Ha rendszer váltás óta ügyesen privatizálunk államadoság nagy részét ki lehetet volna fizetni?

Nem azon múlott, bár kérdés, hogy mit értesz "ügyes privatizálás" alatt.

Lehet, hogy x forinttal több jött volna be a kasszába, tehát egy nagyobb egyszeri összeggel gazdagabb lett volna az államkassza, de azért szerintem egyáltalán nem lett volna elég az államadósság felszámolására, pláne hosszútávon.

A gond ennél sokkal összetettebb volt.

1. demokráciát akartunk, de nem voltunk igazán készek rá, hatalmas illúzióink voltak.

2. úgy építettünk ki kapitalizmust, hogy fingunk sem volt róla.

Van egy rakat kapitalista modell, lehetett volna elemezni, hogy melyiknek mi az erőssége, gyengesége, kockázata, milyen lehetőségek rejlenek benne, milyet akarunk, de nem. Egy béna kapitalista modellt csináltunk a semmiből nulla tapasztalattal.

Lehetett volna pl. jóléti kapitalista modell, ami a skandináv államokban van, de nem.

További gond az volt, hogy nem voltunk felkészülve arra, hogy a privatizációval hatalmas racionalizálás is jár, vagyis rengeteg munkahely szűnt meg, és emiatt lett iszonyat magas a munkanélküliség, ami a gazdaságot nagyon megviselte.

Hatalmas probléma volt az is, hogy nem volt semmiféle felnőttképzés, hogy az aktív állomány piacképes munkaerő legyen.

Még sorolhatnám a problémákat, de láthatod, hogy rendszerszintű hibák sorozata következtében alakultak így a dolgok, és ezt egyik kormány sem korrigálta.

"a kapitalizmus meg úgy működik, tartozol fizess."

Nem csak így működik.

Úgy is, hogy fektess be, és megtérül. Erre jó példa a II. világháború utáni Marshall-terv. Szinte az egész Európa a majdnem a csőd szélén állt, de Amerikából jött egy hatalmas mindenféle támogatás, ami alaposan felpörgette a gazdaságot, és ezáltal fizetőképes kereslet alakult ki, amivel már lehet üzletet kötni, és ebben a formában megtérül úgy, hogy mindenki nyer.

Nekünk is felajánlották, de mi a keleti blokkba tartoztunk, így nem élhettünk vele.