Véleményed szerint ki volt a 10 legnagyobb történelmi magyar vezető és milyen háttérrel véled így?
Kritériumok:
Történelmi személy: ma már nem él
Vezető: bármilyen szintű politikai vezető, esetleg hadvezér
Milyen háttérrel véled így (politikai beállítottság, nem, kor)?
Kezdem:
Politikai beállítottságom: centrista (közép), de nincs olyan magyar párt, aminek a híve vagyok.
Nem, kor: 26/F
Az én rangsorom:
10. Bottyán János (Vak Bottyán)
9. Zrínyi Miklós (szigetvári hős)
8. Hadik András (hadvezér)
7. Bem József
6. Batthyány Lajos
5. Széchenyi István
4. Kossuth Lajos
3. II. Rákóczi Ferenc
2. Mátyás király
1. Árpád fejedelem
Na de hogy én is adjak egy listát, íme:
1.Árpád fejedelem
2.I. (Szent) István
3.IV. Béla, a második honalapító
4.Nagy Lajos
5.Hunyadiak -itt János és Mátyás egálban vannak
6.II. Rákóczi Ferenc
7.Mária Terézia
8.Széchenyi István
9.Bethlen István
10. Antall József
Pol. beállítottság: liberális-klasszikus, mielőtt belekötne valaki :D
Nem,kor: 32/F
10. II.Rákóczi Ferenc
9. Horthy Miklós kormányzó
8. II. András
7. III. Béla
6. Hunyadi Mátyás
5. I. László, azaz Szent László
4. Széchenyi István
3. Bulcsú Horka
2. Szent István király
1. Árpád vezér
Először is, A fasizmus nem hirdetett fajelméletet. Mussolini fasiszta volt, mégsem üldözte a zsidókat, sőt be is fogadta őket és párttagok is lehettek. Hobbikommunistáink megint sziporkáznak a történelmi ismereteikkel.
Másodszor, A kérdést két időszakra kell bontani, egyik a Tanácsköztársaság utáni megtorlások, másik a világháború.
A középkorban majdnem minden országban léteztek antiszemita törvények. Romániában a zsidóság egyenjogúsítása csak 1918 után és csak az antanthatalmak határozott követelésére történt meg. A numerus clausus törvény megfelelt a korszellemnek, hasonló intézkedésekre más országokban már jóval korábban sor került. Oroszországban 1887-től, Romániában 1893-tól létezett numerus clausus, igaz, Oroszországban 1917-ben, Romániában formálisan 1920-ban ez megszűnt, de a zsidók diszkriminálása továbbra is létező gyakorlat volt. Lengyelországban 1922-től az egyetemi karok fele vagy teljesen elzárkózott zsidók felvételétől, vagy saját hatáskörben korlátozta azt.
A Szovjetunióban is intézményesített dolog volt az antiszemitizmus és Sztálin is 53-ban holokausztra készült, első felvonása az Orvosper volt, de hirtelen halála félbeszakította:
" Numerus Clausus was enacted in 1887, stating that the share of Jewish students should be no more than 10 percent in cities where Jews were allowed to live, 5 percent in other cities, and only 3 percent in Moscow and St. Petersburg. These limitations were removed after the revolution of 1917, but de facto remained until Khrushchev Thaw."
Nálunk nem hasraütésszerűen, a korszellem részeként kezdődött az "antiszemitizmus", hanem a Tanácsköztársaság jogos megtorlásaként, és a körülmények szerencsétlen összejátszása volt, hogy próbált elhatárolódni az akkori Zsidó Hitközség a Vörösterroristáktól, de a háború viharában elkeveredett és azoknak a zsidóknak a hátán is csattant az ostor, akiknek nem volt közük a vörösökhöz, de gyorsan konszolidálódott, eltörölték a Numerus Clausus-t.
Értelmetlen tagadni, hogy a Tanácsköztárság népbiztosainak jelentős része zsidó származású volt. A Forradalmi Kormányzótanács névsorát áttekintve kitűnik, hogy – első összetételében – 34 tagja közül legalább 15 ellenőrizhetően zsidó származású volt. Más adatok szerint 29 tagjából 18 volt volt zsidó származású. Megint más – egykorú – forrásból arról értesülünk, hogy két személy kivételével a kormány minden tagja, a 36 kormánybiztos közül 28, zsidó volt.
A zsidóság kommunizmus mögötti sejtése nem magyar sajátosság volt, a "művelt" Nyugaton is elterjedt nézet volt a katonai és politikai vezetők körében, de túl hosszúra nyúlna a poszt, külön kifejthetem, ha érdekel.
A második világháborúnál meg német nyomásra hoztuk őket, meg kell nézni egy 1938 - 41 közötti térképet, a Harmadik Birodalom és a Szovjetunió szorításában voltunk, és együttműködött a két diktatúra a zsidóüldözésben, az NKVD-sek a Gestapo-sokat oktatták ilyen tárgyban, akkor kis országként mit tehettünk volna ?
Horthy alatt is volt zsidóüldözés, de ő a tizedét tette meg annak, ami az 1944. március 19.-ei Megszállás és az október 15.-ei Szálasy-féle hatalomátvétel után történt. Horthy-t az angol-amerikai szövetségesek Vonakodó csatlósnak (Unwilling Satellite), a nácik meg angolszászbarátnak minősítették, Sztálin sem csinált belőle háborús bűnöst, portugáliai emigrációjában zsidók tartották el és újratemetésekor Hálás Zsidóság koszorúkat küldtek neki.
A II. világháború előtt és során megnyilvánuló zsidógyűlöletről mindenkinek rögtön a hitleri nácizmus jut eszébe, pedig a kommunista Szovjetunióban, főleg Sztálin idejében, szintén tapasztalható volt ez a jelenség. A hadi események átmenetileg ugyan elterelték a kommunista diktátor figyelmét a zsidókról, de a háború befejezése után a szovjet birodalom régi-új ellenségét látva bennük, részletes tervet dolgozott ki a likvidálásukra.
1887-ben a cári Oroszországban nyíltan próbálták az oktatásban való részvételüket korlátozni, ami az 1917-es "Forradalom" után formálisan megszűnt, de gyakorlatban, egészen Hruscsov 53-as hatalomra kerüléséig gyakorolták a kommunista antiszemitizmust, amit próbált Sztálin nyílttá, elismertté tenni.
Sztálin személyes gyűlöletének hátterében az állhatott, hogy annak idején a bolsevik pártban betöltött vezető szerepért folytatott küzdelmében döntően zsidó riválisai voltak. A 40-es évek végére már a zsidóság diszkriminálásának szinte minden klasszikus eszközét életbe léptették: betiltották az anyanyelvű könyvkiadásukat, maximálták a felsőoktatásban résztvevők számát (helyenként teljes kitiltásban volt részük), iskoláikat, zsinagógáikat, színházaikat bezáratták, többségüket kizárták a pártból, 48-ban pedig sor került az első szovjet antiszemita kampányra, melynek során megölették a Zsidó Antifasiszta Bizottság elnökét és kivégeztették a zsidó irodalmi élet elitjét.
Az antiszemitizmus Sztálin magánéletét is elérte, antiszemitizmusa miatt vitette el Gulágokra lányának, Szvetlanának mindkét zsidó származású férjét.
A sztálini zsidóüldözés az 1953-ban, zsidó származású orvosok ellen indított koncepciós perben és az azt követő előre eltervezett intézkedésekben csúcsosodott volna ki. A vád szerint magas rangú kommunistákat kezelő zsidó orvosok (Kogan, Feldman, Grinstein, Etinger) merénylet készülnek elkövetni betegeik ellen, továbbá Amerika irányításával a Szovjetunió elpusztítására törekszenek. Az orvosokat letartóztatták, közülük volt, aki már a börtönben zajló kínzások következtében meghalt. Eközben Sztálin előre elkészítette az események forgatókönyvét. A terv szerint a vádlottak halálos ítéletét nyilvános akasztásokon hajtották volna végre, amelyet a „spontán" népharag országos szintű megnyilvánulásai kísértek volna. Ennek nyomán Sztálin levelet kapott volna közismert zsidó vezetőktől, akik maguk kérik a zsidóság kitelepítését a további erőszakhullám miatt. A diktátor megfogalmaztatott egy röpiratot is „Miért kell kitelepíteni a zsidókat az ország ipari körzeteiből?" címmel, amiben az állt, hogy a zsidók „természetükből eredően" mindig a nép és a szocializmus ellenségei voltak és a 20-as, 30-as években is zsidókból állt a kommunista párt fő ellenzéke. Ezt egymillió példányban előre kinyomtatva őrizték az akció tervezett napjára. További előkészületek gyanánt listákat írattak össze a zsidó és félzsidó lakosságról és megszervezték a marhavagonokban történő deportálásukat is. Még különböző vonatszerencsétlenségekről is előre gondoskodtak, hogy a kitelepítetteknek csak egy része jusson el azokba a koncentrációs táborszerű lágerekbe, amiknek a felépítésére még januárban utasítást adtak.
A deportálásokat február második felére tervezték, de az összeírás időbeli csúszása miatt a gyújtópontként szolgáló orvos-per időpontját március 5-7-re tűzték ki, a kivégzéseket pedig 11-12-re időzítették. Sztálin március 5-i váratlan halálának köszönhetően azonban az egész terv meghiúsult. Berija orvos-perekről készült feljegyzéseiben tagadta Sztálin antiszemita tervét és bűnbankként Rjumint nevezte meg, ám hamarosan mindketten a hatalom utódlásáért vívott harc áldozataivá váltak, az X-nap dokumentumai pedig túlélték őket és 60 év elteltével napvilágra kerültek.
Szerintem törlik ezt a kérdést, mert szét lett offolva.
Kérdésre válaszolva, majd ugyanazok, akik Robgrosnál, Bethlen helyére Horthy Miklóst raknám, ő nevezte ki minisztereit és miniszterelnökeit, és vele érintkeztek más országok vezetői.
Jobboldali konzervatív vagyok, nem erősségem a vallás, de országot megtartó erőnek és egyetemes értékrend részének vallom. 24 vagyok.
Valójában nehezebb kérdés mint elsőre hinnénk. Tízre nem könnyű leszűkíteni, bár sokat segít, hogy mindenképp magas rangú, vagyis vezető embereket kérsz.
Rangsorolni, is nehéz, de próbacseresznye, mármint magamnak. :-)
1. Hunyadi Mátyás
2. Széchenyi István
3. Kossuth Lajos
4. Nagy Imre
5. Károlyi Mihály
6. Zrínyi Ilona
7. Mária Terézia
8. Teleki Pál
9. Antall József
10. Göncz Árpád
Azt azért hangsúlyozom, ettől sokkal több nagyon nagy alakot tudok sorolni, ők vannak talán a legmagasabban, tehát a rangsor viszonylag lényegtelen, csak fontossági.
Beállítottságom: szociáldemokrata, részben szabadelvű, baloldal.
10. Dálnoki Veress Lajos
9. Zrínyi Miklós
8. Pálffy János
7. Metternich
6. Hadik András
5. Antall József
4. Prónay Pál
3. Széchenyi István
2. Horthy Miklós
1. Mária Terézia
Amolyan különdíj, de inkább ők a legelsők, csak ez alap: I. (Szent) István, Árpád és IV. Béla.
Nemzeti konzervatív-liberális (a szó szoris értelmében, se nem a francia forradalom előtt és alatt/után létező, se nem a mai) és monarchista-legitimista.
35/F
Én ilyen 10-es rangsort nem tudnék felállítani de a XX. századból Szálasi Ferenc a legnagyobb magyar.
17/F
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!