Magyarországon miért nem volt olyan hazafi mint Atatürk a törököknél?

Stromfeld Aurél próbálta menteni a hazát és annak becsületét, és amíg tudott, harcolt a területrabló megszállók ellen.

Nem is csoda, hogy jobbról és balról is megkapta a magáét.

Most ugyan nem népszerű, de a Tanácsköztársaság részben arról szólt, hogy nem adjuk fel a területeinket csak azért, mert nagyhatalmak a fejünk fölött úgy döntenek. Más kérdés, hogy hosszú távon mi lett volna, ha hagyjuk a Tiszántúlt a románoknak és megtartjuk a felvidéket.

Meg az oszmán birodalom hadserege bár már csak árnyéka volt annak mint fénykorában, teljesen más kategóriába tartozott mint a magyar. leginkább méretében.

#7.: "mi lett volna, ha hagyjuk a Tiszántúlt a románoknak és megtartjuk a felvidéket"

Pontosan az adhatott volna erőt a további küzdelemhez, ha megtartják a visszafoglalt területeinket. Tehát a Tiszántúlt is úgy lehetett volna visszavenni a románoktól, ha a Felvidék anyagi- és emberi erőforrásaira is tud támaszkodni az ország.

Csakhát a Tanácskormány olyan hazaárulókból állt, akik alkudoztak az ellenséggel a hazánk területeiről. Nem is csoda, hogy Stromfeldék szakítottak velük, amikor ez kiderült a Felvidék feladásakor.

#8

Valójában esélyünk sem volt az antant, meg a környező intervenciós országok hadereje ellenében, vagyis a Clemenceau-jegyzék egy visszautasíthatatlan ajánlat volt, vagyis szó nem volt alkudozásról.

#9.: "Valójában esélyünk sem volt az antant, meg a környező intervenciós országok hadereje ellenében"

Valójában ez egy szerecsenmosdatás és csak arra jó, hogy legyünk még defetistábbak és letolt nadrággal várjuk az agresszorokat.

Még a TK Vörös Hadseregének megkésett harcai is sikeresek voltak (addig, míg Stromfeldet maguk nem marták el maguktól a Felvidék feladásával), hát még ha idejekorán, 1918-ban egységesen felvette volna az ország a harcot a rá törő területéhes hordákkal, amit sajnos Károlyiék és Linderék elszabotáltak.