Valyon a magyar orvosok hány százaléka szabotálja a munkáját, mert úgy érzi nincs megfizetve?

Vagy ma délelőtt a kékfényben a tv-ben azt mondja a nyomorult pedofil, aki miután letöltötte a börtönbüntetését meg akart gyógyulni, hogy számos pszichiáternél járt terápiás beszélgetést akart igénybe venni, és mindenhol annyiból állt a gyógyító munka, hogy kb. annyit mondtak neki, hogy "Ne csinálja többet!"... aztán érdemben nem törték magukat, hogy leki segítséget nyújtsanak... De pl. egy skizofrén beteg se nagyon kap több lelki támaszt... hallottam kivéve ha ő, vagy a hozzátartozó paraszolvenciát ad... Maszek rendelőben persze 5-7 ezerért szintén más a helyzet. Akkor is ez van, ha üres a szakrendelő az állami ellátásban.

Igazság szerint senki nem akar külföldre menni, kényszerből teszik, és sokszor 10-20 év után szinte mindenki hazajön, és ott van még az is, hogy ismerős orvos házaspár is kb. 15-20 évet volt külföldön (Német o.-ban), és amikor hazajöttek azt mondták, hogy hiába kerestek többet, nem érezték jól magukat, mert idegenek voltak, és nem fogadták be maguk közé a Németek őket külföldön soha, bár a munkájuknak örültek... De mások is mondták már, hogy a külföldiek mindig érzik idegenben, hogy nem oda születtek.

Én tudom, hogy egy orvos nagyon sokat tanul, de azért is írtam kommenteket, hogy ennek ellenére meg kéne becsülni a (szegény) magyar embert is, meg a (kicsi, de biztos) magyar fizetést, ennyit tud(unk) adni... Annyi fájdalom, meg nyomor van a betegségek miatt, bár a szabotál szót jelképesen használtam, tudnék még sok esetet példaként említeni, amikor a pénz miatt elégedetlen orvos nem látja el (maximálisan) a munkáját, sajnos, tisztelet a kivételeknek, biztos sok van. A betegség legtöbbször fájdalommal, szenvedéssel jár... Sokan az életüket féltik. Kicsit rémisztő ez az anyagiasság, amikor a beteg embernél szinte nincs kiszolgáltatottabb tagja a társadalomnak...