Az, hogy ennyire nem állunk ki a tanárok mellett, általános-középiskolás traumáinkra vezethető vissza?

Arra gondolok, hogy mindenkinek van valami negatív élménye iskolából, sok esetben egy konkrét tanárral kapcsolatban. Engem pl. testitanárnőm alázott, egyszer nyilvánosan felpofozott a többiek előtt, de rendszeresek voltak még középiskolában is a direkt megrendszabályozásra menő feleltetések, komplett osztály szívatása. Kevés tanárnál éreztem azt, hogy egyenlően bánna velünk, mindig az alá-fölé rendelt viszony volt meg a hatalommal való alkalmi vagy rendszeres visszaélés. Nekem a mai napig van egy visszatérő álmom, az, hogy valamiből megbukom, és mindenkinek van valami hasonló sztorija ebből az időből.

Vannak természetesen nagyon tisztességes és emberileg minőségi tanárok, de nem ez a többség.

Szóval az, hogy lényegében az egész tüntetéssorozat mára diákok tinilázadásává züllött köszönhető annak szerintetek, hogy igazából van egy alapvető ellenszenv gyerekkorunkból a tanárok iránt?