Akik el kívánják hagyni az országot, mi a vélemnyük erről a versről?

Meghallgattam , elolvastam.

Az a véleményem, hogy amikor ez a vers született (Trianon után) Erdélyben egész más volt a helyzet, más volt az apropó mint ma. Valóban nagyon szép a vers maga. És csodálatos ahogy megfogalmazza azt a felismerést hogy együtt többre juthat az elbizonytalanodott elszakított magyarság, mint egymás ellen acsarkodva.

Eddig tudnám a mai helyzetünkhöz kapcsolni.

Viszont: ma más akadályokkal más kihívásokkal kell szembe néznünk. Ráeszmélnünk arra hogy a demokráciáról még vajmi keveset tudunk. Fel kell ismerni hogy ma egy tenni akaró és dolgozni vágyó magyar ember elsősorban a saját és családja LÉTbiztonságáért és egzisztenciájáért kénytelen küzdeni. És csak ez után következhet az ország és a közösség iránt érzett hazafias és meggyőződésből eredő hite.

Azt hiszem és gondolom, Sőt az a meggyőződésem hogy ebben a mai világban igen is "Eredj, ha tudsz"! Amíg ilyen siralmas kilátásaink vannak mind nyugdíj mind munka terén (bár az élet bármely terültét említhetném). Addig azt tanácsolom minden barátomnak és ismerősömnek hogy próbálja ki magát külföldön. Önámítás nélkül: ott sincsen kolbászból a kerítés, és ott is meg kell dolgozni a betevő falatokért. De mégis jobb életkörülményeket teremthetnek odakint maguknak mint idehaza.

Ezért elsősorban a magyar nép birka mivoltát teszem felelőssé, majd azokat akik ezt kihasználva mint egy élősködve ezen gazdagodva politikai elitnek hívják magukat.

És végül a kérdésedre a válasz: igen, a pénz a legfőbb mozgatórugó a mai világban.

"Tényleg a pénz a legfontosabb mozgatóerő a világon?"

Igen

ez van

bár én utálom a pénzt

Nem a pénz a legfontosabb. De általában azért (is) tanulnak az emberek, hogy majd később (viszonylag) jól éljenek. De itthon ezt nem tudják kamatoztatni, mert az itthoni fizetések viccnek is rosszak. Ha mondjuk külföldön csak 1.5-szer vagy 2-szer keresnének többet, akkor szerintem ezeknek az embereknek a 99% itthonmaradna. De így, hogy a fizetések egy teljesen más dimenzióban vannak, szerintem az a hülye, aki itthonmarad. Nekem még mondjuk jónéhány évem van arra, hogy döntsek erről a kérdésről, de jelen állás szerint énis itthagyom kishazánkat. De reménykedek a változásban.

Egyébként a versről az a véleményem, hogy egy nagyszerű vers, de nagyon szomorú hangulatú. Szinte mindenkiből előhozza a hazafias érzelmeket. De amikor a túlélésről van szó, mert ma már tényleg ilyen rossz a helyzet, akkor kevesen fognak ezekre az érzelmekre hallgatni, és a végzettségükhöz és szorgalmukhoz méltó fizetésért külföldre fognak menni.

Itt egy hiretelen változás kéne, amit a Fidesz sem hozott el, pedig bíztam benne...

Hajrá Jobbik!

19:44

NAhát már te is megnáczultál?

A kérdés írójának írom, mert közben már eltértünk a témától:

Szóval: Nézd mindenkinek más az értékrendje. Én speciel (talán még) nem akarom elhagyni az országot. De csak annak köszönhető, hogy én úgy gondolom, hogy máshol nem lenne annyival jobb, mint itthon. Egy kis fantáziával élve képzeld azt, hogy épp vizsgálod két ember társadalmi tesztjét. Értkeléseket írnak bele 1-től 10-ig. Az egyik azt írja, hogy a hazaszeretének fontossága 10(pl Dugovics Titusz). Ő mind1 mi történik ugye az országát tartaná fontosnak. A másik viszont mondjuk csak 8-ast karikázná be, közben viszont a család eltartását, 10-esnek. Nem mondhatnánk hazaárulónak, de lehet elmegy az országból

És végül ha 2. ember szemszögét nézzük, akkor Dugovics hőünk lesz érthetetlen. Hiszen ha család a legfontosabb a világon. Akkor inkább megadja magát, (vagy mittomén, szóval ha lett volna rá lehetősége, hogy túlélje...) akkor az öngyilkosság a török katonával együtt egy szánalmas tett lenne, amivel cserbenhagyta a feleségét, gyerekeit.

Én hősnek tartom őt, de a helyében kétes, hogy ezt tettem volna-e. Nem mindenkinek a haza az első. Talán mg nekem sem. Nem tudom. Nehéz eldönteni mit tennék meg, vagy épp mit viselnék még el hazámért.