Volt Kadar Janosnak szemelyi kultusza?

Nem!

Kádár kifejezetten utálta a személye körüli felhajtást, és minden eszközzel tett is ellene!

Egyrészt mert visszahúzódó, zárkózott természetű ember volt, másrészt mert utálattal gondolt Rákosi személyi kultuszára, és véletlen sem akart ahhoz hasonlót csinálni.

Pl. azt sem lehetett róla tudni, hogy hívják a feleségét és van-e gyerekük (nem volt). Még azt se emlegették, hogy a neve fölvett név, eredetileg Csermanek Jánosnak hívták. A rendszerváltás után többet tudtam meg az életéről, mint amikor ő volt az MSzMP első titkára és az ország de facto legnagyobb hatalmú vezetője.

Nemrég olvastam, hogy következetesen elutasította, amikor azzal keresték meg, hogy életrajzot írnának róla. Amikor azt vetették föl, hogy róla szóló cikkekből egy összefoglalót csinálnának + egy hosszú interjút vele, akkor is azt mondta, hogy erre csak akkor hajlandó, ha a Politikai Bizottság (PB) erre kötelezi őt (tehát nem engedi vagy javasolja, hanem kötelezi!). A PB kötelezte őt erre, ezért volt hajlandó 3 napig az életéről beszélni egy újságírónak. Ennyi.

A mai politikusok tanulhatnának szerénységet tőle!

Én azért nem mondanám, hogy nem volt. Tudatosan próbálta leépíteni - amiben egyébként ugyancsak a Szovjetunió vezetőihez és a moszkvai trendekhez igazodott, ahogy a szovjet tömb többi országa is, kivéve a Ceaușescu-féle Romániát.

De ez a kispolgári, krumplileves evő, átlagember, tyúkokat tartó (de amúgy rózsadombi villában élő) kép is a személyi kultusz egyik eszköze, csak más jellegű, mint a Rákosi-féle. De ez a kép is ugyanúgy a vezető politikai céljait szolgálja. Csak itt a cél a "puha" diktatúra képének kialakítása, amibe meg nem fér bele egy Rákosi-típusú vezetőkép.

4: "Tudatosan próbálta leépíteni - amiben egyébként ugyancsak a Szovjetunió vezetőihez és a moszkvai trendekhez igazodott"

Hát ez konkrétan nem igaz.

Brezsnyev körül (aki az SzKP főtitkára volt 1965-1982 között, tehát hosszú időn át!) kifejezetten volt személyi kultusz!

Szovjetunióban járt ismerősök mesélték, hogy a vasútállomásokon ki volt rakva Lenin és Brezsnyev arcképe. Lenin képén nem csodálkoztunk nagyon, de azon mindenki el volt szörnyedve, hogy az élő, aktív főtitkárról is van kép kirakva! Az volt a fejünkben, hogy az csak a sztálini korszakban fordulhatott elő, és annak a kornak a hibáit ugye felszámoltuk, magunk mögött hagytuk. Hát, mi igen, de ők nem.

Nálunk Kádárral kapcsolatban ilyesmi elképzelhetetlen volt.