Mi a véleményed a 21. századi magyar történelemről (2001-2024)?

Nekem az, hogy elqrtk, nem kicsit, nagyon... és sajnos többszörösen.

Nem hiszem, hogy amikor ez az ország 1990-ben kilépett a szocialista rabságból, akkor ilyen országot képzelt el 30 évvel később, mint, ma van.

A politikusok felelősége az, hogy ez az ország nem tudja, hogy mit jelent a demokrácia és a politikusok bűne az, hogy kihasználták ezt és rájátszottak.

Aki az elmúlt 35 évben vezető poziciót töltött be az országba, mélyen magába kellene néznie és éreznie azt a súlyt, ami az ország teljes hanyatlását eredményezte.

Nem akarom, 0rbán felelőségét semmibe venni, mert szerintem, nettó hazaárulás, amit művel az országgal, de, hogy egyik korábbi vezető sem tud érdemben tenni ezellen a rombolás ellen, ami ma történik az országban, azt hiszem az az ő felelőségük is.

Tárgyilagosan nézve egy békés, lassú fejlődés zajlik 1990 óta, amit Orbán neve fémjelez, és a legfontosabb eseményeink az 1999-es NATO-, és a 2004-es EU-s csatlakozás.

A többi azon múlik, hogy mi lesz a NER-ből. Orbán egyelőre még nem lépte át a vörös vonalat és még van bőven visszaút az autokratizálódó rendszerből, tehát felesleges a NER-nek egyelőre nagyobb jelentőséget tulajdonítani. Ám ha megtörténik a baj, akkor a fentiekhez hozzá kell majd fűzni a 2006-os eseményeket és a 2010-es "fülkeforradalmat" is.

"Tárgyilagosan nézve egy békés, lassú fejlődés zajlik 1990 óta, amit Orbán neve fémjelez, és a legfontosabb eseményeink az 1999-es NATO-, és a 2004-es EU-s csatlakozás."

Háááát de jó ferdítések, mintha mind a NATO és EU csatlakozást Orbán atyánkank köszönhetnénk! :D

Tárgyilagosan nézve: Horn Gyula fogalmazta meg ennek szükségességét 1988-ban, amit egy hosszas folyamat, majd ugyancsak az ő immár miniszterelnöksége alatt tartottak népszavazást 1997-ben.

Valóban Orbán ideje alatt léptünk be, így ő írta alá a megállapodást, de valójában semmilyen szerepe nem volt benne. Ez olyan, mint a szakács készíti a kaját, de a pincér viszi ki, és te pincérnek mondod, hogy jó a kaja.

Ugyancsak a tárgyilagosság kedvéért: az EU csatlakozást Medgyessy Péter miniszterelnök, és Kovács László külügyminiszter írta alá, "az ő nevük fémjelzi" - hogy a te fogalmaddal éljek, és ők tárgyaltak a csatlakozás feltételeiről, és ők is készítették fel az országot a csatlakozásra.

"Tárgyilagosan nézve" tehát az állításodban sok a tárgyi tévedés, elfogultság vagy csúsztatás.

Azzal egyetértünk, hogy ez a rendszerváltás utáni legmeghatározóbb pozitív mozzanata. Ha a negatívot nézzük, akkor az 2010-ben kezdődött meg, amikor az Orbán kétharmad elkezdte kiütni a fékek és ellensúlyokat, és egyoldalúan maga számára előnyösen alakította át a választási és médiafelügyeleti és egyéb szabályokat, ami nem egy-egy pontban, hanem összességében nézve vált sorsfordítóvá, és teremtette meg annak lehetőségét, ami megvalósult: egy hatalmas esély elszalasztása, amit inkább felzárkózás helyett hanyatláshoz vezetett.

"Tárgyilagosan nézve" ugyanis nem az volt a kér(d)és, hogy dicsőítsed akár idegen tollakkal is Orbánt, hanem az, hogy mondjuk el a véleményünket az ország működéséről 2001-től kezdve.

Nos, 2010-2024-est megtettem, az előtte való időszakról az a véleményem, hogy eléggé vegyes volt.

2010-12-ben Orbán-kormány volt. Elég felelőtlenül kormányoztak, ennek kimagasló pontja pont az volt, amikor elvesztették az első forodulós választást, és a két forduló között hatalmas kiadásokba korrupcióba kezdtek. Az orosz államadosságot potom pénzért el akarták kótyavetyélni stb. csak azért, hogy a következő kormánynak minél nehezebb dolga legyen, mert az már biztos volt, hogy buknak, csak az nem, hogy mekkorát.

2002-ben lépett hatalomra Medgyessy, és hajtotta végre a száznapos programját. Ő az egyetlen miniszterelnök, aki betartotta a választási ígéretét.

A száznapos program eléggé sok szociális elemmel bírt, viszont megterhelte a gazdaságot, főleg a korábban emlegetett Orbáni ámokfutás miatt.

Gyurcsány szerintem gyenge-középszerű miniszterelnök volt, de rettenetesnek azért nem nevezném, inkább a körülményeket: a kisebbségben lévő SZDSZ zsarolni kezdte, mintha a farok csóválná a kutyát, aztán bekeményített, majd lett a koalíciós szakadás, amitől kezdve az MSZP-nek kisebbségben kellett kormányoznia. Innen jött egyre másra a sok nehézség, hiszen a kiadásokat mindenki megszavazta, a bevétel növelésével meg rendre alulmaradt, és ez a költségvetés borulásához vezetett.

Szerintem az ő történelmi tévedése az volt, hogy ekkor nem mondott le, ill. nem oszlatta fel a parlamentet 2004-ben ezt még viszonylagos arcvesztés nélkül megtehette volna, még tisztelni is tudtam volna érte. Ehelyett erőltette, a gazdaság romokban lett, később 2006-ban hatalmas megszorítási és refomtervekkel állt elő, hogy négy év alatt stabilizálja valamennyire a gazdaság gazdaságát, amit 2008-ban népszavazással akadályozott meg, és minden egyes megszorítást népszavazással fenyegetett, ami kb. egy zsarolás az akkori hangulatot figyelembe véve.

Tehát egy gazdasági válságban Orbán egyáltalán nem volt konstruktív ellenzéki, ahogy jelenleg az ellenzéktől elvárja a konstruktivitást. Ezzel a meggyengült gazdasággal futottunk neki a világgazdasági válságnak, amit már Gyurcsány is belátott, hogy nem tudja kezelni, és jött Bajnak, akit 1-4-ös skálán 4-essel osztályoznék: határozott volt, tudta, hogy mit tegyen, meg is tudta tenni, bár azért szerintem voltak dolgok, amikben túltolta a biciklit, ill. inkább máshol kellett volna szorítani.

A korábban említett Orbánkormány meg ismét csak felelőtlen volt: csak gyurcsányozásról (részben karaktergyilkosság megerősítése, részben felelősséghárítás céljából), a hatalom bebetonozásáról és lopásról szólt.

Mielőtt azt mondanád, hogy hú de mosdatom Gyurcsányt, jelzem, hogy nem. A láthatáron nincs még megfelelő miniszterelnök, aki ki tudná kaparni az országot a szarból. Se Orbán, se Magyar, se Gyurcsány, se Duró, se MZP, se Hadházy... nem alkalmas erre a durva feladatra.