A lakosság mikor érti meg, hogy a hatalom addig megy el, ameddig hagyják?

"az emberek elnyomásban és kizsákmányolásban akarnak élni"

Vagy csak máshogyan definiálják a szabadság szót, mint azok, akik rendre kisebbségben maradnak...

"Az embereknek halvány lila dunsztjuk sincs arról, hogy miképpen szeretnének élni."

Dehogynem.

Arról nincs inkább halvány lila dunsztjus sem, hogy a saját elképzeléseiket hogyan lehet megvalósítani társadalmi keretek között, vagyis hogy hogyan kell ahhoz működtetni a társadalmat, a gazdaságot, stb., hogy úgy élhessenek, ahogyan szeretnének. És mivel nem is akarják kiképezni magukat minderről, másokra bízzák az ország irányítását.

Az emberek annyira félnek a szabadsággal járó ismeretlentől, hogy képesek akár nekitámadni is annak aki le akarja verni rabságuk láncait. Ezek a láncok ugyanis a biztonságot testesítik meg számukra.

Akinek vannak elképzelései és hajlandó cselekedni, az meg is tudja valósítani amit kigondolt. Hidd el az emberek többségének még alapvető hétköznapi pitiáner problémák megoldásáról sincs elképzelésük, nemhogy arról miképpen szeretnék megszervezni az életüket. Sokan egy darab csekket nem képesek feladni a postán, vagy egy egyszerű ebédet képtelen elkészíteni.

Igen, azért tenni kell, hogy ha valamit nem tudsz, azt megtanuld. Azért tenni kell, hogy kitaláld hogyan legyen és megszervezz, felépíts valamit. De az emberek "nem akarják kiképezni magukat" ezért inkább lemondanak a cselekvés szabadságáról és "másokra bízzák", hogy az megszervezze az életüket. Mert konformisták. És ha valaki szabaddá akarja tenni őket, akkor megvédik az elnyomóikat.

"Igen, azért tenni kell, hogy ha valamit nem tudsz, azt megtanuld. Azért tenni kell, hogy kitaláld hogyan legyen és megszervezz, felépíts valamit. De az emberek "nem akarják kiképezni magukat" ezért inkább lemondanak a cselekvés szabadságáról és "másokra bízzák", hogy az megszervezze az életüket. Mert konformisták."

Ha meg akarsz tanulni valamit, akkor teszel is érte, hogy megtanuld. De egy csomó mindent nem érdemes megtanulni, mert sokkal jobban jár mindenki, ha a szakács főz, a tanár tanít, a mérnök meg házakat tervez, mint ha a szakács tanítani tanulna főzés helyett, a tanár házak tervezésével töltené az idejét, a mérnök meg a konyhában pepecselne, ahelyett, hogy házakat tervezne. Ez a felismerés szükségszerű volt ahhoz, hogy ne külön-külön barlangokban éljünk még ma is. Nevezheted konformizmusnak is, de akár együttműködési hajlandóságnak is, a többi emberbe vetett bizalomnak is, ahogy jólesik. Mindenesetre sehol se lennénk, ha mindig mindenben csak saját magunkra számíthatnánk.