Normális az, ha az Örömóda melegséggel és büszkeséggel tölti el a szívemet, a magyar Himnusz viszont semmi érzelmet nem vált ki belőlem?

"Az utolsóban már csak a szánalmát. Ez igenis egy gyászos ima."

Az első versszakot szoktuk énekelni, azt hallják és azt is szokták szidni divatból. Nem véletlenül hangsúlyoztam, hogy az első versszakot olvassák el figyelmesen. A Himnusz egésze nyilván végigveszi a negatív dolgokat is, de egyrészt ezek történelmi tényrk, másrészt nem változtat azon, hogy a manapság divatos himnusz-alázós szövegek komolytalanok, főleg úgy, hogy csak a megzenésített első versszak miatt rinyálnak, ami ráadásul nem is gyászos szöveg.

Ez a te személyes nézőpontot.

——-

Amúgy a magyar himnuszt sokan nem értik, bírálják, hogy miért nem egy vidám induló, mint a legtöbb nemzeti dal.

Pont azért, a himnusz eredetileg fohászt jelent. Az alcíme mindent elmond: "A magyar nép zivataros századaiból".

Ha a fanyalgók tisztában lennének azzal, hogy milyen borzalmakat élt át a magyarság a megírása, 1823 előtt akkor nem fanyalognának.

Egyébként 1823-bán kőkemény Habsburg cenzúra volt, és az alcím pont azt a célt szolgálta, hogy becsapja a cenzúrát (a múlt viszontagságairól szól és nem a jelenlegi Habsburg elnyomásról).

Például A walesi bárdok is egyértelműen a cenzúrát akarta kijátszani. Tell Vilmos is azért van a magyar kártyán, mert lázadt a Habsburg uralom ellen és győzött, eredetileg magyar hősöket akartak rátenni, de nem lehetett.

“A Himnusszal szembeni leggyakoribb kritika, hogy túl komor, kevéssé ösztönöz cselekvésre. Ennek egyik oka, hogy a Himnusz előadásának tempóját az 1920-as években, a világháborús vereséget és a trianoni békediktátumot követően nagymértékben lelassították. Eötvös Károly Pesti Hírlapban megjelent tárcájában is kifogásolta a zenéjét: „zsoltáros jellegű, sehogy se lelkesítő s nem is magyar”, és „van némi visszarémlés Haydn Gotterhalte zenéjére”. Az 1930-40-es évek híradófelvételein viszont a Himnuszt még sokkal gyorsabb, indulószerű ritmusban játszották. Végül 2013-ban a MOB felkérésére készült egy gyorsabb tempójú változat, de ez még így is elmarad a korábbitól.”

“Sok magyarul nem értő és a magyar történelmet kevésbé ismerő, nagyon szomorúnak érzi a magyar nemzeti Himnusz dallamát a többi nemzeti himnusszal összevetve. A kívülálló szemlélőknek a legtöbb ország himnusza ugyanis pergőbbnek, diadalmasabbnak és talán harciasabbnak tűnhet. A magyar himnusz viszont ennek több szempontból is az ellentéte, műfaja szerint is valódi ima, fohász, így teljesen másként hat.”

Engem a Himnusz nyugalommal tölt el. Örülök, hogy nem valami izgága induló.

Az örömóda szép és lelket emelő is tud lenni, de ennyi nem fűznek hozzá különösebb érzelmek. A sikerét nem az EU-hoz társítom, hiszen nem annak írtak, hanem a Beethovenhez. EU-hoz csupán 1972-óta köthető. A “testvér lészen minden ember” pedig a szememben már komolytalan, bebizonyosodott, hogy az EU berendezkedése nem efelé tart.

Amúgy van magyar vonatkozása is:

Beethoven életében fiatal korától kezdve nagy szerepet játszottak a magyarok. Beethoven magyarországi útjaival a nemzetközi és hazai viszonylatban is sokat foglalkoztak a kutatók. A kutatások jelenlegi állása szerint három út bizonyítható hiteles dokumentumokkal: 1796. |november 23-án tartotta első magyarországi hangversényét, 1800. május 7-én koncertet adott, valamint 1807. szeptember 13-án a C-dúr mise ősbemutatója Beethoven vezényletével. Major Ervin kutatásai szerint Beethoven kilenc magyarországi muzsikussal állt kapcsolatban, ezek: Kleinheinz Ferenc, Fusz János, Klein Henrik, Gróf Amadé Tádé, Kirchlehner Ferenc, Heinisch József, Eberl karmester, Ferka Ferenc, Bihari János. Beethoven természetesen más utakon is hozzájuthatott a magyar zenéhez; a bécsi zeneműpiacon 1784 óta rendszeresen jelentek meg magyar zeneművek, és az ő művei más csatornákon is elkerülhettek Magyarországra.

Beethoven kétféleképpen élt a magyar tematikával műveiben: egyszerű dallam-átvételként, valamint egyes dallamfordulatok, ritmus-alakzatok vagy hangulat-típusok átvétele, ill. ezek nyomán komponált önálló témák útján. A XIX. sz. egyik legjelentősebb szakmai kiadója, az Allgemeine Musikalische Zeitung (Általános Zenei Újság) adta ki az 1816. március 13-i számában Lipcsében Kisfaludy Sándor Magyar szüretelő ének című művét, melyet magyar népdal alapján írt Kisfaludy. Beethoven Örömódája és Kisfaludy Magyar szüretelő éneke dallamvezetésének hasonlósága vitathatatlan. Az óda két egységből áll. Az első sor második fokra, illetve a második sor első fokra történő lezárása jellegzetessége a magyar népdaloknak. A második egység pedig egyszerűen a magyar pásztorok által megőrzött virtuóz duda improvizáció (apraja) feldolgozott változata.

Ja amúgy, ha nem jött le az előző válaszomból a vonal alatti rész nem neked szólt.

Semmi baj sincs veled.

Tehát a kérdésedre válaszolva, igen, normális.

Sajnálattal jelenthetem ki, hogy IGEN!

Pedig sem a dallamával, sem a verssel szemben nem lehet kifogás. Jellemzően, akkoriban ebből kifolyólag még Kodály Zoltán is beszólt Rákosinak!*

Egész másról lehet itt szó!

Létezik egy politikai erő, ami ha "bármihez hozzáér, SZ@RRÁ VÁLIK". Eszmék, kulturális értékek gazdasági eredmények egész sorát járatta már le fáradhatatlan munkájával. Munkája itt is megnyilvánul, amikor a felszínes hazafiságot erőlteti az európaisággal szemben.

Ennek egyik áldozata a himnuszunk.

* = [link]