Az, hogy ennyire nem állunk ki a tanárok mellett, általános-középiskolás traumáinkra vezethető vissza?

Nem trauma, egyszerűen nem éri el az emberek ingerküszöbét, ami az elmúlt időszakban igen magasra emelkedett.

kb. ahogy a #1 írja.

Nem akarnék az ellenzéki keménymaggal együtt tüntetni, lehet, ha a propaganda vagy csak az ellenzék színvonala, de kellemetlen közöttük lenni, mintha egy 64 vármegye rendezvényre mennék. A tanárok ügyével egyetértek, de mikor más témák is előkerülnek, úgy érzem magam, mint mikor az ismerős, akivel 10 éve nem beszéltem, elhív kávézni, aztán közben kiderül, hogy nem a kávé volt a lényeg, hanem van egy remek befektetési ajánlata is. S ja, köszi, akkor inkább a kávé sem kell, megiszom nélküled.

Mintha egy moziba jegyet vennék az új Star Wars-ra, aztán a film közepén a mozi igazgató bejönne, s azt mondaná, hogy én tudok még egy ennél is jobb filmet, s átkapcsol az Interstellarra. Oké, hogy a kedvenc filmem, de már láttam 10x és nem erre vettem a jegyet.

S részben erre játszik rá a kormány is, a tanártüntetést összemossa az ellenzéki, többszöri érdektelenségbe fulladt tüntikézésekkel... Iletve össze sem kell mossa, mert megteszi ezt maga a tanártüntetés, ami hozza magával az érdektelenségbe fulladást.

"Az, hogy ennyire nem állunk ki a tanárok mellett, általános-középiskolás traumáinkra vezethető vissza?"

Szerintem vannak ilyen kicsinyes és gyerekes emberek is az országban.

Másik ok lehet még az is, hogy sokakban tévképzetek vannak a tanárok munkájáról és a fontosságáról az országban.

Az is közre játszik, hogy sokan ha egyet is értenek ezzel az egésszel akkor sem mennek ki kiállni a dolgokért csak otthon pufognak és morognak, hogy ez így nem jó. Részben megérthető ez is mert ha az embernek van egy élete és tervei akkor ott elégé feltudja borítani a dolgokat azonban ha nem tesz semmit akkor az is felfogja borítani.