Miért van ez a kettős mérce sokaknál?

Én mindkét esetben a pedagógusokat hibáztatom.

Az ő felelősségük.

Amikor én jártam általánosba, ott a kisebbségiek zaklatták a magyarokat.Elvették a tízóraiját, meg loptak az öltözőkből.A tanárok, mintha észre sem vették volna, fülüket, farkukat behúzták.

Ez a Fidesz uszításának a következménye. De ugyanezt tükrözi a "gyermekvédelmi"-nek hazudott homofób törvényük is.

Azt hazudják benne, hogy a gyermekek védelmében nem szabad nekik beszélni sem a homoszexualitásról - de ezzel pont azt mondják, hogy a homoszexuális hajlamú gyermek nem számít, dögöljön meg a belső vívódásaiban, bizonytalanságában, ha a szüleihez nem mer fordulni vele.

Ez szándékos gyermeknyomorítás, büszkén és tudatosan csinálják.

Pontosan tudják, hogy a kamaszodó gyermekek 5-8%-a a másságával küzd, a saját neméhez vonzódik.

Átlagosan minden osztályban van 1 vagy 2 ilyen gyermek (egy iskola szintjén tucatnyi).

A gyermeknyomorítók törvénybe iktatták, hogy ezek a gyermekek ne fordulhassanak a pedagógusukhoz segítségért, megértésért, lelki támaszért, az iskolában senki se nyugtathassa meg őket afelől, hogy a másságukkal együtt is értékes emberek, arra pedig tilos bátorítani az osztálytársaikat, hogy fogadják el őket és ne bullyingolják, szekálják (mert ezt már "érzékenyítésnek" titulálják a gyermeknyomorítók).

De tőlük másra nem is lehet számítani. Irgalmat, kegyelmet ők csak a pedofilok és bűntársaik iránt képesek érezni, egy elhallgatott másságával küszködő gyermek iránt már nem...

Amikor a gyereket egy állami intézménybe küldöd, mert kötelező, akkor a pedagógus felelőssége, hogy rendet tartson. Ezt a többségük meg is teszi automatikusan, ha tudnak róla.

Mindemellett a szülő/gyerek kapcsolatnak is megfelelően kellene működnie, és ha a gyerek jelzi, hogy bántják, a szülőnek is lépni kell, először az osztályfőnök irányában (aztán az igazgató, stb, ha nem működik).

3: "Én mindkét esetben a pedagógusokat hibáztatom."

Miért? Mert betartják a törvényt?

A gyermekvédelminek hazudott homofóbtörvény KÖTELEZI a pedagógust arra, hogy ne merje észrevenni a problémát, ha pedig észreveszi tilos "érzékenyítenie" az osztályt, azaz már az is jogszabályba ütközik, ha ki meri mondani, hogy "Zsoltika meleg, de őt fogadjátok el így, légyszi és ne zaklassátok miatta 7/24-ben".

Ez azok felelőssége, akik törvényben írták elő a másságukkal küzdő gyermekek kötelező cserbenhagyását!

Én ilyet még nem hallottam. Mindig azt szokták sajnálni, akit zaklattak a többiek.

Az hogy van egy-két elmebeteg hozzászólás is, nem az emberek többségének véleményét tükrözi. Mindenhol vannak ilyenek. Még tök ártatlan témáknál is jönnek a gyűlölködők.

5: "Mindemellett a szülő/gyerek kapcsolatnak is megfelelően kellene működnie, és ha a gyerek jelzi, hogy bántják, a szülőnek is lépni kell, először az osztályfőnök irányában (aztán az igazgató, stb, ha nem működik)."

A gyermek nagyon sokszor nem jelzi a szülőnek, sem azt hogy bántják, sem azt, hogy MIÉRT!

Csendben küzd a másságával és hallgatja 7/24-ben az apja-anyja b.zizását, akiknek fogalmuk sincs, hogy a gyermekük meleg - és pont azért nem meri bevallani, mert ők homofóbok.

Találkoztam ilyen kamaszokkal, a legvadabb álmukban sem lettek volna képesek a habzó szájú homofób apjuk elé odaállni és bevallani, hogy ők is érintettek a dologban.

Megkérdeztem: És édesanyádnak sem mered elmondani?

A válasz az volt: nem merem, mert ő is állandóan arról beszél, hogy ezek betegek, ez undorító, ez aberráció.

A gyerek tartotta a látszatot mindvégig, nem tudom, ha a szülei egyáltalán megtudták-e valaha. De azt a fájdalmat, amit át kellett élnie, mikor apja anyja habzó pofával b.zizott előtte, tudtukon kívül őt magát minősítve betegnek, aberráltnak, borzalmas lehetett nap mint nap átélni...

Az ilyen gyerekek csakis a pedagógusra számíthattak. De ma már az állását kockáztatja, aki segíteni mer rajtuk.

És pontosan ez is volt a gyermeknyomorítók szándéka a törvényalkotással!

9: Semmi köze a törvényhez.

Régen, 20-30 éve is sok szülő ilyen volt, annak meg nem sok köze van a mostani kormányhoz.

Tanárok meg nem egyformák. Van egy csomó kompluxos beteg közöttük, akik a gyerekeken élik ki a hatalomvágyukat. Egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány normális tanárom volt, akivel egyáltalán beszélgetni lehetett, még csak nem is ilyen komoly dolgokról.