A te szemszögedből és élethelyzetedből nézve, sikeresnek tartod az Orbán-kormányok teljesítményét?

Nehéz ezt jelen pillanatban megítélni, de inkább azt mondanám, hogy a hosszú távon nagyon aggasztó irányt látok. Ezt nem feltétlenül a pillanatnyi teljesítményben kell megítélni, hanem a későbbi következmények esélyeit nézve.

Az az általános megfigyelés, hogy a komplex helyzetekben a gondolkodási sokszínűség és az egyéni kezdeményezések jelentik a megoldást. A magyar kormány ezzel ellentétesen inkább a centralizált, top-down vezetésben gondolkodik.

Általános konszenzus az is, hogy egy kis országot a tudásszint emelése tud kiemelni és fejlődő pályára tenni, a magyar kormány ezzel megint csak ellentétesen inkább a szakképzésben, olcsó munkaerővel operáló, összeszerelő irányt erősíti.

A klímaváltozás kapcsán az a mondás, hogy globális összefogásra és koordinációra van szükség a probléma megoldásához, ezzel szemben a kormányunk hangos szószólója az erős, szuverén nemzetállamoknak, mondván a mi dolgunkba ne szóljon bele senki.

Az is megfigyelhető, hogy a világ hatalmi blokkoba tömbösül, és azok tudnak versenyképesek maradni, akik képesek összefogni. Ezzel szemben Orbán Viktor inkább a lázadásban és az állandó belharcban látja a jövőt.

Az is látszik, hogy a világ problémáira érkező társadalmi és technológiai megoldások döntő többsége nyugatról érkezik, a trendek és változások mozgatója még mindig a nyugat. Orbán Viktor ezzel szemben a nyugat alkonyáról vízionál, és a keleti nyitásban látja az új lehetőségeket.

Röviden: nekem jelen pillanatban megvan szinte mindenem, de a jövőbe nézve nem tudok elégedetten csettinteni.