A Kádár-rendszerben tényleg sokkal kevesebbet stresszeltek az emberek?

"Azt mondják sokkal kevesebb stressz volt, egyszerűbb volt az élet és az emberek jobban megtalálták az örömet a mindennapokban. Állítólag a zene és az irodalmi élet is sokkal jobb volt."

Abszolút megerősítem az állításukat.

Eleve akkor minden embernek volt állása, a cégek sosem mentek csődbe (ennek persze árnyoldala az volt, hogy nem volt versenyhelyzet, bármilyen ócska minőséget lehetett termelni), vagyis olyan fokú létbiztonság volt, amit ma el sem tudunk képzelni. Ráadásul létezett a "közveszélyes munkakerülés", mint bűncselekmény, egyszóval lehetett is, de kellett is mindenkinek normális kereső foglalkozást végeznie.

Sokkal kiszámíthatóbb volt az élet. Sok gyár indított lakásprogramot a náluk dolgozó fiataloknak, ezzel segítve őket a lakáshoz jutásban. A lakáshitelek 2-3%-osak voltak.

Az élet szűkre szabottabb volt, de az emberek sokkal jobban tudtak örülni mindennek.

Ami viszont a legnagyobb különbség volt: az emberek nem voltak elidegenedve egymástól. Sokkal erősebb volt a társadalmi szolidaritás. Ha valaki rosszul lett az utcán, nem léptek át rajta. Egy idegen felnőtt is rászólt egy gyerekre, ha az önmagát veszélyeztette volna, vagy éppen valami helytelent akart volna csinálni. Ha valaki föltette volna a lábát a buszon a szemben levő ülésre, egy emberként szólt volna rá mindenki, aki látja. Ha meg valakire rátámadtak volna, még inkább működött volna a szolidaritás. Épp ezért, noha a közbiztonság most sem rossz, akkor szubjektíve sokkal jobbnak érezték az emberek és gyerekeket sokkal könnyebben engedtek egyedül kószálni.

Pl. nyári szünetben természetes volt, hogy 7-10 éves gyerekek kulcsot kaptak és egyedül otthon hagyták őket a szüleik. Ők meg lementek a lakótelepek közötti játszótérre, ott hamar összejöttek a többi hasonlóval és együtt játszottak, bandáztak egész nap. Mondom: alsó tagozatos gyerekek, de akár úgy is, hogy némelyikükre rá volt bízva az óvodás kistesvére is. Szóval sokkal szabadabban éltek a gyerekek és közvetlenebb volt az emberek közötti kapcsolat. Az előzőek miatt sokkal életrevalóbbak is voltak a fiatalok, sokkal több élettapasztalatuk és felelősségérzetük volt.

Szerintem nem sokkal kevesebbet, inkább csak máson.

#6 Érvei persze jogosak. Ugyanakkor látni kell, hogy abban az időszakban is rengeteg volt az alkoholista, a soha ki nem derült családon belüli erőszak, illetve az öngyilkosság, ezeknek valami oka azért csak volt.

Persze, a kilátástalanság, hogy vannak dolgok amikről nem lehet beszélni sem, meg az egész korszaknak az életpálya modellje, ami arról szólt, hogy: - - legyél párttag (lehetőleg)

- húzz le egy életet egy munkahelyen, az se baj, ha szart se csinálsz/semmihez nem is értessz igazán.

- ne érdekeljenek a tágabb világ dolgai, majd az állam megmondja, hogy mit nézz, mit halgass, miben higgy.

Ezután ezek a cél nélküli, tanulatlan, sokszor semmirevaló emberek nem sokat tudtak kezdeni magukkal. Emlékszem a háztömbünkben a 80-as évek vége felé több fószer volt, akikről már én tudtam kisgyerekként, hogy masszív alkoholisták, vagy a ház körül tántorogtak, vagy otthon ordítottak az asszonnyal...

Nem volt az egy szép korszak, max a nosztalgia szépíti meg.