Nagy Mártom milyen lakhatási válságról hadovál? Az Unióban egyik legolcsóbb a lakhatás Magyarországon/Budapesten.

Valóban lakhatási válság van, mivel iszonyú alacsonyak a helyi bérek az Európai országokhoz képest, és ahhoz képest már majdnem annyi a lakhatás. Érthetőség kedvéért, hozok 3 példát.

Adott egy éttermi dolgozó:

- Budapesten keres 230 ezer forintot, és 180 ezer forintot kifizet lakbérre (1 szobás garzon), marad 50 ezer forintja, rezsire, kajára, közlekedésre, mindenre.

- Bécsben keres 1800 Euro-t, és 650 Euro-t kifizet lakbérre (1 szobás garzon), marad 1150 Euro-ja, rezsire, kajára, közlekedésre, mindenre.

- Zürichben keres 4000 frankot, és 1550 frankot kifizet lakbérre (1 szobás garzon), marad 2450 frankja, rezsire, kajára, közlekedésre, mindenre.

Könnyen beláthatod, hogy hol van válság. Főleg, hogy a bolti árak már drágábbak mint Ausztriában, bár Svájcnál még olcsóbbak, ki tudja meddig..

Ezt a bérekhez képest kell nézni. Nyugaton a bérek többszörösen magasabbak, míg az árak legfennebb kétszeresen.

Kiszámítható, hogy ha Nyugaton ötször annyit keresel, akkor könnyebben megvásárolod a kétszer olyan drága ingatlant mint Magyarországon az ötödakkora fizetésből a félárú ingatlant!

Mivel iszonyú nehéz egy fiatalnak akár saját lakást, akár csak egy kulturált bérletet találni a BEVÉTELÉHEZ képest, ez nyilvánvalóan lakhatási válság. Nem léteznek olcsó szociális bérlakások a kevésbé jól keresők számára, nem léteznek munkáltatói munkáslakások a saját dolgozóknak. Még kollégiumi elhelyezést sem könnyű kapni - a színvonalról nem is beszélve. Pláne képtelenség megoldani a normális lakhatást gyerekes családnak. Ez a munkavállalást akadályozza (nem tud a munkahely közelébe költözni.)

Ezt nevezzük lakhatási válságnak.