Milyen alapon tiltják be az iskolákban a mobiltelefonokat mikor ez már szinte alkotmányellenes? Ha lenne tüntetés ez ügyben szervezve akkor elmennél rá?

Alig várom az első botrányt amikor jogellenesen begyűjtik a magántulajdont és lába kel 10-20 100-200 ezres telónak, Meg persze laptopnak, okos órának stb.

Úgy fogják a tanárt keresztre feszíteni aki eddig tanárnak akart menni tuti nem fog, végül is sikerült a fidesz terve, ja és persze nem lesz majd bizonyíték hogy látszik a lehelet majd télen a termekbe mert fűtés sincs már az államadósságnak hála.

#35

A szülő dönthet úgy is, hogy bűnözőt nevel a gyerekéből. De hát az alkotmányellenes Fidesz börtönnel sújtja a bűnözőket.

>ez az egész dolog kimondottan a mobiltelefonokra van kihegyezve és kizárólag az olyanra amelyik hangot és képet rögzít.

-Nem, a "butatelefon" is tiltva van. Három fő csapásirány van, tehát tiltják a kommunikációt, (lásd nyomógombos telefon) tiltják a kép- és hangfelvétel készítésére alkalmas eszközt, valamint tiltják a "neten lógás"-ra alkalmas eszközöket. Elől lehet venni a fiók aljáról a discmaneket, kvarcjátékokat :)

Ráadásul teljesen életszerűtlen módon, úgy, hogy reggel elszedik mindenkitől. Embert persze nem adnak hozzá, se biztonságos tárolóhelyet, se pénzt valamilyen biléta-rendszerre (hogy távozáskor gyorsan vissza lehessen adni kinek-kinek a sajátját, s mindezt nem hamisítható módon, mert azért nem olcsó dolgokról van szó). Borítékolhatók a problémák: reggeli tumultus/késések a leadás miatt, a felelős keresése, ha valaki nem a saját telefonját kapja vissza, vagy eltörik, megsemmisül a készülék.

Elég lett volna egy egyszerűbb szabályozás: a tanuló ne vegye elő, ha előveszi, az iskola elveszi. És adnék életszerű kivételeket is, pl. év elején, amikor még új és változékony az órarend, nézhesse már meg a Krétát, hogy hol lesz az órája. Meg a telefonálást sem tiltanám. Ami a kép- és hangfelvételeket illeti, ugyan illegális, de az utóbbi időben, miből sajtóhír lett, azokról kb. mind elmondható, hogy ugyanúgy megtörtént volna, csak nem lenne róla bizonyíték.

A másik életszerűtlen hülyeség a cigi. Ha felmerül a gyanú, hogy van a diáknál (sőt, ha jól olvasom a szakképzésre vonatkozó kiegészítést, a képzésben részt vevő felnőttnél ugyanúgy) cigi (=nem adta le belépéskor), akkor haladéktalanul értesíteni kell a szülőt, a rendőrséget és az iskoalőrt. Tehát nem akkor, amikor mondjuk az iskolaőr megtalálta nála, hanem ha a gyanú felmerül. Hülyék ezek...

Fejlődő személyiségek jövőbeli emberekhez, körülményekhez való viszonyulása a tét! Ha nem szoktatják hozzá fokozatosan a tanulmányi intézményekből végérvényesen kikerülés végéig ahhoz a fiatalokat, hogy a munka világában szabályokhoz kell igazodni, akkor a legnagyobbat pontosan ők fogják zuhanni, mert egyszerűen nem fognak sehol sem megmaradni 15-20 percnél tovább az öntörvényűség megszokása miatt. Lehet, hogy most olyan okos dolognak tűnik "emberségesnek" maradni, de később a poklok poklát fogja megjárni minden most emberségből és szükségtelenül túl pátyolgatott ember. A tanárok is normálisabban tudják tenni a dolgukat és a diákok is megszokják, hogy nem azt, nem ott és nem akkor csinálnak, ahogyan elképzelik! Lehet köpködni kígyót-békát, de a digitális világ térhódítását megelőzően is voltak működő protokollok - tényleges veszélyhelyzetekre, - egyéb okból meg nem szükséges rendelkezésre állnia információ rögzítésére, tárolására, továbbítására, nézegetésére alkalmas kütyüknek.

A kedves szülőknek, tanárok, diákoknak azt kellene belátniuk, hogy közös érdekük megfogni a munkahelyi digitális őrületet! Iskolán (munkahelyen) kívül tényleg mindenki olyan kütyüt és úgy buzerál, ahogyan csak kedve tartja és amit az anyagi lehetősége megenged!

#45 Csak egyetérteni lehet veled.

Szülőként és már tanárként is látom, hogy az idő nagy részét ha elviszi a fegyelmezés vagy hogy újra meg újra és újra el kell mondani mindent, akkor a ténylegesen a feladattal eltölthető idő a töredéke lesz és így a hatékonysága is csökken. Nagyon durván tetten érhető hogy mennyit csökkent a diákok ilyenre való képessége. 10 éve 5. osztályosoknál az egyik első feladat egy órámon év elején ennyi volt: kapott egy négyszögteles színes lapot. Felrajzoltunk a táblára pár síkidomot közösen, amiket addig már megismertek. Mindenkinek el kellett döntenie melyiket választja (kör, félkör, háromszög, stb.) és vonalzóval ceruzával a lapjára a lehető legnagyobb méretben be kellett rajzolnia. Ezt ki kellett vágnia és az egyik oldalára a nevét, osztályát kellett felírnia, a másik oldalon meg a maga kedve szerint színesre meg kellett rajzolnia, pl. mintha a kör egy pöttyös labda lenne, a háromszög egy pizzaszelet vagy egy háztető, vagy csak mintát csinál a négyzetre. 5 éve ezt a feladatot már nem tudtam az ötödikesekkel 1 óra alatt befejezni. Pedig ez nevetségesen kevés egy tanórára. Nem figyelnek a feladatra, nincs eszközük amit pedig maguknál kellene hordaniuk (vonalzó, ceruzák), nem értik meg, hogy mit jelent a "lehető legnagyobb". Még úgy sem tudták megcsinálni, hogy a végén már lépésről lépésre mutattam és rajzoltam is a táblára. Egy szimpla bevezető feladat és csak arra szolgát volna, hogy rávezessem vele őket miképpen kell majd az órán feladatokat végezniük és nem ment. Mégis hogyan lehetne akkor tanulni és fejlődni más órákon ahol történelmet, természettudományokat, matematikát kellene tanulniuk?

#46 Azon nem gondolkoztál, hogy a változó világban esetleg máshogyan kéne tanítani?

Az utcán is sokkal több információ éri már a gyerekeket mint 5 évvel ezelőtt, nyilvánvaló hogy nem tudnak ugyanúgy teljesíteni. Nem a gyerekek születnek máshogy, hanem a világ fejlődik rohamosan, és persze hogy nem lesz eredményes az oktatás, ha az nincs a fejlődő világhoz igazítva.

De hogy a telefon kérdését is érintsem, a Pannon Egyetemen minden előadás elején írtunk egy gyors ZH-t, telefonról. Wifi be, bejelentkeztél a Moodle felületre és mobilról bepipálgattad a válaszokat, volt rá 5 perc. Ha a digitális oktatást és a telefonhasználatot kitiltod a gimnáziumokból, ezek a gyerekek hogyan fognak felkészülni az egyetemre és a munka világára? Az egyetemi oktatóm néhány éven belül idegbetegen fog ordibálni a hallgatókkal, hogy nem tudnak mobilról belépni egy online felületre, mert szerencsétleneknek egy évvel ezelőtt azt is tiltották hogy egyáltalán náluk legyen a telefon.

Biztos jó dolognak tűnik elsőre, hogy visszamegyünk az időben, mert ami 5 vagy 10 éve működött, annak most is működnie kell, de a valóság mást mutat. A fejlődő világban a tanítási módszereknek is fejlődniük kéne, nem pedig betiltani mindent ami modern.

Hogy személyes példát is hozzak gináziumból:

Első évben egy új tanárt kaptunk, akkor diplomázott le, az volt az első munkahelye. Kártyákkal dönöttük el ki fog felelni, játékosan, élveztük. Mindig használta a digitális táblát, magyarázott, mutogatott, doku videókat néztünk, amik viccesen magyaráztak el egy-egy témakört. Elől ültünk, a 3. padban, mert élveztük az órát. Ez a tanár a második évben fel is mondott, és egy befásult öregasszony jött helyette. Tudod mit csináltunk az óráin? A hátsó sorokban ültünk, és kockás füzetben amőbáztunk egész órán. Nem kellett hozzá se telefon, se telekommunikációs eszköz, lekötöttük magunkat, mert szerencsétlen a digitális táblán nem tudta hogyan kell hangosítani. Ennyit számít az oktató és az oktatási módszer. Egy jó tanárra figyelnek a diákok. Ha valaki egy óra alatt nem tud érthetően elmagyarázni egy feladatot, az nem a gyerekek hibája.

Egyetemi példa:

Ebben a félévben végeztem, volt egy öreg nő aki egy utált tantárgyat tanított, jövőre megy nyugdíjba. Ő sem tudott elmagyarázni semmit. Nem írta fel a táblára hogy mit kell csinálni, meg sem mutatta, csak egyszer elhadarta és kész. Aki többször visszakérdezett, azzal konkrétan kiabált, és megtagadta a feladat megismétlését. Végül a Dékáni hivatalhoz fordultunk egy 4 oldalas panasszal, amit aláírt a teljes szak, ebben leírtuk hogy milyen szakmai hiányosságok jellemzik a gyakorlatokat. Csodák csodájára a maradék időben egész normális lett, és kevesebben is buktak mint korábban, én 5-ösre vizsgáztam nála.

Tehát a tiltás sem megoldás, mert a gyerek nem fog hozzászokni a modern világhoz, és az iskolából kikerülve hátrányban lesz, ha pedig valaki nem tud rendesen tanítani, akkor érdemes új megoldásokat, új megközelítéseket keresni, alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez, mert nem biztos hogy a gyerekek lettek hülyébbek.

#47 Folyamatosan "másképp tanítok", minden új módszert beépítek a tanításba, használunk digitális eszközöket stb. de te hogyan tanítanád másképp EZT a feladatot, amikor kell az 1. probléma megoldó képesség fejlesztése, 2. színek, formák megismerése, gyakorlása, 3. kézügyesség fejlesztése 4. egyéni munka, 5. a feladat megértése és elvégzése, 6. eszközhasználat fejlesztése és még egy sor dolog, miközben osztályzatot is kell szerezniük a saját munkájukra? Nem ültetheted le őket egy telefonnal, hogy húzkodják oda a síkidomokat a megfelelő pontra, mert nem EZ a feladat. Az egy másik óra másik feladata.

Te most azt hiszed hogy azzal, mert SZÜNETBEN nem lehet náluk a telefon akkor majd azzal elvesztik a digitális lehetőségeket az oktatásban - meg az ellenkezőjét, hogy ha náluk van a telefonjuk, akkor ezekre használják és tanulnak.

A valóság sajnos nem ez és pont emiatt kellett ehhez az eszközhöz eljutni, hogy törvénnyel legyen tiltva a mobilozás, mert konkrétan káros volt a fiatalokra mind a szocializációt illetően, mind a koncentrációt és mást illetően is és nem teljesítenek jobban sem a diákok.

Az én óráimnak is része, hogy saját telefont használva végzünk feladatokat, még dolgozatot is szoktam így íratni. Ahogy sok kollégám is kihasználja, hogy a diákoknak ott van a telefonja. A gyerekem gimijében sem volt ebből akkora probléma, de ott a diákok valóban tanulni is akartak.

Azonban ha azt tapasztalod, hogy hiába van feladat - a telefonján videót néz vagy játszik közben, akkor fogalma sincsen arról mi is történik körülötte az órán, azt se tudja eldönteni, hogy érdekli-e.

Ráadásul te most a felsőoktatást akarod szembe állítani az általános és középiskolás gyerekekkel. Ég és föld a kettő és erre te is visszaemlékezhetnél, nem volt az olyan régen.

Mindig szép az elmélet, nekünk is mindig elmondják a szülők, hogy jobban kellene csinálnunk, akkor azzal le tudnánk kötni a gyerekek figyelmét - csak amikor rákérdezünk, ezt hogy gondolta egy egész osztállyal, minden egyes órán, akkor már nem mennek a válaszok. Mert ott bukik a mutatvány amikor eleve el se kezdik a feladatot, mert csak.

De hozzá fog szokni, amihez akar, (ha komolyan érdekli valami), - erre módja adódik a nem munkával, tanulással eltöltött szabadidejének helyes beosztása és felhasználása által. Szerintem te még soha nem tanítottál - velem ellentétben - senkit, semmire - és főleg nem nagyüzemben!

A legnehezebb munkák egyike emberekkel foglalkozni.

Ezen belül külön nehézség a tanári oldalon az átadandó ismeretanyag iránti érdeklődést, figyelmet fenntartani! Aki igényesebb egy kicsit is a munkájára, az pedig nem csak leadja az anyagot és sorsára hagyja a diákjait, hanem nyitott a problémáikra és amikor megfogalmazza a a tanítványa az irányába a felmerülő kérdéseit, akkor nem söpri be azokat a szőnyeg alá, nem szereli le, hajtja el azokat valami süket dumával!

Bármit is kérdeztek tananyaggal összefüggően a diákjaim, mindennek utánajártam és ahol csak lehetett, azt üzentem nekik, hogy rám számíthatnak! E mellé viszont nem fér oda, hogy dedósoknak nyomkodja az ember a távkapcsolót, - mert a függősége mindenen felülkerekedik és képtelen kezelni a függőségét!

Nem a valóságtól elrugaszkodott elvárás egy velünk személyes információáramlásba bevont személytől, hogy azt a minimális tiszteletet adja meg nekünk, amit tőlünk kap! Én sem buzerálok semmit, miközben másokkal személyesen kommunikálok, - amely azt jelenti, hogy a testbeszéd, arcmimika, hanglejtés is játszik, nem pedig egy képernyőre odafosott, személytelen adatfolyamról van szó!

A. Kiküldöd a francba a renitenst!

B. A kölcsönösség elvén alkalmazkodik az illető!

Kérdezd meg, érdekel-e, hogy a folyosón arra jár a főnököm és megkérdezi tőle, hogy mit keres ott kint! Nem érdekel, de ha a főnökömmel együtt bejönnek és megkérdezi tőlem, szívesen elmondom ezt neki is!

Amikor oktatok valakit, azt teljes erőbedobással, lélekkel, együttérzéssel teszem és a végletekig hagyok választási lehetőséget az oktatott embereknek, de van olyan szempont, amiben nem lehet engedni!

Igen! Ez pontosan a szakmai alázat ás a kölcsönös tisztelet együttese!