Sokan azért kínlódnak a mostani rendszerben, mert a szocializmushoz szoktak,illetve szüleik is aszerint nevelték?

Ennek a politikához nem sok köze van, leginkább van a nevelés/nem nevelés elmélethez, családi környezethez.

De egy "egészséges" genetika nélkül se lenne képes valaki nagyobb célokat elérni.

Ha valaki egész gyerekkorát elnyomásban, gyötrésben, alázásban élte le, egész élete egy konfliktuskerülő, nyugalmat, békét, létbiztosságot nyújtó környezetet akar magának.

"A szociban volt,hogy kiutalgatták a lakásokat, meg tanácsi lakást béreltek sokan fillérekért."

"Nekem sikerült megértenem."

Nem hiszem, hogy sikerült megértened, hisz a Kádár korszakról a leírtak szerint nincs valós képed.

Olyan mértékű volt a lakáshiány, amit el sem tudtok képzelni, tévedés, hogy tömegesen utalták ki az önkormányzati lakásokat, az is a korrupció melegágya volt.

Teljesen megszokott volt, hogy egy lakásban együtt élt három generáció, és több-százezren éltek munkásszállókon.

Az biztos, hogy mostanra sokat változott a világ, és a szemlélet, de az valahol megmaradt a társadalom szintjén, hogy sz államtól várják sokan, hogy megoldja a problémáikat, de az állam a Kádár rendszerben, de előtte sem oldott meg szinte semmit.

Rendszerektől függetlenül voltak emberek, akik megoldották maguk a problémáikat,, leküzdötték a nehézségeket, és volt a többség, aki várt a sült galambra.

Azt csak sejtem, hogy az azt megelőző időkben is hasonlóan működött, valamiért a magyaroknak mindig kellett egy vezér, akit akkor is követtek, ha rossz irányba ment (Rákosi, Horthy, Ferenc József, Kossuth)

Nekem az hiányzik abbol a rendszerbol, hogy a kis ember is taknyosra tudta lopni magat, es soha se volt hiany....

Sajnos ez mar a politikusok, es a gazdagok kivaltsaga lett.

#2 Nyomják ezt a kádári nosztalgia szövegeket és tömik a fiatalok fejét baromságokkal, hogy milyen jó is volt az élet a szocializmusban. Nem volt jó. Semmi nem volt. A nagy semmiben voltak egyformák az emberek - kivéve a pártvezetést meg a bennfentes elvtársakat, ezért volt az az érzés, hogy jól éltek az emberek. Közben meg csak mindenki ugyanúgy szegény volt.

Azért volt autó nyeremény könyv, mert azzal volt arra esély hogy ne 6-8 évet kelljen várni egy kocsira hanem kisorsolják az illetőt és előbb vehet egyet. A lakásoknál mindenféle rászorultságot kellett igazolni, hogy kaphasson valaki végre és egy 2 szobás lakásban is együtt éltek néha a nagyszülők a kisgyerekes családdal.

Anyámék első lakása velem és a húgommal egy komfort nélküli garzon volt, mivel apám jóban volt a pártvezetéssel, a harmadik gyerek előtt tudott már lakást szerezni egy új lakótelepen. De másoknak ez nem ment ilyen könnyen.

Mert ez a mai rendszer a piaci versenyről, a versenyképességről szól!?

Aham...

Hosszú lesz. TL; DR: sokkal többet kell foglalkozni a pénzzel az oktatásban és otthon is, illetve segíts magadon, és az Isten is megsegít.

Szerintem egész egyszerűen arról van szó, hogy nem tudatosult még mindig, ennyi év után sem, hogy mindennek ára van, mindenért fizetni kell. Nem segít ezen az aktuális rezsim sem.

Persze, az ember látja, hogy a boltban fizetni kell, fizetést kap, a pénz központi szerepet játszik, de ahogy nagyon sokan vezetnek, de fogalmuk sincs, hogyan működik az autójuk (telefonjuk, számítógépük, tévéjük, stb), ugyanígy az emberek használják, de nem tudják, hogyan működik a pénz.

Nem is nagyon beszélünk erről sehol sem, pedig kéne. Persze, suliban elmondja a töritanár, hogy "univerzális csereeszköz", tudjuk, hogy ha nagy az infláció, akkor az rossz, és hogy az a pénz az erősebb, amelyikért többet kell fizetni, és ebben ki is merül a tudomány. Utóbbi ráadásul nem teljesen igaz, és az infláció is árnyaltabb. Emiatt nem is tudják legtöbben felmérni sem a munka értékét, sem a dolgok árait.

Így fordulhat elő, hogy a gyárban, a szalag mellett dolgozó munkás kevesli a fizetését, mert azt persze érzi, hogy jobban kellene élnie, de azt már nem, hogy a munkája bizony ennyit ér. Tovább megyek. Azt látja, hogy a kereskedő megvesz valamit, aztán van pofája dupla áron felrakni a polcra. Abba már nem gondol bele, hogy vannak alkalmazottai, neki is ennie kell, adókat kell fizetni (igen, még a legsimlisebb vállalkozónak is kell valamennyit fogcsikorgatva fizetni), van egy sor költsége, és még a befektetett tőkét is vissza kell termelnie. Még fontosabb, hogy a vállalkozásba fektetett tőkéből szeretne hasznot látni. Ugyanígy azt veszem észre, hogy a hitelekre az emberek ingyenpénzként gondolnak, fogalmuk sincs a kamatszámításokról, nem gondolnak bele a kamatos kamatokba, a jelenérték/jövőérték pedig még messzebb áll tőlük. Most, hamar, minél többet, minél kisebb törlesztőre. A kockázat nem számít - meg is lett 2008-ban az eredménye, és meg is látszik, hogy nem zavarták el a fideszt, amikor 2012 körül a forint erősítése helyett rögzítette az adósok számára az addigi legrosszabb állapotot.

Ez pedig csak a jéghegy csúcsa. Szvsz az iskolában első osztálytól érettségiig sokkal többet kell foglalkozni a pénzzel. Bele kell verni a diákok fejébe, hogyan működik, mi a hitel, hogyan néz ki egy cash-flow, egyáltalán mi az, hogyan kell kiszámolni egy valamekkora összegű hitel jelen és jövőértékét, az ehhez tartozó elvárt hozamokat és kamatokat. (Így pl. mindjárt világosabb lenne, hogy egy nominálisan másfélszeres visszafizetés a futamidő végén valójában tényleg csak néhány százalék reálkamatot jelent)

A pénzügyi ismeretek hiánya csak egy a több ok közül. A másik hogy a többség hőbörög, de nem tesz semmit a változásért, aztán meg irigy arra, aki tett. Bármennyire is rosszul esik, a pórnép és a drágaautós vállalkozó vagy közép/felsővezető között az a különbség, hogy az előbbiek így vagy úgy, de tettek azért, hogy kiemelkedjenek. Az üzenet elég régi egyébként: segíts magadon, és az Isten is megsegít, Aiszóposz után szabadon.