Közvetlen demokrácia vagy képviseleti kormányzás?

Az emberek dolgoznak, nincs idejük erről-arról szavazgatni, ugyanis a döntések nagyrésze (pl rengeteg jogszabály) olyan, hogy átolvasni, átgondolni, értelmezni elég sok idő...meg eleve, ki nyújtja be?

Nem ilyen komplexitású a kérdések nagyrésze, hogy "Legyen-e melegházasság?".

Dolgozó embereknek ilyenre nincs ideje, energiája.

Ha vannak pártok, akkor a pártok ugyanúgy tollba fogják mondani, hogy mire kell szavazni, mint ahogy megszavaztatják a képviselőiket is. Ilyen szempontból ugyanott vagyunk.

Ha nincsenek pártok, akkor a probléma ott kezdődik, hogy ki dönti el, hogy milyen kérdésről is kellene szavazni, ki vezetné, állítaná fel a szavazásra bocsátott kérdéseket…

~ ~ ~

Tegyük fel, a kérdés az, hogy legyen-e ingyen a kenyér. Az emberek túlnyomó többsége úgy lenne vele, hogy ez egy remek ötlet. Anélkül szavaznák meg, hogy valaki felvetne ellenvéleményt.

Ha egy képviselő a parlamentben hozakodna elő egy ilyen törvényjavaslattal, akkor nyilván lenne egy vita. Vagy el se jutna addig, mert a saját párttársai mondanák azt, hogy ezzel az ötlettel van némi gond. Mert ha ingyenes a kenyér, akkor mégis ki a fenének lenne érdeke kenyeret sütni vagy forgalmazni. Az ingyenes kenyér oda vezetne, hogy kenyérhiány lenne. Ha meg az állam finanszírozná a kenyér elkészítésének, fogalmazásának a költségét, akkor is ezernyi probléma adódna. Eleve adók formájában ugyanúgy meg kellene fizetni a kenyér árát. Viszont óriási pazarláshoz vezetne. Lehet, hogy csak fél kiló kenyér kellene valójában, de biztos, ami biztos viszek egy kétkilóst, maximum kidobom. Minek egyem a tegnapról maradt kenyeret, ha leemelhetek a boltban a polcról egy frisset?

Egy képviseleti demokráciában azért lenne olyan pont, mikor az amúgy naiv jó szándékból induló ötlet megvalósítása előtt lenne, aki szembesítené a döntéshozókat, hogy az ingyenes kenyér vagy kenyérhiányhoz, vagy közvetett módon sokkal drágább kenyérhez vezet.

Na ez nem történik meg akkor, ha egy random Pista bácsi kap egy emailt, hogy ugyan mit szólna hozzá, ha ingyen lenne a kenyér…

~ ~ ~

Azért egy képviselőjelöltnek valamennyire el kell hitetnie a választókkal, hogy rendelkezik azokkal a képességekkel, ami a döntés meghozatalához szükséges. Ehhez meg tényleg kell némi intelligencia, némi tájékozottság. Hogy aztán az illető amúgy magasról tesz a választókra, az már más kérdés, de legalább jó eséllyel nem síkhülyéket választunk meg képviselőnek.

És de, lehet, hogy ahhoz a választó nem elég intelligens, okos, jól informált, hogy mondjuk közlekedésbiztonsági kérdésben átgondolt döntést hozzon, de ettől még láthatja jól, hogy A személy sem rendelkezik a megfelelő tudással, képességgel ahhoz, hogy erről döntést hozzon, B személyről meg elhihető, hogy igen. Egy jól működő demokrácia előnye nem feltétlenül az, hogy a legrátermettebb emberek kerüljenek hatalomra, hanem az, hogy a nagyon nem rátermettektől meg lehessen fosztani a hatalmat.

~ ~ ~

Megy egy ország irányítása esetén az egyes döntések nem egymástól függetlenek. Ez olyan, mintha lenne egy 30 fős egyesület és az egyesületnek van mondjuk 100 egység bevétele, meg 200 egység megtakarítása. Az nem fog működni, ha az egyesület 10 tagja eldönti, hogy ne vegyenek fel hitelt, a másik 10 tagja eldönti, hogy vegyenek meg egy 250 egységnyi pénzbe kerülő valamit, megint másik 10 tagja meg eldönti, hogy egy 200 egységnyi pénzbe kerülő másik valamit vegyenek meg. Ez így ellentmondásos helyzethez vezet.

Márpedig ha nincs egy párton belüli, vagy pártok közötti konszenzus hogy milyen célt, milyen irányt tűzünk ki, vagy milyen szemlélet alapján hozzuk meg a döntéseket, akkor nincs mihez képest összehangolni a döntéseket.

~ ~ ~

Szóval összességében azt gondolom, hogy a döntéshozás nagy részét így megoldani nem lenne túl szerencsés. Sok ostoba, hibás döntés születne, aminek a helytelenségét lehet, hogy csak utólag, akár évekkel, évtizedekkel később látná be a többség.

Annak lennék híve, hogy azért legyenek rendszeres népszavazások fontosabb kérdésekben. De szükség van pártokra, képviselőkre is. Az emberek átlagosak, átlagosan átgondolt döntéseket hoznának, átlagos ismeretekkel, ahol sok esetben az átlag igen alacsony minőséget képvisel. Egy többpártrendszerben meg legalább vannak hozzáértők, szakértők, tanácsadó, akik meg tudnak fogalmazni átgondolt, bölcsebb véleményeket. Hogy most a képviselők, pártok hallgatnak-e rájuk az persze kérdés, de legalább minimális szinten tudnak ezekről a véleményekről.

> Jelenleg a képviselők nem intelligenciával és rátermettséggel győzik meg a választókat, hanem pénzel, hazugságokkal, vásárolt diplomával stb.

Nem teljesen. Azért képviselőnek sem olyan embert indítanak, aki egy nyilvános rendezvényen egy újságíró azon kérdésére, hogy a pártja milyen geopolitikai stratégiát folytatna azt találná mondani, hogy „Ne kérdezgessé', mert megfejellek. Hát honnan a …szomba tudjam? Kérdezgetel itt, mikor mennék má' a kocsmába…”. Lehet, hogy a jelöltek között már nem feltétlenül az alapján választanak az emberek, hogy melyik rátermettebb, de abban van szűrő szerepe, hogy kit van merszük a pártoknak egyáltalán jelöltként indítani.

~ ~ ~

> A szavazók tehát nem hülyék, tudnak bizonyos kérdésekben önálló véleményt formálni.

A szavazók egy részének megvan a képessége és a kellő tájékozottsága is hozzá. Mondjuk ez eléggé ritka eset.

A szavazók egy másik részének a képessége ugyan meglenne, de a tájékozottsága, tudása hiányzik. Te pl. meg tudod ítélni, hogy a nem állami fenntartású művészeti iskolák normatív támogatását mekkora százalékkal kell emelni jövőre? Tudod, hogy mennyit kapnak most, sok-e az vagy kevés, egyáltalán mekkora összegről is van szó? Lehet, hogy utána tudnál nézni, de nem naivitás azt gondolni, hogy az embereknek nem is többsége, csak egy jelentősebb hányada venné a fáradtságot, hogy utánanézzen? Lehet, hogy akik szavaznának erről, azok többsége nem érintett, fogalma sincs, hogy ténylegesen miről szavaz, nem is érdekli az, amiről szavaz. Lehet van egy kisebb hányad, akinek van valami homályos képe a dologról, de akkor sem lát számos olyan aspektust, amit fontos lenne a döntésnél mérlegelni.

És ja, sajnos a szavazók egy nem elhanyagolható része igenis hülye ahhoz, hogy bizonyos mélységű kérdésekben állást foglaljon, egyáltalán megértse, hogy miről is dönt, sőt egyáltalán értse a kérdésben lévő szavakat. Lehet, hogy Budapestről vagy egy nagyvárosból nézve nem tűnik így – nekem sem ez az elsődleges élményem –, mert egy jobb környéken egy jobb környezetben nem ezek az emberek vesznek körül. De menj el egy kisebb város olcsóbb kocsmájába, és nézd meg, milyen orbitális hülyeségek hangzanak el világnézetként előadva. Vagy nézz körbe itt a GYK-n, hogy milyen égbekiáltó baromságokat képesek néha emberek gondolni a világról és mennyire lehet velük érdemben beszélgetni róla. Sokan képtelen érthető módon feltenni egy kérdést, vagy értelmezni a választ. Gondolod, hogy ők lennének a helyes döntések zálogai?

~ ~ ~

> Felfognák, hogy a saját adójukból lenne kifizetve a kenyér.

Igen erős kétségeim vannak.

Pl. vannak emberek, akik büszkén vállalják, hogy ők bliccelnek a buszon vagy hogy milyen ügyesen kibújtak valamilyen adó alól. Oké, csakhogy a közlekedési társaság meg az állam az emiatt kiesett bevételt sokszor a többi, rendesen fizető ember díjainak a növelésével kompenzálná. De valahogy sem a bliccelő/adóelkerülő, sem a rendesen fizető, akinek büszkélkedik, nem fogja fel, hogy a bliccelő/adóelkerülő tulajdonképpen pont azt lopja meg, akinek büszkélkedik az ügyességével.

Nem politikai téma, de pl. egy szoftver letorrentezése esetében is sok ember fejében az a kép él, hogy az nem lopás, hiszen az adott szoftver nem tűnt el, nem lett belőle kevesebb. Letorrentezi, mert szüksége van rá. De közben azt mondja, hogy az adott szoftver nem ér meg egyszeri 10 000 Ft-ot, noha tényleg szüksége van rá. De annyit sem fizet érte, amennyit esetleg méltányosnak tartana. Aztán ő panaszkodik, hogy nem születnek hasonló szoftverek, sőt ennek is leállt a fejlesztése. Hát persze, mert a szoftverfejlesztő az elmaradt bevétel miatt úgy ítélte meg, hogy nem éri meg a meglévő szoftvert tovább fejleszteni, illetve nem fogja megérni egy másik, hasonló szoftver kifejlesztése. De kevesen látják be, hogy az egyik a másik következménye.

~ ~ ~

Az állam egyik fő célja pont az, hogy olyan feladatokat lásson el, amik a társadalom érdekeit szolgálja (az érdekeit és nem a pillanatnyi vágyait), de piaci alapon mégsem működtethetők rentábilisen. Egy 20 éves egészségesnek érzi magát. Nem is fontos neki a téma. Miért fizetne az egészségügyi rendszer fenntartására. Inkább vesz egy Playstationt, vagy iszik néhány whisky-kólát. Mikor mondjuk 50 éves lesz, már fontos lesz neki az egészségügyi rendszer, de akkora meg nem lesz annyi megtakarítása, hogy kifizesse azt az összeget, amennyibe egy orvosi beavatkozás valójában kerül tokkal-vonóval.

Vagy tegyük fel, mindeni maga intézné a háza előtti útszakasz aszfaltozását. Egyrészt baromi igazságtalan lenne, mert a sarki házban egyedül lakó kisnyugdíjas Gizi nénire jut 50 méter út, a tízemeletes lakótelepnél meg fejenként jut mindenkire 30 cm útszakasz. Meg Józsi bácsi úgy van vele, hogy ő nem jár autóval, neki jó a földút is. Aztán persze csodálkozik, miért mennek fel az árak a sarki kisboltban. Persze, mert Józsi bácsi ugyan nem jár autóval, de a kenyeret, a tejet azzal hozzák a kisboltba, a rossz utak a teherautók gyorsabb amortizálásával járnak, az meg a szállítási költség növelésével, az meg az árak emelkedésével. De várhatod, hogy Józsi bácsi végigmenjen ezen a következtetési láncon. Ha még el is próbálod magyarázni neki, rávágja, hogy miért nem megy az a teherautó a másik úton. Úgy fogja érezni, hogy nem ő a felelős azért, hogy a teherautónak rossz utakon kell közlekednie. Oké, csak ott a másik úton meg van egy Pista bácsi, aki pont ugyanezen logikával nem költ a háza előtti útszakasz aszfaltozására és Józsi bácsira fogja tolni a felelősséget.

Meg úgy ki a fene döntene úgy, hogy oké, idén rövidebb lesz a nyaralás, mert esedékessé vált az autópálya hálózat rám eső 20 cm-ének a felújítása. Arról nem is beszélve, hogy ha mindenki ad-hoc elhatározásból akkor és olyan rendszerességgel ütemezné ezen munkák megrendelését, abból aligha lennének járható utak.

A jó minőségű utak a társadalom érdekét szolgálják. De csak úgy lehet normálisan megvalósítani, ha összehangoltan, szervezetten történik, és az állam adók formájában kényszeríti a polgárokat arra, hogy hozzájáruljanak ennek a költségeihez.

Ha viszont arról kell szavazni, hogy töröljük el az autópálya díjat, meg csökkentsük felére az üzemanyag adóját, akkor a többség meg fogja szavazni. Miért? Mert erősebbnek fogja érezni a saját pénztárcájára gyakorolt kvázi azonnali pozitív hatást, mint valami nem is teljesen világos, többszörösen közvetett, hosszútávú negatívumot.

~ ~ ~

> De ha mégis, akkor lehetne erről egy újabb kérdést megszavaztatni, hogy "A" opció valósuljon meg vagy "B" opció.

Itt megint az a probléma, hogy ki a kérdések forrása? Mert bár a példám csak három szavazásról szólt, te rögtön ki is hagytad a C opciót, mint döntési lehetőséget (hogy mégis vegyünk fel hitelt). És lehet van D meg E opció is amúgy, csak nem feltétlenül gondolunk rá. Eleve ahhoz is át kell látni a rendszert úgy egészében, hogy egyáltalán helyes kérdéseket tegyünk fel, helyes válaszlehetőségekkel. Vagy azt is megszavazzuk, hogy ki lesz kérdésfeltevő? Csak mert jól irányzott kérdésekkel és jól irányzott opciókkal kvázi hatalmat is adunk a kezükbe, és már majdnem ott vagyunk, mint a képviseleti demokráciánál.

> De a példa sántít, mert egy egyesületnek nincs érdemi ráhatása a bevételeire

(Részletkérdés, de amúgy van. Pl. emelheti a tagdíjat.)

> Vagy ha az emberek nem akarják a bevételeket növelni, akkor a kiadásokat is lehet csökkenteni, lenne bőven hol.

Csak az emberek jó része ha ők a kedvezményezettek, akkor az állam kiadásait akarják növelni, ha meg nem érintettek, akkor megszüntetni akarják ezt a kiadást. Az állam bevételeivel is így vannak, ha nekik kell több adót fizetniük, akkor azt ne, de más fizessen csak magasabb adót. Így viszont nem az igazságos egyensúly fog kialakulni, a többség mindig a kisebbség ellenében fog dönteni. Ha az a kérdés, hogy a metró vagy a buszjegy árát emeljük-e, akkor borítékolható, hogy minden vidéki a metrójegy árát akarja majd növeltetni, mert vidéken busz van, metró nincs. Ez koránt sem biztos, hogy egy igazságosabb, jobb állapothoz fog vezetni.

Mert adott esetben a metró népszerűsítésének lennének összességében pozitívabb hatásai, csak az emberek többsége nem az általános hatást, hanem a személyes érintettségét fogja szem előtt tartani. Méghozzá minden egyes döntésnél. Egy képviselőnek legalább kell tennie gesztust mindenféle csoport felé, akkor is, ha nem tagja annak a csoportnak – mondjuk egy férfi képviselőnek a nők felé –, vagy legalább ennek a látszatát keltenie. Mert a képviselőnek függ a hatalma attól, hogy a különböző csoportok tagjai úgy érzik-e, hogy az érdekeiket szem előtt tartva hoz-e döntéseket vagy sem. A random kisorsolt szavazónak viszont nem kell senkinek sem megfelelnie, nem kell senki másra tekintettel lennie, a hatalma ettől nem nő és nem csökken.

~ ~ ~

> Svájcban vannak olyan kantonok, ahol a költségvetéssel kapcsolatban is lehet indítani népszavazási kérdéseket, és meg is teszik.

Ja, és ez tényleg jó. De ha minden döntést a nép hozna, abból lennének problémáik. Szerintem itt tényleg az arany középút az arany középút, egy egyensúly a közvetlen és közvetett demokrácia között. Kellenek szakértők, komplex rendszereket átlátni tudó, vagy éppen átlátni kényszerülő döntéshozók is, meg meg kell nyilvánulnia a többség alapvető szándékának, akaratának is.

Evenkenti valasztas kellene + visszahivas lehetosege.Svajci kozvetken demokrcia nagyon jol mukodik:

Wiki:

Gazdasági hatása

szerkesztés

Svájcban a kantonok nagyban különböznek a közvetlen demokrácia kiterjedésében. Némelyik kantonban a népszavazás intézménye kiterjed a költségvetés kérdéseire beleértve az adókat és a kiadásokat. A szakemberek következtetése alapján (Kirchgässner–Feld–Savioz 1999), a szélesebb körű közvetlen demokráciával rendelkező kantonoknak nagyobb volt a makrogazdasági teljesítménye, mint a többié. Itt gazdaságosan bánnak az adóbevételekkel és kisebb a közösség eladósodása. A közkiadások a többi kantonhoz képest sokkal alacsonyabbak, mivel döntéseik tükrözik az állampolgárok véleményét.

Társadalmi hatása

szerkesztés

Magasabb az állampolgári elégedettségi szint (Stutzer és Frey (2006)), ez a közös döntéshozatalnak és a magasabb életszínvonalnak a következménye.

A törvényesítő-integráló szerepe által javul a közösségek megtartó ereje. A polgárok általában az ilyen típusú közösségi döntéseket igazságosnak tartják. Továbbá nem tartják (Sniderman 1993) túlzottan megterhelőnek, ami az eldöntendő kérdés előzetes és jó tájokoztatásnak is köszönhető.