Az ellenzéki pártok közül miért nem gratulált senki az RMDSZ-nek az EP-be jutásért?

#10 Szerintem a két esetnek nincs köze egymáshoz. Navracsics kilépett a Fideszből és belépett a KDNP-be, mert az Európa-politika terén nem értett egyet a Fidesszel.

3 hónapja még Magyar Péter is fideszes volt, ez alapján nem gondolom, hogy ne lennének párton belül is másként gondolkodók (ő is az volt, ugyebár)...

Valószínűleg mindenkinek máshol jön el az a pont, ahol véglegesen szakít a Fidesszel, pl. Pálinkás József is évtizedekig volt fideszes (még miniszter is), aztán kilépett. Magyar Péter hozzá képest egy jó évvel később lépett ki teljesen. Hadházy Ákos viszont egy jó évvel hamarabb.

Miért nem tudjuk azt elképzelni, hogy most is vannak emberek, akiknek X dolog tetszik abban a pártban, Y dolog nem, és mérlegelik, hogy melyik nyom többet a latba?

Szerintem pl. Navracsics a különvéleményét elég hangsúlyosan kifejezte a Fideszből való kiiratkozással (pláne ha beleszámítod, hogy a párt frakcióvezetője volt korábban!) és a KDNP-be való átigazolással. Meg verbálisan is, többször is.

Nem kizárt, hogy mondjuk egy év múlva már nem lesz a KDNP-nek sem a tagja, követi Hadházy, Pálinkás vagy éppen Magyar Péter példáját...

#12 A székely autonómiát valójában nem lehet kiharcolni a jelenlegi román alkotmány mellett, az a büdös nagy helyzet. Aki mást állít - és ebbe sajnos a saját itteni pártjainkat is beleértem - az mind hazudik a saját választóinak.

Etnikai alapú autonómia helyett viszont lehetne olyan szintű decentralizációt végrehajtani, ami már a gyakorlatban autonómiaként működhetne - viszont anélkül, hogy különbözne a státusa a többi, egyenjogú területi egység státusától.

Etnikai autonómiához ugyanis DUPLA alkotmánymódosítás kellene: előbb módosítani kellene az utolsó fejezetet, amely tilalom alá helyezi az elsőnek a módosíthatóságát (csakhogy ezt az életben nem szavazná meg senki, még én se, magyar létemre - mivel ezáltal az államforma és a demokratikus berendezkedés, sőt a polgárok egyenjogúsága is módosíthatóvá válna - ugyanis azokról is az első fejezet rendelkezik, akárcsak Románia egységes és területileg oszthatatlan nemzetállam voltáról)...

Ha az utolsó fejezetet úgy módosítanák, hogy az elsőnek lehetővé tegye a módosíthatóságát azon a ponton, amely a területi felosztásról rendelkezik, csak UTÁNA lehetne kiírni még egy, második népszavazást az elsőnek a módosításáról, oly módon, hogy egy speciális, autonóm státusú terület létrehozását lehetővé tegye!

KÉT alkotmánymódosítás után lehetne csak olyan törvényt hozni, amit aztán át kellene vinni mind a képviselőházon, mind a szenátuson, az elnöknek is alá kellene írnia - és így lenne esély, hogy átmenjen az Alkotmánybíróság normakontrollján...

Ez SCIENCE FICTION!

Romániában alkotmányt csak érvényes és eredményes népszavazással lehet módosítani - aminek ráadásul van egy plusz kitétele:

a megyék FELÉBEN külön-külön is érvényesnek és eredményesnek kell lennie!

Ez mit jelent? Hogy Erdély nem dönthet el SEMMIT, akármilyen magas a részvételi aránya, mert Erdély csak 16 megye - az ország viszont 41 megye!

Minimum 21 megyében külön-külön is érvényesnek és eredményesnek kell lennie a népszavazásnak, azaz Erdélyen kívül még legalább 5 megye a kárpátokon túlról is meg kell szavazza!

Kérdem én, MIÉRT SZAVAZNÁ MEG 21 megye zömmel román lakossága KÉTSZER is a 3 (azaz három darab) székely megye autonómiáját????

Ez egy marhaság, amivel 30 éve etetik a népet kampányok idején, miközben nagyon jól tudják, hogy a román alkotmány nem teszi lehetővé!

Lehetővé tette volna viszont, már 30 éve egy MAGYAR ÓRIÁSMEGYE létrehozását - azaz igenis meg lehetne csinálni, hogy egyetlen, nagy, Marosvásárhely központú megyében éljen a teljes székelység, magyar etnikai többség mellett, magyar tanácselnök és magyar többségű megyei tanács vezetése alatt.

De facto állam lenne az államban, a megyei tanácsa szabályos kis mini-parlament lehetne.

Miért nem csinálják meg? Miért nem harcoltak ezért egyáltalán 30 éve? A válasz egyszerű: három darab megyei tanácselnöki pozíció sokkal jobb a pártnak mint egy darab. Három megyei közgyűlésben alkotni többséget jobb mint egyben...

Így hát maradnak a megyék - és négyévente az autonómiamaszlag, amit sajnos be is nyalnak mindazok a naiv választók, akik egyetlenegyszer sem olvasták el figyelmesen Románia alkotmányát...

#11

Az hogy mikor lépett ki valaki, jól mutatja, hogy mivel van pont problémája, aki 2015 után hagyta ott a fideszt, annak nem erkölcsi problémája van, hanem az, hogy nem ő a diktátor. Ezek az emberek mind rendben vannak, ahogy a fidesz intézi a dolgokat, csak az nem, amit intéz. Ilyen szempontból MP is diktátor akar lenni, ő is a saját fideszét építi és ez látszik is a magatartásán, kommunikációján.

Onnan is lehet tudni, hogy kis eltérésekről van szó, hogy többször visszamondta a fideszes propagandát, vagy többször használta a fideszes magatartást: hvg-s újságíró le lett propagandistázva, ATV-ből kisétált, ahogy pl. Berki Krisztián vagy Németh Szilárd stb.

Ilyen szempontból pedig kijelenthető, hogy nem tényleges ellentétekről van szó, míg egy Hadházy esetén igen, aki a rendszert már nagyon korán otthagyta.

#14 Nem vagyok fideszes, semmilyen magyarországi pártnak nem vagyok sem tagja, sem szavazója. Az RMDSZ-nek tagja és szavazója is vagyok, de ettől még velük sem értek egyet mindenben.

Szép dolog, amit leírtál, csak az a helyzet, hogy ha Magyarország vétózta volna Románia EU-csatlakozását, AKKOR SEM lehetne területi autonómiát bevezetni a jelenlegi alkotmánnyal (amit pedig a lehetlennel határos módosítani ezen a ponton).

Spanyolország szövetségi állam, akárcsak Németország, ismerem az összes autonómia-példát Európából, de azokban az országokban az alkotmányos rend teszi lehetővé a létezésüket.

Románia FRANCIA MODELL alapján működik ilyen tekintetben, és ahogy Franciaországban sem, úgy Romániában sem lehet etnikai alapú autonómiát létrehozni a jelenlegi alkotmányos berendezkedés mellett.

Értsd meg, ha valami elképzelhetetlen módon minden román párt meg is szavazná és még a román nemzet is lelkesen támogatná, akkor is ELKASZÁLNÁ AZ ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG.

Románia decentralizálása, föderalizálása lenne a járható út, ami a gyakorlatban egy autonóm területet hozhatna létre (de csak úgy, ha az összes többi terület is vele egyenrangú autonómiával rendelkezne - viszont a határait meg lehetne úgy rajzolni, hogy magyar többségű legyen).

Tehát már rég lehetne azon küzdeni, dolgozni, hogy kialakulhasson egyetlen, magyar többségű területi egység a Székelyföldön - de azt autonómiának, autonóm területnek nem lehetne nevezni.

Lehetne egy óriásmegye (volt is ilyen terv, nagyobb megyék létrehozásáról), esetleg "tartomány". De az összes többi tartomány is ugyanolyan mértékű önrendelkezéssel kellene bírjon a román alkotmány értelmében.

Nekem sem tetszik, hogy így van, de így van. És jó volna már a realitások talajára lépve cselekedni ebben az ügyben, mert miközben a politikusaink szavazatszerzési céllal lehetetlen vágyakat ébresztenek és dédelgetnek a szavazóikban, miközben gyakorlatilag színes álmokat kergetünk, a közösség FOGYATKOZIK! 50 vagy 100 év múlva ki tudja, lesz-e még politikai érdekképviseletünk a parlamentben vagy egyenesen a kormányban - és ki tudja lesz-e még elég társadalmi bázisunk, közösségi erőnk, hogy elérjünk, kiharcoljunk fontos dolgokat.

Túl sok álmodozás és túl kevés cselekvés történt eddig. Meg kell érteni, hogy az etnikai alapú autonómiát Románia alkotmánya kizárja.

DE: megengedi a decentralizációt, megengedné egyetlen, magyar többségű óriásmegye / tartomány létrehozását és megengedné a KULTURÁLIS autonómiát is, amit szintén nem sikerült elérni egyáltalán, 30 év alatt (ugyanis csak a területi autonómiát lehetetleníti el, a kulturálisat nem!).

Ha a politikusaink - határon innen és túl - őszinték lennének az erdélyi szavazóikhoz és valóban szeretnék, hogy létezzen a gyakorlat szintjén egy magyar önrendelkezés, akkor már rég abbahagyták volna az autonómia-mantrát és arra startolnának át, hogy létrejöhessen egy Marosvásárhely központú, magyar többségű területi egység (mindegy, hogy autonómia a neve vagy megye vagy tartomány!), amelyen belül a magyarság alkot elsöprő számbeli többséget - a közösség egésze számára pedig kiharcolni igyekeznének a kollektív jogokat biztosító kulturális autonómia valamilyen erős formáját.

A kettő együtt gyakorlatilag a területi autonómiához nagyon közel álló állapotot eredményezne (csak éppen máshogy "becéznék").

De expressis verbis autonómiát nem lehet csinálni, és ha vétózott volna Magyarország emiatt, akkor még ma sem lennénk az Európai Unió tagjai (vétózhatna bárki a végtelenségig, a román Alkotmánybíróságot ez nem hiszem, hogy érdekelné).

Bocsi, de én kifejezetten örülök, hogy akkor beléptünk az EU-ba, jövőre pedig, ha minden igaz, a schengeni övezethez is csatlakozhatunk. A magyar-magyar kapcsolatoknak az tesz jót, ha egy szövetségi rendszer részei vagyunk az Anyaországgal és ha a határok minél átjárhatóbbá válnak közöttünk!

Én nem élvezném, ha Erdély felé is szögesdrótkerítés lenne, mint a Vajdaság felé (mert nem EU-tagállam!), és azt sem, ha minket is háború fenyegetne, mint a kárpátaljai magyarokat (mert Ukrajna sem az).

Csak az EU és a NATO tud lenni az a kötelék, amely a biztonságunkat garantálja és amin belül óriási teret kapunk a határon átnyúló magyar-magyar kapcsolatok építésére.

80 évig voltunk elvágva, meredeken elszigetelve az Anyaországtól, én nem hiszem, hogy bármi jó lenne abból, ha most is ugyanaz lenne a helyzet, mint Ceausescu idejében. A vajdasági és kárpátaljai magyaroknak sem hozott semmi jót, hogy ők kívül rekedtek az EU-ból és a NATO-ból...

Értem, hogy a Jobbik szimbolikusan jót akart ezzel, de hidd el, hogy reálpolitikailag óriásit tévedett, és katasztrofális lett volna, ha Magyarország folyamatosan akadályozná Románia EU-csatlakozását egy soha meg nem valósuló (mert alkotmányellenes) területi autonómia feltételét szabva!

#15 Értem, hogy te így látod, én nem így látom. Én azt látom, hogy szinte minden évben volt, van olyan jelentős fideszes arc, akinek pont akkor lesz elég és lép ki, fordul szembe a Fidesszel - és azt gondolom, ebben szubjektív emberi szempontok is közrejátszhatnak.

Egy rossz házasságból sem ugyanazon a ponton lépnek ki emberek. Egy ilyen "szakítás" is lehet nagyon nehéz emberi döntés - az ember egy elromlott dolgot sokáig belülről akar megjavítani, reménykedik a pozitív változásban, mielőtt a szakítás, kilépés végső döntéséig eljutna.

Magyar Péter igen, nekem is kicsit opportunista fickónak és tipikus politikusnak tűnik, nem ő a jó példa (én hoztam fel, tudom). De Pálinkás József pl. szerintem totálisan más eset. Vagy ha figyelted Bereményi Gézát, hogy változtak meg a nyilatkozatai...

Azért volt rengeteg értékes ember, aki egy fél életet rátett a Fidesz építésére, és nem egy ilyen Fideszben reménykedett. Igazi, européer konzervatív, jobboldali (de nem oroszbarát, nem korrupt, nem populista és nem szélsőjobboldali) emberek!.

Elég ha azt mondom: Professzorok Batthyány Köre. Vagy Cseh Tamás, Bereményi, Pálinkás József - és igenis, Navracsics is ezek közé tartozott. Vagy Pokorni Zoltán is, egyébként (ő is csak most, ezen a választáson döntött úgy, hogy végleg visszavonul és nem indul el újra).

Nekem sincs mély érzelmi kötődésem a Fideszhez, ahogy neked sincsen. De erőltessünk ki magunkból annyi empátiás készséget, hogy esetleg lehetnek emberek, akik hittek egy európai-konzervatív jobbközép Fideszben, elhitték "a polgári Magyarország" eszméjét, amiről utólag azt mondják a fideszes megmondóemberkék is, hogy csak egy "politikai termék" volt, és miután egy egész életen át építettek valamit, nem egycsapásra és nem egyszerre tudnak odáig eljutni, hogy szembeforduljanak vele (még ha csalódtak is benne).

Én ezzel tudok empatizálni és el tudom fogadni, hogy sokaknak nehezen megy a "szakítás", még ha látják is a szaporodó hiányosságokat.

Van olyan, hogy őszinte lelkesedéssel tagja vagy egy közösségnek, ami számodra elfogadhatatlan irányba kezd menni - de sokáig reménykedsz, hogy ez csak átmeneti állapot, hogy talán belülről is lehet javítani, hogy hátha még olyan lesz újra, mint amiben hittél, amikor csatlakoztál, stb...

Ne vitassuk el, hogy a Fidesz még mindig 2 milliós szavazótáborában és több tízezres (százezres?) párttagságában, értelmiségi holdudvarában is lehetnek ezrek és ezrek, akiknek nem tetszik az irány, de lelkiismereti okokból nehezen szakadnak ki a közösségből és még nehezebben fordulnának vele szembe, mert a politikai identitásuk része.

Én nem tartozom közéjük, de ismerek fideszeseket, köztük jóérzésű, intelligens és tisztességes embereket is, és szinte mindenikük megjegyzi, hogy az oroszbarát külpolitikával, az agresszív propagandával és a korrupcióval komoly bajaik vannak (de hisznek benne, hogy ez talán megváltozik).

Nem sértegetni kell őket, hanem elmagyarázni, hogy a Fideszt azzal tudják megjavítani, ha nem adnak feltételek és elvárások nélkül újabb és újabb és újabb kétharmadokat neki, tehát paradox módon azzal tehetnék jobbá a pártjukat, ha most egyszer-kétszer NEM szavaznának rá. Mert a politikus mind egyforma: a túl sok, túl nagy hatalomtól elk.rvul, ha rezeg a léc, akkor meg jókisfiú lesz és összeszedi magát.