Mit jelent a melegeknél az, hogy "biztonságos tér"?

Meleg bár.

Talán.

Biztonságos tér, ahol megélheti a másságát is. Pl. a szerelmesek szeretnek kézen fogva járni, vagy néha adni egy puszit a szerelmüknek, megsímogatni a vállát, stb.

Ezt heteró emberek bárhol megtehetik, mert belefér a társadalmi normákba.

100 éve nem tehették meg, erkölcstelenségnek számított - ezért szól annyi regény titkos éjszakai találkozókról, "lopott" csókokról, stb., mert egy évszázaddal ezelőtt az is erkölcstelenség volt, ha nyilvánosan megfogta egymás kezét két fiatal, házasság előtt, pláne ha el sem voltak jegyezve (gardedám nélkül pedig találkozniuk sem szabadott).

Ma Magyarországon az simán belefér, hogy heteroszexuális fiatalok az utcán, buszon, bárhol nyalakodhatnak, kifejezhetik az érzéseiket egymás felé.

Egy meleg pár adott esetben ugyanezt az intimitást éli meg, csak reggeltől estig lepleznie kell, egy folyamatos önkorlátozásban élnek.

A "biztonságos tér" ebben a vonatkozásban az a hely, ahol ők is megfoghatják egymás kezét, ránézhetnek szeretettel a párjukra, esetleg még meg is simogathatják az arcát - anélkül, hogy az első szembejövő beléjük kötne, vagy verbálisan, esetleg fizikailag is inzultálják őket.

4-es, ezek általában "a négy fal között" létező terek. Pl. szórakozóhelyek.

Furcsa, tudom, de a melegek is emberek. Néha szocializálni van kedvük, sokuk kénytelen otthon is titkolni, hogy meleg (pl. a saját családja előtt, mert a szülei nem fogadnák el).

Előfordul, hogy egy melegnek is kedve volna meghívni egy vacsorára vagy egy italra a párját, megnézni egy filmet egy moziban, átkarolva a kedvesét, horribile dictu, táncolni vele egyet.

Ezek emberi dolgok. Egy heteró bárhol felkérheti táncolni a párját, nem szólják meg érte... Két táncoló férfiba azonnal belekötnek.

Ezért alakultak ki meleg éttermek, szórakozóhelyek, bárok, még LMBTQ-barát szállodák is (ha a párjával pl. nyaralni szeretne egy meleg ember, akkor ott nem kínos közös franciaágyat kérni, nem kell eljátszani, hogy unokatesók).

Ez szerintem egy emberileg megérthető dolog.

A másik funkciója pedig az ilyen tereknek az ismerkedés, a társkeresés lehet: ahogy a heteróknál, úgy a melegeknél is fontos pillanat az első randi, és az élőben történő találkozáskor kiderülhet, hogy mégsincs meg az összhang, a kémia, stb.

Nem viszel egyből a lakásodra valakit, vagy nem mész egyből az ő lakására. Pl. találnak társkeresőn valakit, akkor náluk is van egy első találkozás, ahol eldől, hogy tényleg passzolnak-e, kölcsönös-e a szimpátia, van-e közös téma, stb.

Meg olyan is van, hogy csak kalandot, szexet keresnek, mint ahogy egy heteró fiatal is néha, egy átlag szombat este.

Szóval ezek ugyanolyan funkciót ellátó terek, mint a heteró fiatalok számára is a diszkók, klubok, szórakozóhelyek, bárok, éttermek, mozik, partyk, koncertek, stb.

Csak azért van rájuk külön szükség, mert a társadalom nagyrésze nem tűrné el, hogy az ő találkozásaik, randevúik, közös szórakozásaik is egy térben történjenek a heterók hasonló alkalmaival - ezért létrehoznak külön olyan helyeket, ahol ez megtörténhet.

Nekem szűkebb családomban is van meleg, őszintén elmondhatom, nem különböznek lényegében az ismerkedési szokásaik, talán csak annyiban, hogy szinte mindig online kezdik (legalábbis akit én ismerek), aztán kihívják egymást egy ilyen helyre személyesen randizni, és ott dől el, van-e valódi szimpátia.

De hogy ez téged miért zavar, azt igazán nem értem... valahol nekik is létezniük kell, ha előttetek csinálnák, akkor meg az lenne a baj...

6-os, hát a melegbárok is "biztonságos terek", sőt, a legtipikusabb biztonságos terek azok éppen a melegbárok.

De ahogy a heteróknál, úgy a melegek között sem mindenki szeret kocsmázni, nem abból áll az élet. Egy teaház is lehet biztonságos tér, vagy egy étterem, egy mozi, egy klub, stb. Nem muszáj annak pont bárnak lenni.

6 "Szállodából sem dobtak ki senki soha azért, mert meleg volt, és olyan eset sem történt, hogy valaki ezért ne kapott volna szobát."

Ezt te azért nem értheted, mert többségi, fehér, heteroszexuális emberként nem kerültél még soha HASONLÓ helyzetbe.

Én meg azért értem, mert kisebbségben nőttem fel, Romániában.

Amikor finoman diszkriminálnak téged, akkor nem azt mondják, hogy: "Ja, ön meleg? Hát akkor sajnos nem adunk szobát." - mert ezért feljelentheted őket.

Hanem azt mondják: hoppá, elnéztük a foglalást, mégsincsen szabad szobánk.

De legtöbbször odaadják a szobát is, csak ennél finomabb jelzésekből érzed a MEGVETÉST.

Te nem tudod elképzelni, mire képes egy TEKINTET, egy PILLANTÁS, az, ahogyan végigmérnek emberek.

Én tudom, mert a kilencvenes években nem volt ritka, hogy ilyen tekinteteket váltson ki, ha magyarul beszéltél a Funar-vezette Kolozsváron.

Tényleg nehéz elmagyarázni annak, aki sosem élte meg, mit jelent egy megvetett kisebbséghez tartozni, és hogyan érnek finom, metakomunikatív jelzések, alig megfogható apró inzultusok nap mint nap.

Felveszed a mobiltelefont, mert anyád hív. Beleszólsz magyarul. Egy középkorú nő tetőtől talpig végignéz rajtad, arcán leplezetlen gyűlölettel, majd elfordul és néz ki az ablakon.

Hozzád se szólt - mégis érzed a megvetését, a gyűlöletét.

A melegek esetében ez napi tapasztalat. Ők mindig magyarok, Gheorghe Funar Kolozsvárján.

Nem tudom máshogy érzékeltetni. A biztonságos tér az a hely, ahol nem így néznek rád, csak azért mert az vagy, aki. Ahol nem mér végig a néni undorral, mert magyarul szóltál a telefonba. És azért sem, ha megfogtad a kedvesed kezét...

Egy ideális világ biztonságos tér kellene legyen mindenhol - de nem ideális világban élünk és a politika mindig is azon fog dolgozni, hogy legyen gyűlölet ember és ember között, mert az a legolcsóbb szavazatszerzési mód. Nem kell hozzá leaszfaltozni egy utcát, nem kell hozzá felépíteni egy kórházat, nem kell hozzá rendbetenni az oktatást. INGYEN VAN.

Csak azt kell mondani: ezek mások, és ezért ők az ellenség. Én veletek vagyok, én megvédelek tőlük titeket, ti vagytok a jobbak, szebbek, felsőbbrendűek, a tökéletesek! Szavazzatok rám! - és ömlik a szavazat...

Miattuk van szükség "biztonságos térre". Nekünk is voltak ilyen tereink, csak nem így hívtuk: a templom, az iskola, a táncház, a magyar kocsmák, a magyar színház, a magyar opera. Aztán a magyar rendezvények, a magyar napok... De az utca nem volt az egy átlagos hétköznapon...

Aki volt már egy megvetett kisebbség tagja, az magyarázat nélkül is érti ezt. Biztonságos terekre minden közösségnek szüksége van, amelyik számára sajnos a többi tér nem biztonságos...