő módon a magukat "nemzetieknek" nevezők körében a legelterjedtebb.
válasza:Edmund Veesenmayer azt írta, amit a főnökei hallani akartak. Így is lehet fogalmazni, de még 5-6 féle képpen is ugyanarról, attól függően, ki a megrendelő.
A fegyverbarátság alatt a többség azt a marhaságot érti, hogy miközben a németek már letették a fegyvert, még mindig voltak magyar egységek, akik folytatták a németekért folyó fegyveres harcot. Ezt önfeláldozás-képpen emlegetik.
válasza:Ezek után szeretném hallani azokat a tömegeket, akik szerint a nácik szerettek minket :)
Ennyit a németimádó, odinista bőrfejűekről.
Ki kellene őket végezni a f@szba!
válasza:"Ki kellene őket végezni a f@szba!"
A tolerancia és elfogadás......
Amúgy egyetértek az első válaszadóval. Az két világháborúban ugyan együtt harcoltunk, de ez csak bajt hozott ránk. A németek amióta államunk van próbálnak elfoglalni minket, nincs német-magyar fegyverbarátság.
válasza:"A tolerancia és elfogadás....."
ki mondta, hogy libsi vagyok? :D
válasza:Az első világháborúban a központi hatalmak oldalán a második legtöbb katonát a németajkúak után a magyarok adták. Szerintem érthető hogy a II. világháborúban mitől érezték a katonák egészen a felső vezetésig barátnak a németeket. A magyar főtisztek nagy része harcolt az első világháborúban és tudott németül is.
Az 1944-45-ös magyarországi harcokban a magyar katonák morálját jelentősen növelte, ha a csapataik közé német alegységeket is betagoltak és közvetlenül harcolhattak együtt a katonák a németekkel. Nyilván voltak olyan parancsnokok, akik a magyarokat teljes mértékben egy szintre vették az ő szemükben a románokkal, olaszokkal, vagy egyszerűen a faji felsőbbrendűség miatt érezték úgy, hogy a visszavonulást nyugodtan fedezhetik a magyarok is, de ezek ellenkezőjére is voltak ugyanúgy példák.
A szövetségesekkel való esetleges rossz bánásmód pedig többször, minden oldalról is megnyilvánult a háborúban. Amerikai bombázók több ezer franciát öltek meg egyetlen bombázással, csak hogy a városukból néhány németet kifüstöljenek, de azt is nézhetjük, hogy a nyugati szövetségesek oldalán egész lengyel nemzetiségű hadosztályok, dandárok harcoltak több tízezer katonával, Norvégiában, Afrikában és Európában a hazájukért, azért hogy a háború végén szövetségeseik csak úgy odavágják a szovjeteknek Lengyelországot, a katonák pedig választhassanak az emigráció, vagy a hazatérés és a szokásos '40-50-es évekbeli tisztogatások között.
A szovjetek sem bántak jobban az átálló románokkal, mint bárki mással. Ugyanúgy történt, hogy előre küldték a románokat a rohamba és csak aztán indultak a szovjetek, minthogy román tiszteket lőttek agyon hogy közvetlenül vezethessék alakulataikat.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!