Igaza van ismerősömnek 1956-ról?
Idősebb ismerősöm feletti, és néha posztol a facebookon politika témában. Régebben azt hiszem, ellenforradalomnak nevezte 56-ot, nemrég érdekes dolgokat posztolt ismét ki:
„1956. A kommunista belharc kiteljesedése az országban felkeléshez, lázadáshoz vezetett.
Nem volt rossz, csak elhitették az emberekkel, hogy rossz nekik. Utána mi történt? A megtévesztett, megvezetett embereket halála ítéltek, vagy börtönbe küldték.
Aztán jött a Kádár-rendszer. Utána érkezett a kemény Kádár korszak. Az emberek kiszámíthatóan éltek. Nem volt bizonytalanság. Aztán elhitették az emberekkel, hogy mennyire rossz nekik. Igaz nem tudtak róla, hogy rossz nekik, de mindenki azt mondta, szóval lehet benne valami. Na, akkor legyen rendszerváltás.
És akkor lett rendszerváltás. Végre eltűnt az egypártrendszer, többpártrendszer lett, jajj de jó! És akkor megszűntek a vállalatok, üzemek, tsz-ek satöbbi. Jöttek az álmodozások, nyugati életszínvonal, utazás mindenhová. Az emberek a megszokott "stabil" világuk helyett jobbat vártak és az csak nem jött."
Az 50-es korosztály még 1956-ben meg sem született, az '56-os eseményekről csak legfeljebb elbeszélésekből értesülhetett.
Illetve értesülhetrtt volna, ha beszédtéma lett volna az a '70-es években.
Ezen.már sokszor elgondolkoztam, de tény, hogy a '70-es években, de még a '80-as években sem beszéltek az idősebbek nekünk '56-ról.
Majd a '80-as évek közepén, végén lett téma, amikor a politika hozta vissza, hogy bem ellenforradalom volt, hanem forradalom szabadságharc.
Az ismerősöd azért elég csúnyán átsiklik afölött, hogy az '56 utáni megtorlások már Kádár János vezetésével történtek, valamiért ezt szeretik elfelejteni a rajongói.
Lehet idősebb vagyok, mint az ismerősöd, de én is csak a '70-es évekre tudok részleteiben visszaemlékezni, amikor már beinult a "legvidámabb barakk" korszaka, Kádár akkor már valami jóságos öreg bácsinak tűnt (mint később Göncz Árpád), és az elmúlt évtizedek történéseu után az akkori idősebbek valóban optimistábbnak tűntek... kb egy évtizedig.
Az volt az az időszak, amikor szakított a vezetés a mindenáron szovjet tipusú gazdasági rendszer kiépítésével, évtizedekig kinlódtak a kötelező kolhoz tagsággal, és a '60-as évek végére rajöttek, hogy az az út sehová nem vezet, más módszerek kellenek.
Beindult a szövetjezeti rendszer, ami nem volt kötelező, csakhogy olyan előnyökkel járt, ahová önként léptek be az emberek (termény szolgáltatás, részesedés, ipari tevékenység engedélyezése, háztáji gazdálkodás, stb). A 70-es évek végére azért már ismét határozottan kiütköztek a bajok a mezőgazdaságban dolgozók nem voltak megfizetve, ami később a nyugdíjaknál vált egyértelművé.
Az sem igaz, hogy a '70-es években olcsón, könnyen lehetett házat, lakást venni.
Abból végig feszültségek voltak.
A nagyvárosokban százezrek éltek éveken, évtizedeken keresztül minkásszállókon, valóban zajlottak a lakásépítések, csakhogy azok az igények töredékét tudták csak kielégíteni, lakáshoz jutni megvesztegetéssel, csúszópénzek fizetésével lehetett.
Vidéken, a családiház építések sem úgy mentek, ahogy azt ma sokan elképzelik.
Az egésznek katasztrófák is adtak löketeket, a '70-es évek elején Tisza és a Duna mentén is olyan árvizek voltak, amelyek településeket döntöttek romba.
A katasztrófák lettek az épíkezések mozgatói is, q romba döntött házak helyett újakat kellett éoíteni, és az akció ki lett terjesztve országos méretűvé (ma is állnak a Kádár kockák)
Világbanki kölcsönből, az emberek napi 12-16 órás béréből, felvett kölcsönökből, és nem utolsó sorban, ma már hihetetlen összefogásokkal (kalákában épült házak), valóban sok ház épült, de az akkori körülmények között nem olcsón, a házakba bekőltöző családok többségének volt 20 éven keresztül fizetendő hitele is.
Nem volt akkor sem minden rossz, csak másképpen volt rossz az a rendszer, mint a mostani, és jobbnak semmiképpen nem lehet nevezni.
Akkoriban olyan hiányosságok voltak természetesek, amelyekkel ma már sokan el sem tudnák képzelni az életüket.
Nagyon sok helyen nem volt még vezetékes víz, gáz.
Tömblakásokban a folyosók végében közös WC.
A vezetékes telefon luxus, kapcsolattartás levélben, vagy táviratokban történt.
Teljesen normális volt, ha egy bevásárlás során nem volt minden a boltban, esetenként tartósan hiányzott termék (ehhez mostanában közelítünk, lehet tanulmányozni a reakciókat)
Külföldre, nyugatra akkor utazhattak, ha arra engedélyt kaptak, és volt rá pénzük.
Ezekkel együtt, meg sok más ellenére mégis akkor voltak összetartóbbak az emberek, és talán ez a lényege, és ez, ami az ismerősödet is megtéveszti.
Akkor egyetlen pártot, politikai tömörülést lehetett csendesen, nem nyilvánosan szidni, amit meg is tettek az emberek.
Ma meg számtalan párt létezik, a szimpatizánsainak mindíg a másik a hülye, és aki egy másik párttal szimpatizál, az ellenség...
#15#
Nem sok párhuzam volt az '56-os események, és az orosz-ukrán háború között.
'56-hoz a Rákosi rendszer diktatúrája vezetett, és volt egy hamis képzet, hogy Ausztriához hasonlóan Magyarország is ki tud lépni a szovjet befolyás alól.
Az, hogy Nagy Imre mit akart, vagy mit nem, szinte lényegtelen, mert a lényeg, hogy az USA, és a Nyugat-Európai államok mit akartak, vagy mit nem akartak... nem akartak beleavatkozni a magyarországi eseményekbe.
Ukrajnába öntik a pénzt, a fegyvereket, '56-ban a Szuezi válsággal voltak elfoglalva, a magyarországi események sokadlagosak voltak, azt már különben is lerendezték még Jaltában.
A II világháború után alig egy évtizeddel, teljesen más volt a világrend, mint mostanság, az akkori Szovjetuniótól még az USA is tartott, de nem is lettünk volna kisegítve azzal, ha nekünk is küldenek fegyvereket, hogy "tartsatok ki, veletek vagyunk"
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!