Mi lesz, ha most megint lesz egy kivándorlási hullám, és a maradék valamire való szakember is elmegy?
Én is számolom fel az itteni életem (vállalkozás, de nem helyhez kötött) egy orvos és három ápoló barátom/ismerősöm van, akik szintén kifelé kacsintgatnak, az angol tanárom (egy igazi csupaszív lélek, és kiváló szakember, 10 év alatt nem sikerült annyit tanulnom, mint nála egy év alatt) netes sulit nyitott, ők családostól készülnek menni. Ők akik nem pótolhatók egyik napról a másikra. De szárazépítő ismerős most kapott Amerikába munkát, burkolóm németbe dolgozik, a társasház takarítója szintén külföldön. Most egy nyugdíjas néni csinálja. Itt minden össze fog omlani. A nyugdíjasok meg a munkakerülők nem fogják eltartani a döbrögiket, az a pár ember aki meg valamirevaló és ittmarad földönfutóvá válik. Csak én látom ennyire borúsan a dolgokat?
Vagy jönnek az ukránok meg az arabok oszt 'jólan?
Nézd, én sajnálom azokat, akik még ettől is rosszabbul élnek. De én kicsi vagyok ahhoz, hogy a világot jobbá tegyem. Így próbálom a saját életemet jobbá tenni. Nem vonz nyugat európa, USA-ba, Írországba, Skóciába, Kanadába, Svájcba, Németországba, Franciaországba és Spanyolországba vannak olyan ismerőseim, barátaim, rokonaim akik tudnának segíteni. Az USA alapból vonz, a korlátlan lehetőségek hazája, de oltási kötelezettség van, meg kezd nagyon lezülleni. UK ugyan az mint nyugat európa, túl sötét. Kanada talán, de túl hideg, és Ausztrália szimpatikus, viszont ott nincs ismerősöm.
56 után más volt. Akkor 200.000 ember hiánya jót tett a gazdaságnak. (Legjobban pedig az 56-os emigráltak leszármazottainak, hogy nem egy ilyen lezüllött országban kell éljenek) Akkor mások voltak az igények, a mezőgazdaságból bármennyi embert tudtak toborozni bárhová. Az értelmiség meg szintén pótolható volt, haverokkal meg pártemberekkel. (Jogi végzettség nélküli bírák, tanári végzettség nélküli tanárok, 8 általánossal TSZ elnökök.) Ennek (is) isszuk a levét mai napig. Vagy ha ez nektek jó, akkor simán megérdemlitek, hogy a sarki hentesből 2 hét alatt orvossá átképzett sebész műtsön a varrónővel karöltve. A hentes vág, a varrónő varr, a sárgaföld meg eltakar... Nem, senki nem pótolható. A kocsi pótolható, a ház pótolható, az eltört pohár pótolható, de ugyan olyan nem lesz. És ha most minden háztartásban az összes pohár összetörne, akkor nem tudná mindenki pótolni. Mert nincs elég új. Ha a tanárok fele beadná a felmondását, összeomlana az egész oktatás. Ha az orvosok 20-30 százaléka, nem tudnák a sürgősségi ellátást sem biztosítani. Ha az ápolók fele, a kórházak egyből hullaházzá válnának. Ha az alapvető közszolgáltatásban dolgozók fele, egy héten belül nem lenne víz és áram. Ha mindez egyszerre történne meg, akkor egy hét alatt törne ki a polgárháború. Csak oszd meg és uralkodj. De amikor majd nem lesz mit tenni a gyerek elé, mert már olcsó párizsira sem telik, amikor majd anyád a kórház folyosóján hal meg fél nap várakozás után, holott megmenthető lett volna, amikor a gyereked majd úgy jön haza az iskolából, hogy már a közmunkás néni vigyáz rájuk, mert nincs tanár, és amikor majd a főnököd azt mondja, hogy mindezek ellenére nem kapsz fizetés emelést, örülj hogy dolgozhatsz (mint egy rabszolga, hogy enni tudjál, hogy legyen erőd másnap dolgozni) akkor egyszer csak azt fogod látni, hogy nem pótolható. Szép lassan igen. De egyszerre nem.
“Mi lesz, ha most megint lesz egy kivándorlási hullám, és a maradék valamire való szakember is elmegy?”
Lassú sorvadás, mélyülő diktatúra, éhezés, és talán végül polgárháború. Talán.
De!
Bár ezt nem úgy kell elképzelni, mint az 1956 októberit.
1956 előtt sokkal képzettebb volt az értelmiség, mint napjainkban (a maiak tudása: közel a nullával egyenlő).
- Az egyetemi hallgatóknak magas szintű ideológiai képzése volt 1956-ig.
A mai politologus elit tudása, tehát közel a nullával egyenlő!
- Az akkori hallgatókkal megismertették a hatalom megragadás és megtartás módszertanával. Tehát látták, tudták, mi-miért, mi céllal történik.
- Az akkoriban széles látókörű, politikai gondolkodásban jártas, aktív életet élő hallgatókat képeztek.
- Fontos volt a világfolyamatokban való gondolkodás, annak tudatosítása, hogy minden egyes ember a történelem alakításának aktív szereplője és valóban hatása van a világ alakulására.
- A politikai kultúra részét képezte az okok feltárása, helyes viselkedés kialakítása.
- Hatalmas tekintélyű, erkölcsös értelmiség volt jelen (pl. Kodály Zoltán, Illyés Gyula).
- A munkásosztály is magáénak érezte az országot. Ahogy az értelmiség is. Ezért fogtak össze. Volt nemzeti egység!
- A propaganda részét képezte a hazaszeretet erősítése.
- A forradalomcsinálás és a fegyveres ellenállás (gerilla harcmodor stb.) módszerei tananyag volt.
- Minden egyetemista katonai kiképzést kapott. Nyaranta fegyveres kiképzés is volt.
- “Munkára, harcra kész” szellemiség propagálása.
1956 után:
- A fentiek megszűntek.
- Elbutítás.
- Politizálási kultúra teljes elsorvasztása, a figyelem más felé terelése (földi javak, élvezetek).
Tehát több, mint 60 év alatt, szó szerint: leépítették szellemileg és fizikailag az egész társadalmat.
Így viszont, már a magyarországi társadalom képtelen megvédeni önmagát, kitörni a szellemi nyomorból.
Jobban teszik a gondolkodó ember, ha végleg elhagyja Magyarországot.
De azért a hősöket (1956 stb.) nem szabad feledni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!