A lakosság mikor érti meg, hogy a hatalom addig megy el, ameddig hagyják?

"akinek fontos a szabad akarat és az önrendelkezés, az önállóság, a műveltség, aki ambiciózus és cselekedni akar az legyen inkább a világi élettől elvonult polihisztor remete és ne is gondolkozzon társadalmi létben?"

Dehogynem. Csak kalkulálja bele azt is, hogy nem mindig úgy fognak menni a dolgok, ahogyan őszerinte a legjobb lenne, hiszen a társadalmat sok ember alkotja sokféle gondolattal, szemponttal, képességgel, stb. - sőt, lehet, hogy évtizedeken keresztül kisebbségben fog maradni...

Ha valóban tenni akar azért, hogy minél jobb irányba haladjanak a dolgok, akkor ne azon legyen, hogy minél több pénzt keressen minél kevesebb munkával (és a gyerekeit, a társadalom többi tagját se erre buzdítsa!), hanem menjen inkább pl. tanárnak - vagy ha nem is tanárként, de tanítsa a társadalom többi tagját a mindenféle okosságokra.

Értem, tehát ambiciózus kritikus gondolkodó helyett legyen szerény körülmények között élő, a rendszer eszmeiségét tovább adó népnevelő, de legalább is szellemi jótékonykodó.

De mindennek tulajdonképpen mi köze van egy feltételezett uralkodó despotikus politikai hatalom és az ehhez apatikus közönnyel viszonyuló nép között feszülő dinamika rendszer pszichológiai megfejtéséhez? Csakhogy visszakanyarodjunk a téma indító kérdéshez.

"tehát ambiciózus kritikus gondolkodó helyett legyen szerény körülmények között élő, a rendszer eszmeiségét tovább adó népnevelő, de legalább is szellemi jótékonykodó"

Nem. Gondolkodjon, ahogy akar és tanítsa arra a népet, amire jónak latja olyan anyagi körülmények között, amilyet választ magának. Persze ha elkezd azon munkálkodni, hogy a saját anyagi jólétét növelje, esetleg nem marad majd energiája arra, hogy tanitson... De hát mindennek megvan az ára, mindenféle politikai berendezkedéstől, országos gazdasági helyzettol, stb-tol függetlenül...

Egy hivatásos tanár soha nem független a politikai berendezkedéstől, nem azt tanítja amit akar, hanem amit előírnak neki. A keresete nem független a gazdasági helyzettől és ő maga nincs rá jelentős befolyással, tehát anyagi körülményeit nem ő választja magának, hanem a választott hivatása határozza meg azt, az akaratától és vágyaitól függetlenül. Ha más, olyan hivatást választ amely által nagyobb befolyással lehet a karrierjére és anyagi körülményeire, ez nem zárja ki azt, hogy másokat mentoráljon, szakismereteit és szakmai tapasztalatait akár rendszerezetten írásba foglalja mások okulására.

Azonban mindennek még mindig nincs túl sok köze a témaindító kérdéshez...

Örültem. Boldog újévet kívánok!

"Azonban mindennek még mindig nincs túl sok köze a témaindító kérdéshez..."

Azt írja a kérdező, hogy

"ameddig mincs kritikai gondolkodás, ..., addig a politikusok azt csinálnak, amit akarnak".

Ha viszont mindenki, aki úgy gondolja, hogy jól gondolja, több időt meg energiát fektetne abba, hogy a többieket is meggyőzze az igazáról (legalább a saját gyerekeit, ahelyett, hogy arra nevelje őket, hogy a legfontosabb az, hogy minél kevesebb munkával minél több pénzt keressenek, akár olyan áron is, hogy kivándorolnak), akkor hamarabb el lehetne érni változást. Ez a köze mindennek a kérdéshez.

Ne várj a magyar társadalomtól sem logikát, sem empátiát.

Csak az érdekli őket, hogy kihúzzák a hónap végéig.

Most hiába van ez a hatalmas Tisza Párt imádat.

' 26- ban szétszór Orbán némi alamizsnát és a magyarok azt is le fogják tagadni, hogy valaha is hallottak a Tisztelet és Szabadság Pártról. Akkor is, ha már két héten belül az alamizsna dupláját veszik el tőlük. Odáig - pláne messzebb nem gondolkodnak.

A legtöbben azt sem tudják, hogy EZ Magyar Péter pártjának a neve.

Sajnálom Magyar Pétert és mindenkit,aki tényleg változást akar.

A magyarok nem érdemlik meg őket.

"Ne várj a magyar társadalomtól sem logikát, sem empátiát.

Csak az érdekli őket, hogy kihúzzák a hónap végéig."

Aki így áll hozzá, az nem akar változást, hanem szarik az egészre, miközben le is néz mindenkit.