Az életszínvonal mostanra minden téren rosszabb, mint a Kádár-rendszer alatt?

Egyébként szintekkel rosszabb, igen. Ez kimaradt az előzőből.

Ma, Magyarországon megkeresni egy lakás árát kb 50 év. Németországban ez 5, önerővel Ausztriában 3 év ha ketten vagytok.

Kérlek, gondolkodjatok el, mielőtt ezt a csodálatos kapitalista rendszer dicsőítitek.

De szívesen rakok ide minimálbér kereseti grafikont is, kinn mennyi az annyi, amennyi itt sosem lesz. :)

Az EU seggénél kullogunk, mint gazdaság.

13: Remélem van annyi sütnivalód, hogy Magyarország NEM nehéz ipari ország! Hanem MEZŐGAZDASÁGI. Szívesen ki is fejtem, vagy betűzzem neked, hogy a kis agyacskád fel tudja dolgozni az információt?:)

Előző, nem semmi vagy: először leírod, hogy mennyivel rosszabb itt, mint Ausztriában, majd hozzáteszed, hogy gondolkodjunk el a kapitalizmuson. Ausztria egy kapitalista ország, csak mondom.

Egyébként említed, hogy édesanyád most tette le az autót. Amikor a Kádár-rendszerben gyerek voltam, a szüleimnek nem is volt autója, mert nem futotta rá. Azok az osztálytársaim, akiknek volt autója, szintén biciklivel jártak iskolába, mert drága a benzin.

22. Hitelre vette, te majom... Nincs sok törlesztő belőle, de önerőből ebben a rendszerben kurvára nehéz boldogulni...

Ráadásul elmúlt 50, munkahelyet sem tud váltani mert ember számba sem nézik...

24. Motorja akkor is volt. Jobban élt a családunk is, megengedhették hogy nyaraljanak évi egyszer.

Mint mondtam, mi 2009-2010 óta nem voltunk nyaralni! :)

A Kádár rendszer is sz@r volt, de közel sem ennyire mint ez az Orbán rendszer!!!

Orbán hülyesége felértékelte Kádárt!

26. Rákosi 2 az Orbán, inkább.

De teljesen egyetértek. :)

Ezt a kérdést megválaszolni nem könny, és akármit ír róla az ember, kap hideget-meleget.

Mondhatjuk úgy is: másképp volt rossz.

Nyugodtabb, kiszámíthatóbb volt az élet. A rokonság, ismerősi kör 20-22 évesen már házasodott, 25 évesen már mindenkinek megvolt 2 gyerek, autó és felépített emeletes ház. Nem mindenkinek sikerült ez akkor sem, de ma meg arányaiban szinte senkinek. Ma nincsenek olyan munkahelyek, ahonnan azt viszel haza, ami épp megtetszik.

A rendszer egyik problémája volt(vagy jó volt?), hogy a tehetségesebb, netán a többinél jobb pénzügyi tehetséggel megáldott ember(aki ma lehúzkodhat) sem emelkedhetett fel nagyon, a szerencsétlenebbnek pedig fogta a kezét az állam bácsi. Példa, hogy munkahelyemen 10 fős csapatomból én és egyik munkatársam él "jól", a srác 5 évente szétveri a házát, mert megunta az aktuális dizájnt, a többi munkatársból meg 4-nél most kapcsolgatták ki a közműveket. Régen a gazdagabbnak kék csempéje volt, a szegényebnek meg fehér, ennyi volt a különbség, ma hatalmas a szakadék.

Döntse el mindenki, jó-e az, hogy a lovak közé dobták a gyeplőt, és mindenki saját felelősségére harácsolhat palotában vagy lakhat a híd alatt.

A 90-es évekhez képest is fejlődött a települések képe, összességében, akkor a szocializmushoz képest pláne. A szocializmusban a lakosság nagy zöld gyűjtőkonténerben gyűjtötte a szemetet, aztán kivitték a határba, és kiborította az IFA a bányagödörbe, el is volt intézve. Ahhoz képest ma mérföldekkel jobb a szolgáltatás.

A falumban kerti budi akkor sem volt, most sincs.

Az alapélelmiszerek, alkohol, cigaretta olcsóbb volt, az elektronika, ruházkodás pedig nagyon drága.

Pozitív értelemben sokkal igénytelenebbek voltak az emberek, beérték 2 nadrággal, 1 cipővel, csepel bringa, svájcisapka, csíkos szatyor kombóval leélték az életüket. Ami nem pont jó, de nekik megfelelt. Wellnes helyett SZOT-üdülő, márkaszerviz helyett lakótelepi hétvégi szerelések, családi program egyenlő bucsui ivászat, disznótor, szüret, kapálás.

A biztos és általában laza munkahelyek miatt magabiztosabbak, és összetartóbbak voltak az emberek. Munkafegyelem és munkaszervezés nem nagyon létezett.

Homogénebb volt a települések, lépcsőházak lakóközössége. Jobban megbíztak az emberek egymásban, becsületesebbek voltak pl. a szakemberek akkoriban, ma rengeteg a kókler lehúzó. Aki ér is valamit, az is nagyképű és lehúzós.

Kutatások bizonyítják, hogy a mai fizetések reálértékben 20%-kal többet érnek, mint akkor, csak akkoriban az autót telekre és templomba járni vették elő, nem volt mobilinternet előfizetés, autópálya-matrica, téli gumi.

1977-ben az utcánkban volt 3 trabant, 1 moszkvics, 2 lada, pár wartburg. Apám Daciájának a csodajára jártak. Ma az utcában 22 házban 47!!! autó áll. Csak akkor beszéltek egymással az emberek, ma meg nem. Döntse el mindenki, mi volt jobb. :)

Példa egy ember életéből:

Anyám keresztapja 1941-ben született, nemrég elhunyt. 1958-ban odakerült a szénbányához, ahol lehúzott 25 évet, 1983-ban nyugdíjba vonult. 42 évesen!!!

Mellette végig malacokat hízlalt, szőlője volt, bögrecsárdát tartott fenn a hátsó konyhában. A bányaaknából a műszak vége előtt fél órával előbb feljött, és a kilépő bányászoknak mérte a pálinkáját.

Ami kellett a házhoz, mindent megszerzett a bányától, mindenkit lehetett korrumpálni. Miska bácsi, a portás 1l pálinkáért nem tudott semmiről, Jani a művezető is hozta haza a bányaácsolat deszkáit, meg a TH-vasat, az öregnek is jutott haza.

Ha bucsu, disznóvágás, szüret, falunap volt, akkor 40 fős rokonság, hegedűszó, ivászat, jókedv volt állandóan.

Ő sokkal többet kivett a rendszerből, mint amennyit beleadott. Mindenki döntse el, jó ez, vagy nem.

Mindenesetre akkor nem ő volt egyedül, hanem az emberek nagy része így élt, és talán jobb volt nekik.

Most minden termék az ember szeme előtt van, de az utolsó szög is le van számolva, megszűnt az ingyen bármit korszak.

A munkahelyek láger és óvoda keverékei, bohóckodásokkal vegyítve.

Lesik az ember minden mozdulatát, régen megcsináltad a kiadott munkát, és békén hagytak. Mindenki feszült, fél valamitől.

Vitára okot adó tényező a dohányzás. Régen bizonyára sokan szenvedtek tőle, hogy mindenhol lehetett cigarettázni, de ügy nem lett belőle csinálva, az intelligens dohányos kiment az irodából pl.

Érzékletes példa a harmadosztályú kocsmákban a dohányzás betiltása, azonnal zuhanni kezdett a forgalom, sok minden más tényező miatt mára sok faluban nincs is kocsma, ergo egy közösségi hely odaveszett.

Másik példa a cigarettával kapcsolatban, és most ne a dohányzásra fókuszáljunk! Hanem a változásokra, és még az antidohányosok is érzik, nem is olyan jó a mai világ:

1994-ben idetelepült egy multicég, a gyártósorokon, targoncákon ott volt a hamutartó, mindenki rágyújthatott, amikor akart.

2002-ben elvitték a hamutartókat, az emberek kiszorultak a wc-be(volt egy olyan helyiség, ahova csak cigisek jártak), vagy a szabadtérre.

2008-ban már tilos volt a wc-ben is rágyújtani. 2012-ben jött a dohányzási törvény, minden zárt helyen megszűnt a dohányzás.

2015-ben már csak kijelölt időben lehetett rágyújtani, 2016-ban már kirúgtak, ha elkaptak.

Most már próbálják teljesen beszüntetni az egészet.

És ez az élet sok területére igaz. Nem, nem, a dohányzás nem jó, de nézzük, hova jutottunk. Nagy szabad rendszerváltók lettünk, és mégis megkötötték a kezünket. Eladtuk a laptopért, az okostelefonért, a nyugati autóért, a wellness hétvégéért a szabadságunkat, és talán a jókedvünket is.

Mondhatni, régen a házak sárból voltak, de a szívek aranyból. Ma a házak aranyból, de a szívek sárból....

20 évesen nősült, 25 évesen egy 4 szobás emeletes házat, 2 gyereket, 1 pincét 2 szőlővel, és egy trabantot tudhatott magáénak.