Mit gondoltok azokról akik besúgók voltak a régi rendszerben?

Nehéz kérdés. Sok eset, sok körülmény, mit jelentett, mennyit jelentett?

Voltak meggyőződésesek. De ott volt pl Esterházy Mátyás: kátrányba mártott kötéllel verték, de csak akkor tört meg, mikor az egyik fiát elrabolták és ezzel zsarolták. Igen, ott a dossziéja, beszervezték. Esterházy Péter író a Harmonia caelestis-t később javított kiadásban is újra kiadatja, mert ő sem tudta sokáig, hogy az apja milyen körülmények között lett ügynök és hogy amúgy a jelentéseiben mindent megtett, hogy kevésbé legyen használható. Többet is jelenthetett volna, de nem tette.

56-osok közül is sokakat beszerveztek, több évnyi kínzás után ezzel a feltétellel engedték el őket.

Történészként minket amúgy jobban érdekel a rendszer mechanizmusa, a tartótisztek, a bekötések, mint hogy kinek van dossziéja. A beszervezési dossziékon amúgy is az van, hogy önként és dalolva vállalta, ami sok esetben hazugság.

Aki maga nem volt besúgó, ügynök, az valójában nem tudja, hogy mi is volt ezek feladata, mennyire volt erkölcsileg elfogadható vagy nem elfogadható az, amit konkrétan tettek. Én már közelebb vagyok a 100-hoz, mint az 50-hez. Csak pár olyan ember volt a környezetemben, akikről már akkor vagy csak utólag sejteni lehetett, hogy ilyenek voltak.

Az egyik egy egyetemi évfolyamtársnőnk volt. Közepes képességekkel, bár Budapesten volt a szüleinek lakása, ő mégis kapott belvárosi kollégiumi elhelyezést. A szülei akkor a '60-as években kötősök voltak, a dolog úgy volt beállítva, hogy alig tudnak megélni (ezért volt a kollégiumi elhelyezés szociális szempontokra tekintettel). Érdekes módon az illető évfolyamtársnőnk rendszeresen járt kozmetikushoz (annak idején az nem volt olcsó), divatosan öltözködött és a legdrágább parfümöket használta. Végül is elvégezte az egyetemet kb. közepes eredménnyel, majd pár évre rá egy egyetemi tanszékre került, amin mi, akik ismertük a csekélyke képességeit, erősen csodálkoztunk. Egyébként jó viszonyban voltunk vele, már amennyire egy tankörben jóban lehet lenni, semmi igazán feltűnő nem volt. Mindenesetre az illető az egyetemi tanszéken egészen tanszékvezető egyetemi tanárrá, sőt a tudomány doktorává "avanzsálódott", holott mellette volt sokkal jobb kvalitású egyetemi oktató is. Pár éve meghalt.

A másik (szintén nő) az egyik volt munkahelyemen volt a '80-as években és ő volt az "útleveles". Amikor még ugyanabban az évtizedben mellékfoglalkozásként magánvállalkozó lettem, akkor valahogy ügyesen szinte barátnői kapcsolatba került a feleségemmel, ennek kapcsán még az üzletünkben is járt, meg a lakásunkon is. Mindez annyira feltűnés nélkül történt, hogy akkor nem is gyanakodtunk semmire, legfeljebb utólag tűnt fel, hogy a közeledése valahogy lassanként abbamaradt. Aztán a rendszerváltás környékén az állami munkahelyünkről is eltűnt.