Másnak sem szimpatikus az ellenzék viselkedése Magyar Péterrel szemben?

Itt van a Fidesz, már 4. ciklusát tapossa zsinórban, az ellenzéki pártok meg azon kínlódnak több mint egy évtizede, hogy valamiféle módon végre sikerüljön megtörni a folyamatos kormánypárti kétharmadot. Egyiküknek sem ment, se egyéniben, sem összefogva, sem semmiféle módon, még csak a közelébe sem nagyon jutottak nem hogy a hőn áhított kormányváltásnak, de még a kétharmad-törésnek sem.

Aztán hirtelen megjelenik egy ember (Magyar Péter), aki a semmiből felbukkanva hetek-hónapok alatt képes összetrombitálni kétszer annyi szimpatizánst, mint amennyi a legerősebb ellenzéki pártnak volt fénykorában, az elmúlt 15 évben. Tehát, első ránézésre minden adott ahhoz, hogy végre legyen valami a 15 éve hőn áhított kormányváltásból - erre szinte az összes ellenzéki párt Magyar ellen fordul, ott köpködik, rúgják ők is a kormánypárttal együtt, ahol érik, ugyanúgy kígyót-békát kiáltoznak rá, mint a kormánypárt...

Hát hová lett az a nagy kormányvátó ambíció hirtelen? Nektek ebből nem az jön le, hogy itt igazából nem is akart senki sem kormányt váltani, hanem csak a saját kis pecsenyéjét sütögetni? Végre esélyes lenne egy ember a 15 éve áhított kormányváltásra, erre minden lehetséges erőnkkel megpróbáljuk elgáncsolni, elkaszálni?

Erről nekem abszolút az a vicc jut eszembe, hogy a pokolban főzi az ördög az üstben a különböző népek embereit, mindegyik mellett ott áll egy kisördög, és vasvillával tuszkolja vissza az üstbe az onnan menekülni vágyókat, kivéve a magyarokat, a mi üstünk mellett nincs egyetlen ördög sem. Miért? Hát mert szükségtelen, mert ha valaki ki akarna mászni, azt a többiek úgyis visszacibálják az üstbe.