A magyarok valójában zsigerileg és átlagosan rosszak?

Szerintem a "magyarok" zsigerileg jó emberek. Ha segítséget kérsz, akkor a közösségekben kapsz, többnyire vendégszeretőek, empatikusak, emberiesek.

Legalábbis helyi közösségeken belül.

Amikor azonban ennél nagyobb léptékben kell gondolkodni, akkor az alturizmus hirtelen átfordul, és nagyon durva önzésbe megy át. Ennek az eredménye pedig látható a politikai szekértáboroktól kezdődően a rossz közelekedési morálon át az élet szinte minden területén.

Szvsz a megoldás az oktatásban rejlik, abban, hogy a közösségi értékek jobban (egyáltalán valahogy) beüljenek, és zsigerivé váljanak a közösségi érzés nagyobb léptékei, így a nemzethez és Európához tartozás érzése, egyáltalán az, hogy az emberiesség minden szinten fontos (hovatovább a "szeresd felebarátodat is" üzenete - mondom ezt megrögzött liberalistaként)

Akkor nem dobálnák csak úgy ki a kocsiból a csikket, nem hagyná ott az önkiszolgáló étteremben a tálcát az asztalon, élhetőbbé válna a közlekedés, és ezek csak a leghétköznapibb dolgok. Nem lehetne ködös "nemzhety-keresztyén" értékekre hivatkozva kisajátítani a nemzet jelképeit és egymás ellen fordítani magyart a magyarral, de még olyan banális dolgok, mint az adózói morál is javulna.

Nem lehetetlen, csak meg kell tanulni és meg kell tanítani a következő generációknak. Ha sikerül, az ország nagy lesz. Ha nem, akkor továbbra is potrohos diktátorok alatt fogunk a szemétdombon kapirgálni, és a baromfiudvarnál messzebbi világ csak távoli fantazmagória marad.

Kicsit eltúlzod, de azt hiszem, alapvetően igazad van. Sokat gondolkodtam azon, hogy hogyan jutottunk idáig, és arra jutottam, hogy igazából a magyar nép termelte ki magából ezt a rendszert. Önámítás, hogy egyszemélyben Orbán Viktoron múlik minden. Az ő személye nyilván sokat hozzátett a dologhoz, de nem ő az alapvető ok.

Annyi mentséget tudok felhozni, hogy a magyarságot a 20. században nagy sorscsapások érték, amit máig sem tudott feldolgozni. De a probléma gyökerei talán még ennél is korábbra nyúlnak, ebbe viszont itt most nincs idő belemenni. Mindenesetre a rendszerváltás után annyi frusztráció halmozódott fel a társadalomban, hogy a politikának nem volt nehéz dolga erre építve egymás ellen hergelni az embereket és ebből politikai tőkét kovácsolni. És az mindkét oldal felelőssége, hogy ebbe az irányba mentek el, nem pedig a politikai megbékélés, társadalmi összefogás irányába.

"Nem lehetetlen, csak meg kell tanulni és meg kell tanítani a következő generációknak."

Így van, csak ehhez olyan politikai erő kellene, amelyik ezt ténylegesen és komolyan céljául tűzi ki, és gyakorlati lépéseket is tesz ennek megvalósítására. De a rendszerváltás óta ilyen erő nem volt.

#7 - Alapvetően nem hiszek a messiásvárásban. Abban hiszek, hogy egyéni szinteken kell felismerni, hogy valami nem oké, és egyéni szintenek kell megszületnie a váltotatási igényének.

Persze, akkor van esély igazán a változtatásra, ha születik egy olyan politikai erő, amelyik hitelesen tudja képviselni . De