A magyar választásokon miért van győztes kompenzáció és egyéni választókörzet ? Miért nem tisztán listás az egész?

A vegyes vàlasztàsi rendszer talàn még a legarànyosabb.A történelmi hagyomànykon túl,az egyèni vàlasztókörzetek mellett szól,hogy minden terület legyen kèpviselve.

PL:Budapesten 8-szor annyi vàlasztó polgàr él,mint Nògràd megyében.Ha szimplàn listàs vàlsztàs lemne és az orszàgban csak BP-n a vàlasztòk 80%-ka egy X pàrta szavaz,az 15-20%-ot is elérne,ellenbwn,ha csak Nògràdbam szavazna egy Y pàrtra a választók 80%,az be se jutna a parlamentbe,tehàt egy egész megye parlamenti képviselet nélkül maradna.

4# ez csak azért hülyeség, mert nálunk pártfegyelem címszóval szavazógépekként ülnek bent a politikusok a parlamentben.

Részben történelmi okai vannak, ugyanis 1989-ben az 1945-öshöz hasonló választási rendszerhez tértek vissza, részben pedig mert a rendszervál(tozta)tás óta a választási törvény módosítása 2/3-os törvény. Márpedig a pártoknak nem sikerült kiegyeznie egy közösen előnyös rendszerben úgy, hogy a képviselők 2/3-a támogassa, továbbá az egyetlen kormány, akik 2/3-ot szereztek, a 2010-es Fidesz-KDNP kormány, akik viszont át is alakították (lelövöm a poént: semmivel nem jobbra).

A történelmi okok szempontjából fontos letisztázni, hogy a magyar vármegyerendszer egy speciális rendszer volt. Nem szabad elfelejteni, hogy amikor ezt elkezdték kialakítani (I. (Szent) István), még mozgó udvartartása volt a királynak, azaz egyik helyről a másikra ment az országon belül. Mivel állandóan úton volt, ráadásul a közlekedés lassú volt (egészen a 19. századig gyakorlatilag a ló volt a leggyorsabb "közlekedési forma"), lassú volt az információ áramlás és mégis gyorsan kellett tudni reagálni, így a vármegyék élére a király tisztségviselőket, ispánokat nevezett ki. Ők bíráskodhattak, közügyeket intéztek, adót szedtek és katonai szolgálattal tartoztak, vész esetén ők szervezték meg a helyi védelmet, gyakorlatilag a vármegyék kormányzói voltak. Őket a király jelölte ki és bármikor visszahívhatta. A 13. századtól a királyi szerviensek (akik akkori kvázi nemesek voltak és közvetlenül a királynak tartoztak szolgálattal) maguk választhattak olyan személyt, aki az ügyeikben bíráskodott. Ő volt a szolgabíró, aki jóval kisebb jogkörrel rendelkezett, mint az ispán, de már a 13. században maguk választhatták ki.

Mondhatjuk, hogy megjelent a demokrácia csírája, adottak hatalmas területek, akiknek a király törvényei szerint maguknak kell mindent megoldani: adózás, közügyek, jogi ügyek, katonai védelem, rendfenntartás. Ez elég sokrétű, mint azt te is látod. A vármegyékre hatalmas felelősség és hatalmas teher nehezedett. Ugyan az évszázadok alatt alakult a szerveződése (pl az ispán feladatköre csökkent és főispán lett belőle, megjelent a vármegye által választott alispán tisztsége, stb), de a vármegyék nagyon fontos, nélkülözhetetlen elemei voltak a magyar közigazgatásnak.

És itt jön be a képbe a magyar választási rendszer, amelyet elég sokáig lehetne visszavezetni, de mi most a 17. századig nyúlunk vissza, pontosabban 1608-ig, amikor is megszületett a kétkamarás országgyűlés. 1608-tól a főnemesek születésük jogán, a felsőpapság/főpapság és egyes hivatalok vezetői pozíciójuk jogán alkották a Felsőtáblát, míg a szabad királyi városok és a vármegyék követei alkották az Alsótáblát. Őket a vármegyében választották meg a szavazásra jogosultak (a szabad királyi városok polgárai és a nemesek, közülük is csak a férfiak) és bármikor visszahívhatták őket.

Fontos megjegyezni, hogy ekkor követeket választottak és nem képviselőket. Ez úgy kell elképzelni, hogy egy-egy törvényjavaslatról és határozatról a vármegyékben az országgyűléstől függetlenül lezajlott a vita és a követek azt az álláspontot kellett, hogy képviseljék, amit a vármegyei gyűlés eldöntött. Ha nem értettek ezzel egyet, lemondhattak, de máshogy elviekben nem szavazhattak.

Tehát ekkor csak és kizárólag "egyéni körzetek" voltak és teljesen máshogy működött a törvényhozás. Maga az alsótábla üzenet formájában továbbította a határozatát a felsőtáblának. Ez az úgynevezett felirati javaslat azonban csak akkor kerülhetett az uralkodó elé szentesítésre, ha azt a felsőtábla is jóváhagyta. Ez nagy mértékben lassította a döntések meghozatalát, mert az alsó- és felsőtáblán addig folytak az üzenetváltások (felirati és leirati javaslatok formájában), amíg sikerült közös álláspontot kialakítani. Ekkor közös felirati javaslatban felküldték az uralkodóhoz, aki leiratban ismertette módosító javaslatait, vagy szentesítette.

Ez a rendszer csak 1848-ban változott meg, amikor is kibővítették a választásra jogosultak számát (vagyoni és vallási cenzus mellett minden 20 év feletti magyar férfi szavazhatott, ami Európa szerte modernnek és kiemelkedőnek számított) és követeket helyett képviselőket választottak, immár a Képviselőházba. Lista továbbra sincs, csak egyéni körzetek. A működése továbbra is a rendi országgyűléshez hasonlított: a Képviselőházban szavaztak, a határozatot a Főrendiháznak küldték meg, akik vagy módosítási javaslattal visszaküldték vagy közös javaslatként ment a király elé. Ez a rendszer kisebb-nagyobb változtatásokkal (például 1918-tól szavazati jog a nőknek, 1920-tól kötelező szavazás, stb) a második világháborúig maradt fenn.

1945-ben történt egy nagyobb váltás: megszüntették az 1920-ban bevezetett kötelező szavazást, általános választójogot vezettek be és bevezették a pártlistás arányos választási rendszert. Ekkortól nem azt szabták meg, hogy hányan lehetnek az országgyűlés tagjai, hanem hány szavazat kell egy mandátumhoz, ezért a végeredmény 1945-ben 409 fő lett. A szavazást az FKGP nyerte, de szovjet nyomásra koalíciós kormányt kellett alkotniuk a kommunistákkal, akik 1947-ben (csalással) megszerezték a hatalmat. Ezt követően 1949-ben megszüntették a többpárt rendszert, egykamarássá változtatták a parlamentet és előre megszabott listán (gyakran csak 1 jelöltet) lehetett választani, az egyéni körzetek pedig megszűntek.

A rendszervál(tozta)tás során 1989-ben egy átmeneti, az 1945-ös utolsó demokratikus választásokra hasonlító rendszerben egyezett ki a kormányzó MSZMP és az ellenzéki pártok.

Csakhogy itt jön be a képbe, amit az elején írtam: az eltelt 44 évben jócskán át lettek alakítva az egyéni körzetek, át lett alakítva a megyerendszer, át lettek alakítva a járások és amint azt ma is látod, mostanra semmi köze nincs a választási kerületeknek bármilyen egyéb területi logikához. Erre jön, hogy a mostani megyék "jogukat" és "felelősségüket" vesztettek a korábbi vármegyékhez képest: nincs külön megyei gyűlés, nincsenek külön szavazások, a megyék szimpla közigazgatási egységekké váltak, politikai súlyukat elvesztették.

Az újonnan létrehozott vegyes választási rendszer egyébként az Országgyűlés 386 mandátumát két elv és három technika kombinációjával osztotta szét: 176 mandátum a többségi elv alapján, egyéni kerületi rendszerben, kétfordulós eljárással, további (maximum) 152 mandátum az arányosság elve alapján, területi pártlistás rendszerben, egyfordulós eljárással, s további (minimum) 58 mandátum országos pártlistákról, az arányosság elvén alapuló (a töredékszavazatokra épített) kompenzációs rendszerben került szétosztásra.

Ezen aktualizált 2014-ben a Fidesz (képviselők számának csökkentése, választási kerületek átalakítása, külföldi magyarok szavazása, töredék szavazatok átalakítása (győzteskompenzáció), egyfordulós rendszer bevezetése, stb). A törvény szükséges volt, aktualizálni kellett a korábbi rendszert, de az addig se kifejezetten arányosból egy kifejezetten aránytalan és saját maguknak kedvező rendszer lett kialakítva.

Minden orszàgban van direkt vagy indirekt pártfegyelem,azon képviselők számára,akik a pártok színeiben jutottak be az országgyűlésbe.

PS:Az egyéni mandátumoknál lehet független jelölteket vagy helyi szervezetek jelöltjeit is támogatni.