Igazságosnak tartod, hogy egyesek, alig tudnak kijönni a fizetésükből (amiért megdolgoztak), míg mások az adófizetők pénzén dőzsölnek?

15:07-es vagyok.

Körülnéztem. Eltaláltad, valóban Budapesten élek.

De nem innen származom. Azért jöttem ide, mert itt volt lehetőségem. De nem csak én, a régi ismeretségi körömből többen elköltöztek az elmúlt években, ki Pestre, ki Győrbe, de olyan is van, aki meg sem állt Belgiumig. És kétgyermekes családanyáról beszélünk.

Nyilván nem könnyű, de ő ma már a szakmájából megél, elismerik. Azért ment ki, mert felelőtlenül felvett hitelei voltak - az elmúlt másfél év alatt majdnem az egészet sikerült visszafizetnie.

Ha az emberek hajlandóak lennének menni a munka után, akkor már rég kiegyenlítődött volna az ország helyzete. Mert akkor rájönnének a keleti részen a munkaadók, hogy most már meg kell becsülni a munkaerőt - anyagilag is -, mivel hiány van belőle.

Azonban azt látom, hogy a nagyon kis kisebbség hajlandó kilépni a komfortzónájából és valóban tenni a helyzete ellen.

Igen, a költözés macerával jár. Igen, máshol kell lakni, mint az elmúlt években, évtizedekben.

Én inkább vállaltam az albérletezést, és még így is sokkal jobb helyzetben vagyok, mintha otthon ülnék a segélyre várva. Rengeteg példát látok, ami azt mutatja, hogy igenis mindenkinek van lehetősége, hogy lépjen.

Innentől nem vagyok hajlandó még csak megpróbálni sem megérteni azt, akinek se munkája, se pénze, ám lélekben röghöz kötött. Nem vagyunk már jobbágyok, szabadon költözhetünk. Aki szívében még évszázadok után is az, azzal én nem tudok mit kezdeni.

Tudom, hogy kemény szavak, de az elmúlt években minden az én elgondolásom támasztotta alá, így igen erős cáfolat kellene, hogy másképp lássam a helyzetet.

15.07, 06.32-es. Senkit nem akarok meggyőzni.Fiatalon, facéran odamegy mindenki, ahova akar. Én az ország egyik legnagyobb városában élek, itt születtem, a szüleim is itt születtek, az egész családom. Munkanélküli a mi családunkban még nem volt, de felénk elég nagy a családi összetartás. Egyedül a keresztfiam ment fel Pestre, de neki azonnal lakást is vettek a szülei, élhet nyugodtan. Pesten szintén rengeteg rokonunk van, ők viszont ott születtek, nem odaköltöztek, én nehezen viselem a modorukat, de azt is tudom, a tősgyökeres Budaiak meg a "bevándorlókat" utálják, lenézik.

Egyébként én megfelelően élek, a munkahelyemen keresett nem túl sok fizetést lakások kiadásából keresett pénzzel pótolom. Simán meg tudnék venni Budán egy jobb lakást, de ha fizetnének érte, akkor se költöznék oda, mert egyszerűen utálom. Ha mindenképpen elköltöznék, legfeljebb Sopron vagy Szombathely jöhetne szóba. De én szeretek itt élni, szeretem hazámat, városomat, otthonomat, családomat. Jól érzem itt magam. Azok az emberek, akikről írtam, szintén szeretnek itt élni.A férjemet pedig már többször hívták Pestre , mert ismert szakember, mostani fizetésének sokszorosáért. De nem megy. Ami nekünk kell, az meg van, gyerekeinknek is megvettük a lakást, segítjük őket. Ennek ellenére nem értek egyet azzal, hogy a vidéki ember nem dolgozik, csak a segélyekért áll sorba. Érdemes megnézni a statisztikákat, a büszke Pestiek milyen nagy százaléka 1 szobás komfort nélküli lakásban él a "lehetőségek városában". Én inkább maradok a belvárosi családi házamban.

Én éltem, a munka miatt sok évig Budapesten, és némileg többet kerestem, de a csend és a nyugalom sokkal fontosabbá vált idősebb koromra, mint hogy abban nyüzsgésben éljek. Ezért vissza is költöztem vidékre. Ugyanakkor Budapesten sem gazdagodtam meg, és önrészt sem tudtam összegyűjteni az albérlet mellet.

„Innentől nem vagyok hajlandó még csak megpróbálni sem megérteni azt, akinek se munkája, se pénze, ám lélekben röghöz kötött.”

Nem vagy valami empatikus ember, csak a nyugdíj előtt pár évvel nehogy az utcán találd magad egyedül és munka nélkül,

Nem szokásom senkit lebunkózni. Nem is használok ilyen kifejezéseket.

A Pestiek modora pedig sajnos, (minden tiszteletem a kivételnek), igenis hagy maga után kívánnivalót. Nem kell áéltalánosítanom, mert egy időben munkám során nagyon sokat jártam fel Pestre, sőt, valamikor (talán igaz se volt, még az őskorban:)) az egyetemet is ott végeztük férjemmel együtt, tehát volt szerencsém elég sokáig velük élnem. Vagyis nem egy-két embert ismerek, bár az akkori viselkedésük még példamutató volt a maihoz képest. Mi vidékiek nem nézzük le a többi embert, legalábbis az én ismeretségi körömben nem szokás.

Nemcsak az aránytalan és ellenőrizetlen elosztási rendszer a bajok forrása.

A baj ott keletkezik, hogy a rossz tradiciókból fakadó és irreális magas segélyezési rendszerünknek nincs valós gazdasági alapja.

Egyszerűen nem alakult ki az országban az az adózási kultúra, ami biztosíthatná bevételi oldalon az elosztásokat. Sőt, paradox módon az ügyesen kijátszott adó nem-fizetés jogot formál arra, hogy adott vállalkozók segélyekben részesülhessenek.

Ez katasztrófális állapot!!

Ezt a morált az előző rendszer alakította ki és a mostani sem képes megoldani.

Vagy nem akarja, mert túl sok érdekeltséget sértene.