Érzel változást az életszinvonaladban a magas infláció miatt?

Külföldön élve is érzek, mégha, nem is akkorát, mint otthon a szüleim, vagy a barátaim, amiket mesélnek. A heti bevásárlás kb a 1,5-2x-e a virus előttihez képest. Az itteni fizetéseinkkel ez nem annyira gond, még igy is belefér, de korábban simán benne volt hétvégente 1 étterem, most ez már havi, vagy inkább 2 havi. Moziban, koncerten, szórakozni, az idejét sem tudom, mikor voltunk utoljára. Nyaralni idén is megyünk, de a standard 2 hét tengerpart helyett, csak valami light-osabb kempingezés lesz.

A legnagyobb gond, amit a környezetemben is érzek, a külföldi ismerőseim, kollégáim körében is, hogy mindenki letargikus állapotban van egy kicsit, mentálisan, eléggé kilátástalan a helyzet és egyre csak rosszabb lesz. Az elmúlt 3, lassan 4 év, eléggé megviselt mindenkit, ez tény. Mégha, anyagilag annyira nem is megterhelő, mint otthon, attól függetlenül itt sem tudjuk, mikor lesz vége a járványnak, a háborúnak, lesz-e recesszió, ha lesz, kit és mennyire fog érinteni, mi lesz a melónkkal... ez gázabb, mint az aktuális gazdasági helyzetünk.

Nem igazán.

A boltban mondjuk bosszankodok nyilván, hogy 2x annyit fizetek mindenért, de az életszínvonalam nem igazán változott meg.

De ez köszönhető annak, hogy eleve egy eléggé low profile életet élek, annak ellenére, hogy bőven átlag fölött keresek.

Nem járok wellnessezni, meg nyaralgatni, meg síelgetni, meg mozizgatni, meg éttermezgetni, nem vásárolgatok mindenféle hülye kütyüket, se ruhákat, se cipőket, engem ezek a dolgok halálosan untatnak.

Ami ki tud kapcsolni, hogy kertészkedek, barkácsolgatok, zenélgetek, kirándulgatok a közeli erdőben, ezek meg pont ugyanúgy nem kerülnek szinte semmibe, mint mondjuk 2-3 éve.

De ha "normális" ember lennék, aki szereti és rendszeresen űzi a fent felsorolt, számomra unalmas és felesleges tevékenységeket, akkor bizony eléggé megéreztem volna, mert látom a "normális" ismerőseimen, hogy bizony rendesen lejjebb adtak az ilyenekből.

"mindenki letargikus állapotban van egy kicsit, mentálisan, eléggé kilátástalan a helyzet és egyre csak rosszabb lesz."

[link]

Pozitív változás is lehet? Ugyanis azt érzem, hogy annyira drágul minden, hogy mostanában sokkal jobban megnézzük, hogy mire költünk, és nem veszünk meg minden kacatot, amit meglátunk. Kajánál ugyanez, inkább a minőségi dolgokra költünk.

Szerencsére még nem kellett a megtakarításokhoz nyúlni, és a napi életvitellel nincs probléma. Szerintem kellett ez a pofon az emberek többségének.

Nem. Bár inkább úgy mondanám, hogy még nem.

Én mondjuk eddig sem költekeztem ész nélkül. Nem szoktam pazarolni, vagy felesleges dolgokat vásárolni.

#6

" [link]

Eléggé feltört a háború kirobbanása óta ez a deepadaptation cucc - persze teljesen jogosan.

Én is mostanában találkoztam vele, és kissé megdöbbenve realizáltam, amikről beszélnek.

Persze nem a civilizációs összeomlás kapcsán, mert azzal már régóta tisztában vagyok nélkülük is.

Azon döbbentem meg, hogy milyen tanácsokat adnak, mert ráismertem benne a saját életmódomra, én ugyanis már eleve így élek elég régóta, #4 vagyok, az a szerencsém, hogy eleve olyan a személyiségem, hogy egyfajta társadalmon kívüli emberként nekem már nem kell sem mentálisan sem fizikailag alkalmazkodnom a radikális életszínvonal-romláshoz, mert eleve egy olyan életet élek, amit mindenféle nélkülözés-érzet nélkül tudok élni akkor is, amikor majd nagyon komoly összeomlások következnek be :)