Pártállástól függetlenül a legtöbb ember lenézi a tanárokat?

Értelmes ember nem nézi le a másikat akármi is legyen a munkája.

A tanári munkában amúgy sincsen semmi kivetni való. Rendes, fontos munka.

#10-nek:

Sajnos ez a mentalitás jó pár tanárnál meg van. Nem ritka.

És nem értek veled egyet abban, hogy "jó ha megszokja". Arra nevelem hogy álljon ki magáért, a saját dolgával foglalkozzon, és a faxkalapokat xarja le. Semmi sem kötelező, és semmihez sem szabad ragaszkodni. Én ilyen vagyok. Eredetileg kőműves vagyok, és nem egy olyan vállalkozóba futottam bele, amelyik azt hitte hogy rá vagyok szorulva. Tévedtek. Úgy otthagytam őket mint eb a xarát, és akadt néhány amelyik utána próbált visszahívni. 🤣

Sokszor szokták nekem mondani amikor tenni akarok valamit, hogy "Az nem úgy működik". A lányom már eltanulta tőlem a választ: Minden úgy működik, ahogy MŰKÖDTETJÜK!

#12

Ebben maximálisan egyetértek!

Magát a szakmát (vagy hivatást) szerintem általában nem nézi le senki. Viszont ma sajnos nagyon sok az alkalmatlan tanár. Akár szakmailag, akár emberileg.

Én tanítottam pár éve, mert ez az eredeti végzettségem és alapvetően a kollégák miatt hagytam ott a pályát (mondjuk ez még a státusztörvény előtt volt). Biztosan nem voltam a legjobb tanár, pláne pályakezdőként rutintalanként, de mikor a munkaközösség-vezető behíatott a saját osztályában tartott bemutató órára, hogy tanuljak tőle, mert én nem tudok a tanári módszerekről semmit és az óra abból állt, hogy egy írásvetítőről körmölték le a tanulók egész órán az anyagot, meg néha felolvastatott velük a tankönyvből... Akkor azért úgy éreztem, hogy egy ilyen "színvonalú" bemutató óráért engem mondjuk még az egyetemen kivágtak volna.

És ez a városunkban egy jobb általános iskola.

Arról meg ne is beszéljük, hogy hányan játszanak a megúszásra és hogy hogyan lehet minél több munkaórát, munkanapot ellógni, minél kevesebb felelősséget vállalni.

Tényleg az van, hogy nem vonzó a pálya és ma az megy tanárnak, akit máshova nem vesznek fel, illetve a tanárhiány miatt az alkalmatlanokat sem lehet elbocsájtani (akár már az egyetemről, akár később).

#14-nek:

Rólad elhiszem, hogy tanár vagy!

Egy embert nem attól tartok nagyra, hogy tanár, orvos, vagy utcaseprő, stb., stb.

Hanem attól, hogy a rá bízott (általa felvállalt) feladatot mennyire lelkiismeretesen és hatékonyan végzi el. A saját munkája nem "szükséges időtöltés", hanem hivatás.

Számos tanárt ismerek, akár az én gyerekkoromból, akár a gyerekeim életéből, akire felnézek. De jópár olyat is, akiért egy kalap bódiszilvát nem adnék. Sajnos ezek a leghangosabbak és szépen, apránként gerjesztik a hangulatot azok ellen is, akik csendben becsülettel végzik a dolgukat.