Magyarországon miért kötelező szinte majdnem mindenkinek az 1956-os ellenforradalmárokat hősként tisztelni?

A kérdésedből nem érzed, hogy nem volt ez így helyes? A nemzeti ünnepek kapcsán a társadalmat szokás figyelembe venni, nem az esetleges egyéni hasznokat.

Egyébként nem kötelező tisztelni, nem fognak lecsukni ha te nem ünnepelsz.

Nehogy már azt mond, hogy az orosz haverjaid jogosan szállták meg a keleti térségeket?

Te Fideszes vagy, jól gondolom? Azok hordanak össze ennyi okos dolgot.

Egyrészt nem kötelező, senkinek sem, sőt, a jelenlegi politikai közhangulatban messze nem olyan elvakult az '56-os hősök bálványozása, mint korábban volt. Ami most van, az egy kihipózott, lebutított, Tesco-gazdaságosan mítosz, amit évente egyszer odavetnek a jónépnek, amiből Schmidt Marik lehúzhatnak még egy bőrt, meg jó pénzt, és amivel egy újabb indokot lehet szolgáltatni arra, miért nem szeretjük Gyurcsányt.

Viszont semelyik diktatúrát nem igazolja, hogy az elnyomottak mellett voltak kivételezettek, akik az elnyomó rendszert fenntartották, és akiket erkölcsi felelősség terhel.

"Nem kell irígynek lenni."

. Nincs mire. Vagy ha valaki sorozatban erőszakolja meg a nőket, akkor bárki irigykedik, hogy mennyi nővel volt dolga?

Ezt nem lehet egy pár nap eseményeként kezelni, ez egy többéves folyamat volt, ezért ítéljük meg úgy ahogy.

Kezdődött a kommunista diktatúra bevezetésével, a pártok beszüntetésével és azzal, hogy 1948-tól gyakorlatilag sztálinista terrorban éltek az emberek (Rákosira azt mondták, hogy "Sztálin legjobb tanítványa").

Az ÁVO, illetve a belőle önállósított ÁVH kegyetlenkedései, a koncepciós perek, az „osztályidegen elemek” gulagszerű táborokba történő deportálása, kivégzése, illetve a párton belüli ellenzék pusztítása jellemezte, miközben az ország eladósodott, a lakosság nyomorba dőlt és Rákosi és Sztálin körül személyi kultuszt építettek ki. Ez számokban úgy néz ki, hogy 1948-53 között közel 40 ezren voltak rendőri őrizetben, illetve internálva, közel 13 ezer főt kitelepítettek, illetve kitiltottak Budapestről és 1 millió embert vontak ügyészi eljárás alá, minden második ellen vádat is emeltek. Nagy részüknek a bűne elégedetlenség, nemesi származás, "kulákság" és hasonlók voltak, tehát ezek jó része koncepciós (mesterségesen kreált) per volt.

1953-ban Sztálin halálával leváltották Rákosit is és Nagy Imre lett a miniszterelnök. Itt vannak félreértések, Nagy Imre szintén kommunista volt, csak jóval kevésbé radikális ágat követett, mint Rákosi. Első intézkedései között pl általános amnesztia szerepelt, aminek köszönhetően közel 800 ezer ember szabadult, megszüntették a kulák-listákat és felszámolták az internálótáborokat.

Közben főként a könnyű- és élelmiszeripar javára módosítottak a támogatások rendszerén, a parasztságot sújtó terheket mérsékelték, béremeléseket és árcsökkentéseket hajtottak végre, aminek köszönhetően az életszínvonal emelkedni kezdett. (Demokráciáról, szabad választásokról továbbra sincs szó, csak a keményvonalas terror és az erőszakos nehézipari fejlesztések szűntek meg/enyhültek.)

Ezt követően 1955-ben moszkvai utasításra leváltották Rákosit Hegedüsre (Rákosi keményvonalas hívére), majd jött '56, amikor magát Rákosit is elmozdították és a helyére a szintén sztálini vonalat követő Gerő Ernő került.

Ez időben, 1956 nyarán egy lengyel munkás forradalmat folytattak vérbe a szovjetek, akikkel a magyar egyetemisták szolidaritást vállaltak, októberben megalapították a kommunistáktól teljesen független MEFESZ-t (Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége) és demokraták követelésekkel álltak elő.

Október 23-án békés tüntetést, egyszerű felvonulást, koszorúzást és beszédeket tartottak. Először betiltotta a Kormánypárt, majd amikor látták, hogy nem hallgatnak rájuk, engedélyezték, de közben mozgósították az ÁVH-t. Ezt követően a Parlament elé vonultak, ahol Nagy Imrétől vártak beszédet, de ő hazaküldte őket. Ugyanebben az időszakban (este 8 órakor) Gerő Ernő beszédet mondott a Kossuth Rádióban, amelyben sovinisztának, nacionalistának és antiszemitának nevezte a tüntetést, önmagát a reformok képviselőjének nyilvánította, addigi politikáját helyesnek ítélte és a tüntetők minden követelésétől elzárkózott. Ez hatalmas felháborodást keltett, ezért a tömeg egy része a Magyar Rádióhou vonult, ahol a mozgósított katonák és ÁVH-sok könnygázzal és vízágyúval kezdtek oszlatni. Amikor ez nem vált be és a tömeg egyre nőtt, kiküldtek egy kocsit, amivel felvették a 16 pontból álló követelést, de valójában nem adták le a Rádióban. A tömeg még jobban felháborodott, betörték az ajtókat, ahol a katonák letartóztatták a küldöttséget, majd szuronnyal kezdtek oszlatni. Nem sokkal később a katonák lövéseket (úgy tudom jelző lövéseket) adtak le, mire az ÁVH-sok a tömegbe lőttek. És innen már nem volt vissza út.

Debrecenben hasonló történt: a békés tüntetés még nem is fordult agresszióba és épület foglalásba át, mint Budapesten, amikor az ÁVH-sok figyelmeztetés nélkül, tömegoszlató célzattal lőni kezdtek. Székesfehérváron, Miskolcon és országszerte szintén, békés tüntetőkre lőttek figyelmeztetés nélkül, valószínűleg belső utasításra. Október 23 és 29 között 61 alkalommal nyitottak tüzet országszerte, főként békés tüntetőkre. Október 30-ra országszerte, összességében milliós tüntetések zajlottak, ahol gyakorlatilag fegyver nélkül megbuktatták a kommunista kormányt, óriási átalakításokat kiharcolva.

Persze ezek közül semmi nem valósult meg, mert október 31-re megérkeztek a szovjetek, akik vérbe fojtottak mindent és itt is maradtak közel 40 évre.

Nem egy-egy pillanat alapján ítélik meg, hogy forradalom vagy ellenforradalom volt.