Orbán Sára, nővére Ráhel nagyhercegnő nyomdokaiba lépett?

[link]

Nézd, ahogy slattyog le a magángépről. Dassault Falcon, 22 milliárd. Épp elnyaralt tízmilliót... húszat, ötvenet? Neki mindegy, nem szokta számolni. Ez még nem is Ráhel nagyhercegnő, csak a húga, Sára, akiről alig hallunk. Egy maldív magánszigeten pihengetett, aztán várja a meló megint. Nem egyedül ment, a többiek is elégettek ugyanannyit.

Te fizetted a gépet, a villát, a szolgákat, a rajta lógó pár milliós szettet. Orbán Sára nem feltaláló, nem JK Rowling. Minden pénzét tőled nyúlta. Merő véletlen, hogy ez most épp kiderült, száz másik vakáció titokban maradt. Ezt se tudnád dollármédia nélkül. Ez a bajuk vele, nem a szuverenitás.

Legostobább, sötétben tartott híveik még mindig mentális gimnasztikákkal bizonygatják, hogy ez valahogy jó nekünk. Hogy ezek csak itthon tartják a profitot. A nemzeti burzsoák, akik véletlenül a családtagok is egyben. Munkát adnak! Úgy képzelik őket, mint jóságos és igazi vállalkozókat, akik kezüket tördelve lesik a piaci folyamatokat, aggódnak a munkásaikért, a személyzetért. Akik gondosan félreteszik a szerény jövedelmet a rugósnyelvű kutyaperselybe, hogy majd abból szaporítsák a kenyeret a rászorulóknak rossz időkben.

De hát a rossz idők itt vannak. Csak nem nekik. És nem adnak semmit. A profitot pedig nem tartják itthon. Elverik az örök nyárban, olyan helyeken, amiről nem is tudsz.

Arcát eltakarva, lehajtott fejjel sunnyog le a lépcsőn. Rajtakapták. Tudja, érzi, hogy gazdagsága lopott és bűnös, hogy méltatlan rá, hogy nem szabadna látszania. Tudja, hogy létezése, lénye, élete: szégyen, szégyen, szégyen. Tudja, hogy ennek vége lesz, és el kell számolni. És hogy ezt milliók várják epedve, és már nem tétlenül.

📷 444 / Németh Dániel